A szabadkai Népszínház Jadran színpadán szombaton jubileumi ünneplésre került sor, hiszen 200 évvel ezelőtt jelent meg az első magyar vándortársulat az egykori szabad királyi városban. Láng Ádám János társulatáról van szó, amely engedélyt kért Goethe: Clavigo című művének bemutatására. A színháztörténet úgy tartja, ez jelenti a magyar színjátszás térhódításának kezdetét a városban. A jubileum kapcsán megtartott konferencián Gyarmati Kata, a szabadkai Népszínház magyar társulatának művészeti vezetője köszöntötte az egybegyűlteket:
Bemutatták dr. Káich Katalin új könyvét (Molnár Edvárd felvétele)
– Évadunk elején a szabadkai Népszínház fennállásának 70 éves jubileumát ünnepeltük, ezúttal a szabadkai hivatásos magyar színjátszásról emlékezünk meg, ráadásul az idei év Shakespeare halálának 400. évfordulója jegyében zajlik szinte mindenütt a világon, így a szabadkai Népszínház magyar társulata Shakespeare-szonáták, vajdasági zeneszerzők által megzenésített változatával zárja az évadot – ismertette Gyarmati Kata, aki szólt a szabadkai színjátszás történelméről is.
– Egyes feljegyzések szerint magyar színházi előadások lehetőségéről először 1790-ben esett szó, amikor a szabadkai városi tanács nagyobb összeget küldött Pestre, Kelemen László részére, abból a célból, hogy segélyezze a magyar színészetet. Az első pesti színtársulatból Láng Ádám János vezetésével kivált egy trupp, amely többfelé is bemutatta előadásait. 1816-ban a társulat Szabadkán játszotta Goethe: Clavigo című előadását. Ezzel kezdődött meg voltaképpen a szabadkai hivatásos magyar színjátszás – mondta Gyarmati Kata, majd pedig dr. Káich Katalin prof. emeritus, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar nyugalmazott tanára, volt dékánja fordult az egybegyűltekhez.
– Ünnepi megemlékezés ez a mai nap, az állandóság, a folytonosság, az életrevalóság, a megújulásra való képesség, a jövő felé mutatók ünnepe. A múlt ismerete megerősítő jellegű, végtelen erőforrás is lehet egyben azok számára, akik a körülmények ellenében kényszerülnek élni és dolgozni. A szellem szárnyalását egy ideig lehet elhallgattatni, de gúzsba kötni nem. Az igazán művészi élményt nyújtó színielőadások is ezt bizonyítják – hangsúlyozta Káich Katalin, a továbbiakban pedig dr. Sirató Ildikó, a budapesti Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár igazgatójának előadására került sor.
– A szabad királyi város státusz megadásával egy nagy potenciálú város keletkezett, és biztos célpontjává vált a vándorszínészeknek. A színház várost épít maga köré, egyben a hétköznapok ünnepe is, hiszen mindennap jelen kell lennie egy közösség életében ahhoz, hogy a színjátszás mindennapjaik részévé váljon. Ez a mindennapi ünnepi jelenlét indult 200 éve Szabadkán – hallottuk egyebek közt dr. Sirató Ildikótól.
A konferencia folyamán megemlékeztünk a száz esztendeje született Petrik Pál díszlettervezőről, akit Turnai Tímea, a budapesti Színházi Intézet szakmunkatársa helyezett előadásának központjába:
Petrik Pál hagyatékáról Turnai Tímea tartott előadást (Molnár Edvárd felvétele)
– A szcenika gyűjteményeket kutatom, azokat igyekszem feldolgozni, ehhez pedig egy Petrik Pál-gyűjtemény is hozzátartozik. Nemcsak a vajdasági látványtervezés, hanem az egyetemes magyar színháztörténet meghatározó alakja is volt Petrik Pál. Fontos ezt a gyűjteményt felvillantani, hiszen új kutatásokat is indított: mit jelent most a Petrik-elismertség, milyen utóélete van az életműnek stb. Az örökösénél, fiánál Petrik Tibornál felfedezett rajzok is a látványtervezés és a képzőművészet jelentőségére világítanak rá. A gyűjteményünkben ezek a tervek már digitális adatbázisban hozzáférhetők angol nyelven is. A Petrik-életműnek jelentősége egy új kiállítás létrejöttét szorgalmazta a Zentai Múzeumban. Pályázattal fordultam a Művészeti Akadémiához és az NKA-hoz azzal a céllal, hogy tér- és látványtervezőket mutassunk be, ehhez tartozik Petrik Pál is, a projektum megvalósulása jövő év tavaszára tehető, de augusztusban a Zentai Művésztelepen is megemlékeznénk a díszlettervezőről – hallottuk Turnai Tímeától. Ezzel kapcsolatban szó esett arról is, hogy Petrik Pálról kiállítás nyílik a szabadkai Városi Múzeumban is a város napján.
Előadásában a szabadkai színjátszás múltjára tekintett vissza dr. Gerold László nyugalmazott egyetemi tanár, kritikus, színháztörténész:
Dr. Gerold László felidézte a szabadkai hivatásos magyar színjátszás múltját (Molnár Edvárd felvétele)
– Annak ellenére, hogy az 1816-os kezdést nem követték évi rendszerességgel újabb vendégjátékok, olykor több évnyi kihagyásra is sor került. A szabadkai gyakorlat szépen példázza, hogy a rivalda két oldala idővel egymásra talált, összeszokott, é sehhez mindkét fél mellett az aktuális társadalmi körülmények is hozzájárultak. Néhány évvel azt követően, hogy a szabadkai közönségnek első ízben alkalma volt magyar hivatásos színházi előadásokat látni, a társadalmi és politikai életben olyan változások játszódtak le, amelyek lényegesen befolyásolták a színház szerepét is – mondta egyebek közt dr. Gerold László, majd pedig a száz éve született Pataki László színművészre emlékezve, egy róla készült filmet tekinthettünk meg Vicsek Károly rendezésében.
A továbbiakban sor került dr. Káich Katalin: A színész és a színjáték dicsérete című könyvének bemutatójára, amelynek során Beszédes Dévavári Valéria az Életjel kiadó szerkesztője és Zoran Maksimović, a Vajdasági Színházmúzeum igazgatója a könyv létrejöttét taglalta. A konferencián Jónás Gabriella, Mészáros Gábor, Vicei Natália és Csernik Árpád olvasott fel naplóbejegyzéseket és emlékiratokat.
Este rendhagyó előadásként Hernyák György rendezésében Goethe: Clavigóját tekinthette meg a közönség Hajdú Tamás, Pálfi Ervin, Szőke Attila, Ralbovszki Csaba, Mezei Zoltán, Pesitz Mónika, G. Erdélyi Hermina és Baráth Attila szereplésével.
A jubileumi ünnepséget a Magyar Nemzeti Tanács, Szabadka város önkormányzata és a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság támogatta.
