Ha Vajdaságban a szecesszióról beszélgetnek, először is Szabadka kerül szóba. Miután azonban tavaly bemutatták a Szecessziós építészet Bácskossuthfalván és Pacséron című fotókiállítást, a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténet szakos hallgatóját, a másodéves Kucor Tamarát elkezdte foglalkoztatni a téma. Az azóta eltelt idő alatt Kucor a kutatásai nyomán számos megfigyelést tett, amiből összeállt egy előadás, amelyet a közelmúltban Bácskossuthfalván és Topolyán is meghallgathattak az érdeklődők, és amelynek címe Szecessziós építészet Bácskossuthfalván.
– Sajnos több épületet csak a homlokzatuk alapján tudtam megvizsgálni, mivel bővebb információkhoz nagyon ritkán jutottam, de megpróbáltam átfogó képet alkotni a témáról – kezdte előadását Kucor, majd ezt követően egy bevezetőt tartott, amelynek során bemutatta, hogy milyen építészet volt jellemző Bácskossuthfalván a szecesszió megjelenése előtt. Már a betelepülés évében 342 épületet építettek fel, amelyeket a kis ablakok jellemeznek, és amelyek hagyományos épületanyagokból készültek; 1822-ben felépült a református templom, huszonkét évvel később pedig a katolikus templom; a klasszicista építészet nyomait is megtalálhatjuk a faluban, míg a tizenkilencedik század második felének építészetét a historikus-eklektikus stílus jellemzi, ekkor kezdett a faluban fellendülni az építészet, és a tervezők különféle korok stíluselemeit használták fel. Itt kell megemlíteni az 1880-ban neoreneszánsz stílusban épült faluházat, ami a mai napig ezt a funkciót tölti be. A kor egyik meghatározó építésze ekkor Schumacher Károly, akiről csak annyit lehet tudni, hogy Cservenkáról került a faluba, és ő volt az, aki meghonosította a neoreneszánsz stílust.
A szecesszió világszerte a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején teljesedett ki; az építészetben új megoldásokat kerestek, és elszakadást jelentett a historikus stílustól. Magyarországon elsősorban Lechner Ödön nevéhez kapcsolják a szecessziót, míg Vajdaságban Jakab Dezsőhöz és Komor Marcellhez, Reichle Ferenchez, valamint Lajta Bélához köthetők a legismertebb épületek. A szecessziónak Vajdaságban kétféle változata terjedt el, az egyik a magyaros szecesszió, amely a magyar nemzeti motívumok újragondolásán alapszik, míg másik a bécsi szecesszió, amelyet a geometrikus motívumok jellemeznek.
Bácskossuthfalva a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján nagy fejlődésen ment keresztül, és a tehetősebb polgárok igyekeztek minél inkább lépést tartani az európai trendekkel.
– A legismertebb szecessziós épület az egykori óvoda épülete, amely később iskolaként is működött, jelenleg pedig cserkészotthon. Az épület 1908-ban Schumacher Jánosnak, a már említett Károly fiának a tervei alapján épült. A szecesszió tárgyalásakor ő az egyetlen építész, akit konkrét épülethez tudunk kötni. Az épületet 1985 után felújították, akkor vöröses színe volt, ma pedig zöld. A homlokzata három részre tagolódik. A központi rész oromzata hullámos, és inkább a parasztbarokkra emlékeztet. Az oromzat díszei közül legszembetűnőbb a középen lévő angyalfej, amely olyan, mintha egy oszlopon állna, ezzel utalhattak arra, hogy az épület óvodaként működött, hisz az angyalokat legtöbbször gyerekként ábrázolják. Kétoldalt szimmetrikusan maszkok és szőlőfürtök találhatók. A maszk sűrűn alkalmazott elem a szecessziós építészetben, gyakran tátott szájjal ábrázolták, ez pedig a természet perszonifikációja. A szőlőmotívum használata is érthető, ugyanis a szőlészet és a borászat már a tizenkilencedik század folyamán elterjedt a faluban. Az ablak felett lévő félkörös motívum ebben az időben Ausztria különböző részein is megjelent a bécsi szecesszió hatására, és ez azt bizonyítja, hogy a falu nem maradt el az európai divattól.
Kucor azt is elmondta, hogy ez a félköríves motívum később számos más épületen is megjelenik vagy önmagában, vagy más elemekkel kombinálva. Ezzel a motívummal találkozhatunk az óvodával szemben lévő épületen is, ahol falból kiálló lizénákkal tagolták a homlokzatot, és a félkör motívumba színes kerámialapokat helyeztek, ezzel is színesebbé téve az épületet.
A központban található és a századforduló körül épült egykori Korona kávéház és szálloda döntően meghatározza a falu arculatát. Díszes tetőzete mára kifakult, a díszítés nagy része eltűnt, viszont a jobb szárnyon megmaradtak a jellegzetes motívumok. Ezen a részen nagyszerűen megfigyelhetők az ajtó körüli csüngő díszítések. Meg kell említeni még az Árpád utca 10-es számú házát is, amely a házban található felirat alapján 1913-ban épült. Az ablaka fölött kerámiagombok találhatók, valamint egy virágmintás kerámialap, amely később került fel az épületre. Figyelemre méltó a házon található csüngő motívum a három kerámiagombbal, ami a bécsi szecesszió népszerű motívuma volt. Ezen motívum szintén több helyen megjelenik a falusi házakon, csak a formája variálódik, néha szögletes, néha gömb alakú.
E jellegzetes épületek és motívumok mellett természetesen a szecesszió egyéb motívumaival is találkozhatunk, és mindezek rokonai megfigyelhetők a környező településeken, például Pacséron és Topolyán. Kucor elmondása szerint Bácskossuthfalván nincs benne a köztudatban, hogy mely épület milyen stílusban épült, és hogy valójában milyen eszmei értékkel bírnak ezek a házak, de ez az előadás remek alkalom volt arra, hogy az emberek tudomást szerezzenek róla. Persze mindez csak akkor látszik igazán, ha az ember személyesen ellátogat a helyszínre, szakszerű idegenvezetés mellett, vagy önállóan, nyitott szemmel járva, hogy a legapróbb részletek se kerüljék el a figyelmét.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
