A júniusi brit uniós népszavazás óta az EU a szigetország kilépésére készül. A lázas munka közepette így viszonylag kevés ideje jut az egyéb gondokra, pedig az új viharfelhők máris gyülekeznek a közösség fölött.
Az Unió harmadik legnagyobb gazdaságát működtető Olaszországban ugyanis referendumot kezdeményezett Matteo Renzi kormányfő. Igaz, a választók nem az EU-tagságról szavaznak, mint a britek, csak az alkotmány tervezett módosításáról és a parlament átalakításáról.
Az októberben esedékes népszavazás azonban a kormány bukásával is végződhet, ha az olaszok elutasítják Renzi javaslatait. A bizonytalanság miatt ezért – a következő hónapokban – jelentősen nőhet a politikai kockázat az országban, amelynek gazdasági versenyképességén szintén javítana a kormányfő.
Renzi távozása nagyon kedvezőtlenül érintené az olasz gazdaságot és az eurót. Az ország valószínűleg recesszióba csúszna, a beruházások pedig jelentősen visszaesnének, és ennek kellemetlen hatásait az egész EU megérezné.
A fenyegető politikai válság egyre jobban érezteti hatását a piacokon. Ez abból is látszik, hogy az elmúlt napokban nagyon komoly eladói nyomás alá kerültek a helyi bankok, amelyek már régóta súlyos gondokkal küszködnek.
Bár a kormányfő cáfolja, hazájának egész bankrendszere recseg-ropog. Az ágazat bedőlt hitelállománya eléri a 18 százalékot (az uniós átlag háromszorosát), azaz összesen 360 milliárd eurót. Ráadásul ebből 210 milliárd eurónak már bottal üthetik a nyomát, mert az ügyfelek időközben fizetésképtelenné váltak.
Persze az is lehet, sőt nagyon valószínű, hogy a bankok rossz hitelei jócskán meghaladják a 360 milliárd eurót.
Renzivel ellentétben sokan úgy vélik, az olasz bankszektor helyzete válságos, ami azzal fenyeget, hogy csődbe rántja az országot. Az összeomlásnak beláthatatlanok lennének a következményei az euróövezetben is, mivel megrengetné, de legalábbis óriási nyomás alá helyezné az egész pénzügyi rendszert.
A rendszerszintű súlyos hibák miatt az olasz banki részvények ára már hosszú ideje csökken. A folyamat az utóbbi napokban ismét új szakaszba lépett: a befektetők tömegesen adják el „bankpapírjaikat”. Emiatt az árfolyamok még lejjebb zuhannak.
Az ország legnagyobb bankjának, az UniCreditnek a részvényei már 65 százalékkal olcsóbbak, mint amennyit értek az év elején. A harmadik legnagyobb, egyszersmind a világ legrégibb (1472 óta folyamatosan működő) bankja, a Banca Monte dei Paschi di Siena még rosszabb helyzetbe sodródott: részvényárfolyama csaknem 75 százalékot esett ebben az évben.
Brüsszel és az uniós jegybank (ECB) igyekszik menteni a menthetőt. Korábbi elutasító álláspontjukat megváltoztatva immár beleegyeztek abba, hogy az idén az olasz pénzintézetek, kormánygaranciával – 150 milliárd eurós összeghatárig – újabb hiteleket vegyenek fel (kötvényeket bocsássanak ki) a rövid távú likviditás biztosítására.
Az olasz bankok a nemzetközi pénzpiacokról eddig már (összesen) csaknem 550 milliárd euró hitelt szereztek. Az összeg majdnem fele francia pénzintézetektől származik, de a németek is „adtak” 84 milliárdot. Nekik így legalább annyira nem érdekük az olasz bankrendszer összeomlása, mint a Renzi-kormánynak vagy épp az euróövezetnek.
