Az elmúlt napokban ismét nagyobb számban láthatóak közel-keleti menekültek Szabadkán, a városban. Többségükben az autóbusz-állomáson tanyáznak, tegnap mi is itt találkoztunk velük, az állomás melletti parkolóudvarban és a főbejárattól jobbra, a fal mellett hálózsákokba burkolózva aludtak a délelőtti órákban.
Fotó:Bajtai Kornél
Egyikükkel beszélgettünk, aki elmondta, Mohammednek hívják és Pakisztánból érkezett társaival. Németországba tartanak, négy hónappal ezelőtt indultak útnak, hosszabb időt töltöttek Iránban, majd Törökországban és Görögországban. Szerbiában nagyjából két-három hete vannak. Rossz angolsággal magyarázza, hogy voltak az országhatáron, ahol állítása szerint a magyar rendőrök megverték őket, és a kutyák is megharapták. Nem sokkal később barátja is kikászálódik a hálózsákból, ő már folyékonyan beszél angolul, megerősítette társa történetét a rendőrökről és a kutyákról. Azt mondják, nincsenek dokumentumaik, de Németországba tartanak.
Az autóbusz-állomás jegypénztárán megtudjuk, hogy mintegy két-három hete jelentek meg itt ismét a menekültek. A jegypénztáros hölgy szerint nincs velük probléma, nem történnek incidensek, de folyamatosan jönnek-mennek. A többség buszokkal utazik tovább, vannak, akik Tavankútra, Kelebiára és más határ menti falvakba, de olyanok is, akik Belgrád felé utaznak tovább.
Időközben megjelentek a helyszínen az Integráció és tolerancia humanitárius központja nevű szervezet aktivistái. Ez a szervezet az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) a menekültekkel foglalkozó végrehajtó partnere. Nikola Bokun érdeklődésünkre elmondja, szervezetük újvidéki székhellyel működik, naponta jönnek Szabadkára, és gondoskodnak a menekültekről, élelmezésükben is segédkeznek. A reggeli óráktól éjszakáig váltásban járják a terepet, éjszaka pedig szabadkai megbízottjaik tartanak ügyeletet. A menekültek orvosi ellátását az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet végzi.
@kep
Azzal kapcsolatban, hogy milyen céllal érkeznek a magyar országhatár mellé, amióta áll a határon a kerítés, eltérő vélemények hallhatóak. Többnyire azok érkeznek ide, akik legálisan kívánnak belépni Magyarországra, az előírt regisztrációt követően, ők zömében családosok. Azok, akik továbbra is ellenőrzés nélkül szándékoznak továbbmenni, nyilvánvalóan szerencsét próbálnak, majd visszamennek Belgrádba.
A szabadkai vasútállomáson ezúttal nem találkozunk menekültekkel, nyilván azért, mert autóbuszokkal érkeznek a városba, így a buszállomásnál a legegyszerűbb nekik letáborozni. A menekülteket segítő aktivisták elmondták, nem tudni, miért nem irányítja senki ezeket az embereket a tavaly ősszel kiépült befogadóállomásra, hiszen az éppen ilyen célokat szolgál. Mindenesetre, azzal lehet számolni, hogy a jó idő beköszöntével ismételten megnövekszik a menekültek száma, mondják el beszélgetőpartnereink.
Egy órával később a Korzón Mohammed és társa lépnek oda hozzám, afelől érdeklődnek, hogyan tudnak eljutni Kelebiára.
