2024. április 26., péntek

Egész nap tart az Édes Anna-lét

Sterija-díjjal jutalmazták G. Erdélyi Herminát Édes Anna megformálásáért

Rangos színészi elismeréssel, Sterija-díjjal érkezett haza G. Erdélyi Hermina színművésznő a 61. alkalommal megrendezett újvidéki Sterija Játékokról. Az elismerést a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Édes Anna című előadásában nyújtott alakításáért érdemelte ki.

– Kicsit más volt a Steriján játszani az Édes Annát, mint itthon. Itt a nézők a színpadon vannak, egészen közel hozzánk, ott viszont nyitott nézőtérrel játszottuk, a közönség messzebb volt tőlünk, holott ez az előadás szereti, ha közel vagyunk egymáshoz és érezzük egymás energiáit. Ám nem először játszottuk így, a budapesti Katona színházban is nyitott nézőtérrel ment az előadás, és ott is működött. A Sterija Játékokon szerveztek egy kerekasztal-beszélgetést az előadás után, amelyet Igor Burić színházkritikus vezetett, és ahol valójában nem véleményt kaptunk, inkább kérdéseket tettek fel, beszélgettünk – meséli az újvidéki színrevitel kapcsán G. Erdélyi Hermina, aki az előadásról elmondta: óramű pontosságúra van szerkesztve – Minden mozdulat, minden pillantás, minden szusszanás a helyén van. Minden pillantásnak jelentősége, jelentése van. Az Édes Anna meghatározó irodalmi élményem volt mindig is, most, a szerepre készülve újraolvastam, és érdekes, hogy nem tudtam másképp olvasni. Amikor középiskolás koromban olvastam, nagyon megviselt, megfejthetetlennek éreztem. De most nem is akartam megfejteni, mert a rendező olvasatát akartam megismerni. Nem akartam befolyásolni magam önmagam által. Tudtam, hogy egy ilyen bonyolult mű színreviteléhez konkrét, erős koncepció kell, a rendező, Czajlik József pedig felkészült volt és nagyon is tudta, hogy mit akar. Azt mondom, szerencsés csillagzat alatt született az Édes Anna a rendezést, a dramaturgiát tekintve is. Csodálatos színpadi adaptációja ez a regénynek, és színészként hálás vagyok érte.

– Az Édes Anna szerepálmom volt még főiskolás koromban, nyilván az ember eljátszadozik a gondolattal, de akkor sem volt róla képem, hogy hogyan, milyen Édes Anna lennék, csak azt gondoltam, hogy de jó lenne. Aztán múlt az idő, és letettem erről, hiszen Anna mégiscsak egy 19 éves lány. A rendező most mégis rám osztotta ezt a szerepet, ami meg is lepett. Hogy milyen Annát akart? Azt konkrétan nem is fogalmazta meg, a rendezővel együtt raktuk le „Anna alapjait”, pontról pontra dolgoztunk, olyan finom munka volt ez, mint az aranyművesmunka. A rendező végig táplálta bennem, azaz Édes Anna figurájában a visszafogottságot, azt, hogy Anna visszafojtja az érzelmeit, ami azután kirobban belőle. Nemrégiben kaptam egy érdekes véleményt Édes Annáról, miután másodszor megnézte: egy könnyet nem tudna hullatni Annáért. Igaza van. Aki eltűri, hogy így bánjanak vele, azért nem lehet könnyet hullatni, Annát nem is lehet felmenteni az alól, hogy gyilkos. Viszont a társadalmat sem lehet felmenteni. Azt a társadalmat, ami ilyen helyzeteket produkál és megengedi, hogy emberekkel így bánjanak. Valójában mindenki áldozat ebben a történetben. Anna szerepe nehéz szerep. Nem úszom meg sosem, hogy pakoljon a lelkemre, még így is, hogy már a többedik előadáson vagyunk túl. Amikor Édes Annát játszunk, az egész napos hatás, nem szűnik meg akkor sem, amikor kilépek a színházból. Reggeltől estig tart az Édes Anna-lét, meg még haza is viszek belőle. De nem is akarom megúszni ezt, mert azt érzem, hogy megéri. Az előadást mindenféle korosztály nézi, és érzem, hogy a nézőket viszi ez az előadás, mennek a történettel – mondta el a színésznő.