A Topolya melletti Zobnatica vagy más néven Andrásnépe neve korábban egybeforrt a lóversenyekkel, a minőségi kikapcsolódással, amit a település festői környezetben való elhelyezkedése is garantált.
Békésen legelésző lovak egy csoportja (Benedek Miklós felvétele)
Később, csakúgy, mint az ország számos pontján, itt is elkezdődött a privatizáció, és sokáig itt is úgy tűnt, hogy a felelőtlen gazdaságpolitikával sikerül egy újabb értéket elherdálni. Hivatalosan sokáig senki sem tudott semmit, mindenki csak találgatott, hogy ki használta pénzmosásra a turisztikai paradicsomot, ki hogyan élt vissza a tulajdonjogokkal, ki hogyan használta ki a megmaradt értékeket. A mindenkori tulajdonosok ellen fellázadtak a halászok, a környezetvédők, a mezőgazdaságban jártasak. A tulajdonosok többször váltották egymást, mígnem a tavalyi év elején az egész komplexum abu-dzabi kézbe került. Azóta talán több olyan mozzanatról is beszámolhatnánk, amely optimizmusra adhatna okot, ha pontos információkat tudnánk szerezni, viszont az új tulajdonosok, ügyvezetők valami oknál fogva nem tartanak igényt a média figyelmére, így csupán egyes nagyobb horderejű rendezvények, mint például a Vajdasági Vágta, alkalmával kerülnek a figyelem központjába.
A Törley-kastély hátulsó része, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a tópartra (Benedek Miklós felvétele)
A településről tudni kell, hogy először 1543-ban említik, és egy okirat szerint a XVIII. században a területet egy ún. örök érvényű szerződéssel Szabadkához csatolták. Még ugyanezen század végén a Vojnics család birtokába kerül a zobnaticai puszta egy része, és e család alapítja meg az első ménest is a területen. A XIX. században a Törley család is birtokhoz jut a területen, és e család szintén lovak tenyésztésével foglalkozik. A ménes alapításának dátuma a helyenként látható feliratok szerint 1779 – Since 1779. A lovak idővel a terület szimbólumává váltak, és legnagyobb sikereiket a XX. század elején érték el. A második világháborút követően a birtokot államosították. Az adatok szerint a birtok teljes területe 2800 hektár, amelynek legnagyobb részét mezőgazdasági területként hasznosítják, és a lovászat a máig megmarad elsődleges foglalkozási ágként.
Rendezett környék vár minden látogatót (Benedek Miklós felvétele)
A turisztikai központ ma szépen karbantartott környezettel várja látogatóit. A Topolya és Szabadka között vezető útról lekanyarodva azonnal egy ló szobra ötlik szemünkbe, és a területen sétálva folyamatosan lovak szobraiba botlunk, ezzel is bizonyítva, hogy ezen a helyszínen bizony igen komolyan veszik tenyésztésüket és a lovassportot is. A szobrokat nézegetve érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb az 1990-es években és a kétezres évek elején készült, a legnagyobb gazdasági mélyrepülés idejében, mintha a művészek alkotókedve ebben az időszakban égett volna a legmagasabb hőfokon. A Jadran hotel és étterem 1946-ban épült, a berendezése sokat megőrzött a titói Jugoszlávia korszakából, időnként az elnök arcképe köszön vissza ránk. A hotel mellett a XIX. században épült egykori Törley-kastélyban is több szoba várja a turistákat. A kastélyról tudni kell, hogy építője a Csantavérről származó Törley Gyula, Törley József, a budafoki pezsgőgyár névadó alapítójának testvére és legjobb üzlettársa volt. A kastély elölről is impozáns látványt nyújt, de a hátulsó része, amelynek teraszáról a Zobnaticai tóra nyílik kilátás, mutatja meg igazán a földbirtokosok gazdagságát és ízlését. A terület részét képezi a patkó alakú lovas múzeum, valamint egy művészeti galéria is. Ottjártunkkor egy több mint száz kisiskolásból álló újvidéki csoportnak tartottak idegenvezetést, bizonyítva azt, hogy a természeti és kulturális értékek megismerését a legközelebb lévő területeken kell kezdeni.
A MÉNES
Lovasszobor a galéria mellett (Benedek Miklós felvétele)
A területen egyre beljebb haladva jutunk el a komplexum szívéhez, a méneshez. A birtokon lovaglóiskola működik, de a turistáknak számos más lehetőségük is adódik arra, hogy közelebb kerüljenek a lovakhoz, kocsikázhatnak, vagy éppen lóháton megtekinthetik a terület természeti értékeit. A lovasiskola mindennap tárt karokkal várja a lovagolni vágyókat, de alkalmanként egyhetes táborokat is szerveznek a lovassportok szerelmeseinek.
Ezután jutunk el az istállókhoz, amelyekben a különböző területeken használt lovak tenyésztése folyik, immár profi felügyelet alatt, a ménes vezetője ugyanis tavaly óta Ribárszki Sándor, akit korábban a híres Overdose edzőjeként ismerhetett meg a közönség. Ribárszki szerdánként tartózkodik Zobnaticán, és ottjártunkkor a Vajdasági Vágtára készülő lovakat edzette a ménes állandó munkásai és a vágtán is induló lovasok segítségével, és a lovak mellett a talaj előkészítésére is nagy figyelmet fordított. Vele beszélgettünk a hírneves zobnaticai ménes kapcsán:
A vágtán is induló lovak mosdatása edzés után (Benedek Miklós felvétele)
– Tavaly júniusban kerültem ide, és a mái napig hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy ezt a nagy múltú ménest irányíthatom. Kaptam egy nagyon jó csapatot. Természetesen zűrök vannak, mint mindenhol, de azért haladunk. A ménesbirtoknak körülbelül 120 lova van. Ebből harminc darab félvér, amelyet turisztikai célra tenyésztünk, és jelenleg közülük hárman versenyeznek is a Vajdasági Vágtán, Zobnatica mellett Szabadkát és Topolyát képviselik majd a lovaink szombaton. Emellett sok anyakancánk van, kiscsikókkal, van egy pár fedezőmén, és tizenhárom ló képviseli a versenyistállót. Ezek többnyire két- és hároméves lovak. Fogatos, kocsis és hintós lovaink is vannak, amelyekkel a turizmust szeretnénk beindítani. A ménes kapcsán nagy harcokat vívok, mivel a körülbelül hatvan anyakancából negyvenet lecserélnék, vagyis csökkenteném az állományt, és nagyon frissíteném. Rendszeresen járok Nyugat-Európába, és szerintem olyan lovakat is lehetne venni, amelyek kevesebbe kerülnek, ha másfél évesen megvesszük, mint egy itt született csikó felnevelése. A kvalitást kellene előtérbe helyezni; sajnos minőségünk egyelőre még nincs. Valójában nem kellene több 5-6 lónál; igaz, hogy ez egy nagy hagyományokkal rendelkező istálló, de a legjobbak Nyugaton is egy idő után lecserélik még a jó lovaikat is, hogy minél frissebb legyen az állomány. Itt sok olyan ló van, amelynek sem az anyja, sem az nagyanyja nem volt nyergelve, ezeket felesleges tenyészteni, ezt már szaporításnak hívják. A főnökségnek pozitív a hozzáállása, és reményeim szerint csak idő kell a javuláshoz – fejtette ki Ribárszki.
Edzés közben (Benedek Miklós felvétele)
A zobnaticai pályán a Vajdasági Vágta mellett a tavalyi évben egy másik versenyt is futottak. Erről Ribárszi így beszélt: – Hosszú évek után tavaly szeptember 13-án sikerült egy csodás versenyt szerveznünk, amiről még a konkurencia is elismerően nyilatkozott. Az idén a vágta lesz az első versenyünk, és habár a korábbi hírekben arról volt szó, hogy 5-6 versenyre is sor kerül az év folyamán, pillanatnyilag úgy tűnik, hogy sajnos megint csak szeptemberben tartunk egy versenyt, de ez az anyagiaktól függ, és a főnökségen múlik. A vágta több szempontból is jót tesz a birtoknak. Egyrészt a mi lovunk biztosan bejut a budapesti döntőbe, másrészt hatalmas a marketingjelentősége. Igazából ki kellene használni ezt a versenypályát, minden évben legalább tíz versenyt tarthatnánk itt. Az ügetőpályánk, így hogy rendszeresen karbantartjuk, első osztályú, a gyeppályánk is egy nagyon jó minőségű, 1400 méteres pálya. Edzésre is megfelel. Emellett a tribünök is csodálatosak, rengeteg ember elfér, tehát minden adott, hogy jó versenyhelyszín legyen. Máshol madzagokkal körbekerítenek egy focipályát, és ott futnak a lovak, ebből is látszik, hogy ezen a vidéken nagyon szeretik a lóversenyezést. Szerbiában Šabacon vannak a legnagyobb versenyek, Zobnatica egy második Šabac lehetne, ha felülről is támogatnának bennünket egy kicsit.
