A törökök és a görögdinnye

Tóth Péter

2016. augusztus 9., 16:53

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A sertéshús árának emelkedése napi téma mostanában. A disznóhús ára magával húzta a baromfihúsét is, ez azonban nem tekinthető újdonságnak, hiszen megszokott, normális, korábban is tapasztalt jelenség. Az emberek az olcsóbb felé fordulnak, nálunk messze nem olyan mags az életszínvonal, hogy a hús árának változásai ne befolyásolnák a fogyasztás mértékét. Ha tovább emelkedik a sertéshús ára, tovább húzza magával a baromfihúsét. Ha pedig megközelítené vagy utolérné a marhahús árát, annak is megnőhet a fogyasztása. A baromfiágazat sokkal gyorsabban tud alkalmazkodni a piaci körülményekhez. A tenyésztyúk mindennap megtojik, a pecsenyecsibe három hét alatt kikel, és manapság már 4-5 hát alatt eléri a vágósúlyt. Ha nincs elég tenyésztyúk, lehetne importálni tenyésztojást, hiszen ez méretéből és természetéből eredően ez viszonylag olcsón megvalósítható. A sertéságazat a baromfiágazatnál lassabban, de az is viszonylag gyorsan tud alkalmazkodni. A szarvasmarha-tenyésztésben viszont lassú a ciklus, hiszen egy évben csak egy, vagy az ikerborjúkat is beszámolva az átlagba, valamivel több mint egy szaporulatra lehet számítani. A növénytermesztésben szintén lassan fordul meg a tőke. Éghajlati körülményeink között a szántóföldi növénytermesztésben biztonságosan csak egy ciklus valósítható meg évente, bár vannak próbálkozások a másodvetéssel, de nem ez jellemző. A görögdinnye-termesztők is csak egy ciklust képesek évente bezárni. Az életszínvonalban a világátlagtól egyre inkább lemaradó szerbiai polgárok asztalán a napokban azért többnyire ott van a dinnye, de annak termelőivel keveset foglalkozunk. Pedig ahogyan a sertéságazatban, úgy a dinnyetermesztésben is már állítólag két éve veszteséges a termelés. Akik viszont erre szakosodtak, azok az idén is bizakodva kezdték meg a talaj előkészítését még tavasszal. A dinnyetermesztőket az idén a török puccskísérlet mentette meg, így három év után talán ismét lesz egy kis nyereség ebben az ágazatban is.

AZ INDÍTÉK

Földrajzi fekvéséből adódóan Törökországban jóval korábban kezdődik a dinnyeszezon, mint nálunk. De a görög, macedón és az albán dinnyeföldeken is hamarabb kezd érni, mint nálunk. Az ebből eredő lehetőségeket az ottani termelők igyekeznek is kihasználni. Már tavaly jelentős mennyiségű török dinnyét importáltunk, az idén viszont a török puccs éppen akkorra vetett véget az üzletnek, amikor érni kezdett a hazai dinnye. A török termelők ugyanis addigra már jelentős bevételt jegyeztek, és akár nyomott áron is megérte volna nekik folytatni a szállításokat. De a sikertelen puccskísérlet azért „bezavart” az üzletekbe, így a hazai termelők most joggal bíznak abban, hogy a szezon végén egy kis hasznot valósítanak meg, így lesz miből megalapozni a termelést jövőre is. A dinnyetermesztés ugyanis tőkeigényes, a holdankénti ezereurós befektetés nélkül nem érdemes belefogni. A termelők sem tudták pontosan, hogyan alakul a dinnye ára, ha nincs a török puccskísérlet. Az annak hátterét kutató, már-már sci-fibe illő elméletek közé besorolható még egy: a tiszakálmánfalvi (budiszavai) dinnyetermelők indítéka egyértelműnek tűnhet. A dinnye hozama is nagyon időjárásfüggő. A termelők szerint egy hektárról átlag hat vagont is szüretelhetnek, de volt olyan év, amikor alig termett egy vagonnyi. Általában háromtól öt dinnye érik be egy nyár alatt egy palántán. A növény azonban igencsak érzékeny: az esőt, de a hőséget is nehezen viseli. A dinnye a levelein keresztül is fel tud szívni valamennyi nedvességet, de a gyökerei nem túl mélyen kapaszkodnak a talajban, így amikor a felső réteg kiszárad, sürgősen öntözni kell.

AZ ÁTLAG

A piac már csak ilyen. Törvényei, mint a természeti törvények, hasonlóan hatnak. Ha sok van valamiből, csökken az ára, ha azonban nő a kereslet, az felhajtja az árakat is. Természetesen az oszcillációk kellemetlenül hatnak, és sok esetben nehéz azt is eldönteni, hogy a termelők vagy a fogyasztók érdekeit kellene-e preferálni. Amikor a sertéstenyésztők éveken át veszteséget jegyeztek, ennek a fogyasztók haszonélvezői voltak. Amikor pedig megfordultak a dolgok, a drasztikus drágulás veszélyt jelent a pénztárcákra. Mindez azonban, a statisztikák szerint, alig befolyásolja az infláció alakulását. Drágul a disznó, de olcsóbb a dinnye – mondhatnánk. A piaci törvényszerűségek működését kizárni nem lehet, de lehet olyan feltételeket teremteni, hogy az oszcillációk ne legyenek olyan nagyok. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a szerbiai átlagpolgárt azért sújtja komolyabban egy-egy ilyen oszcilláció, mert jövedelmének a jelentős részét élelemre költi. Nem azért, mert sokat eszik, hanem mert viszonylag keveset keres. Nyílván kisebb jelentőséget tulajdonítanánk a szezonális áremelkedéseknek, ha magasabb volna az életszínvonalunk. De maradjunk csak az egykori délszláv államhatárok között: mikor lesz nálunk az átlagbér 1000 euró, mint a szlovénoknál? Az EU fejlettebb államainak átlagát már nem érdemes emlegetni sem.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége