Menekültekkel a szabadkai autóbusz-pályaudvar bejáratánál találkoztunk (Fotó: Vígi Zsoldos Zsaklina)
Ahogy felmelegedett az idő, pár hónapos csend után újra menekültek érkeznek Szabadkára és környékére. A számuk korántsem akkora, mint tavaly nyáron és ősszel, ennek ellenére a Magyar Honvédség megkezdte a határzár-erősítést a magyar–szerb szakaszon, ahol a magyar határőrség állítása szerint az elmúlt napokban megnövekedett az illegális határsértések száma. Eddig ezen a lápos, mocsaras részen csak gyorstelepítésű drótakadály védte a Kelebia és Ásotthalom között húzódó határszakaszt. Mi, újságírók csak a már kiépített határzárat tudtuk megközelíteni gépkocsival, ahol három, a verőfényes napsütésben sütkérező magyar katona őrizte a határzónát a kelebiai határon. Megerősítették a Magyar Távirati Iroda hétfői hírét, mely szerint épül a határzár, de mondták, a szerb oldalról igen nehezen tudnánk a munkálatokat megközelíteni. Elmondták, a látszólagos nyugalom ellenére vannak határsértők, aznap hajnalban is elfogtak egy csoportot, akiket Tompára kísértek. Kérdésemre, hogy hány tagú csoportot fogtak el, nem válaszoltak. Azt mondták, azt nem árulhatják el.
A kelebiaiak is tudják, hogy éjjel menekültek járnak a falu határában, de elmondásuk szerint számuk elenyésző a nyári invázióhoz képest. Futó Zsuzsanna elmondta, nem látják őket, mert az erdőn keresztül mennek. Jadranka Vukelić a falu központjához közel lakik, de nem látott mostanában migránst átmenni a településen. Kelebián mi sem láttunk menekültet sem a falu határában, sem az út mentén várakozva, ezért Királyhalma felé vettük az irányt, ahol sajtóértesülések szerint szintén felbukkantak a jó idő beköszöntével.
A pengés drót mögött kerítés épül a Kelebia és Ásotthalom között húzódó határszakaszon (Molnár Edvárd felvétele)
Katona Róbert, a királyhalmi helyi közösség elnöke megerősítette, hogy az utóbbi időben újra járnak erre migránsok. Tavaly szeptemberben Királyhalmát ellepték a menekültek, naponta több százan is megfordultak a faluban. Katona elmondta, volt olyan nap, amikor hatszázan is áthaladtak a településen, ami a helyi lakosság több mint negyede. Hozzátette, a tavaly szeptemberi szituációhoz képest most kizárólag éjjel érkeznek a menekültek. Taxisok hordják őket, feltételezi, hogy szervezett embercsempészek is részt vesznek a migránsok szállításában.
– Reggelente látjuk őket, hogy a sikertelen illegális határátlépést követően itt várnak az autóbusz-állomáson a helyi járatra, amely beviszi őket Szabadkára. Amerről érkeztek, arra is távoznak, hiszen a túloldalon olyan erővel van jelen a magyar hadsereg és határőrség, hogy esélytelennek látom az átjutást úgy, hogy ne vegyék őket észre. Fél óránkét két helikopter is köröz a határ mentén – mondta a helyi közösség elnöke. Hozzátette, a minap egy alkalommal jöttek tömegesen, összesen harmincan lehettek. Szerinte azok a családtagok küldik ezt az útvonalat a most menekülőknek, akik pár hónappal ezelőtt itt jutottak át az EU-ba, de nincsenek tudatában annak, hogy azóta megváltozott a helyzet és itt határzárat építettek. Szerinte ezért jelentek meg itt most ezek az emberek. Jelenlétükről nap mint nap árulkodnak a szemétkupacok, de menekültekből keveset látnak. Hozzátette, volt olyan eset a napokban, hogy a határszélen élő gazda arra ébredt, hogy az udvarában menekültek pihennek, de semmilyen atrocitás nem történt, békésen távoztak. Eddig nem kellett a rendőrségnek közbelépnie, károkozás nem volt.
Tavaly nyáron a királyhalmi temetőben pihentek nagy számban a migránsok, ruháikat a kereszteken szárítgatva (Molnár Edvárd felvétele)
Fodor Igor udvarába is betértek pihenni a migránsok pár napja. Déltájt érkezett több mint harminc fiatal férfi, és leültek sorba a kapu mellé – a felesége kicsit megijedt, mert épp egyedül tartózkodott otthon. Kaptak vizet a családtól, a szomszédból szereztek almát, majd később felszedelődzködtek és elmentek.
Az egyik tanítónénivel is összefutottunk, aki Szabadkáról jár ki Királyhalmára tanítani és éppen a városi buszra vár. Azt mondja, mostanában egyetlen migránst sem látott errefelé, többet lát Szabadkán mint itt, mondja, kérdezzük meg inkább a helyieket.
Szalai Tóth Erzsébet éppen kerékpáron igyekszik a temetőbe virággal. Azt mondja, ő nem látja őket, de tudja, hogy éjjel közlekednek a faluban. Egy fiatalabb anyukát épp a helyi bolt előtt kérdezünk, aki azt állítja, mindennap lát migránst a faluban. Kérdésemre, félnek-e, határozottan rázza a fejét, hogy nem. Elmagyarázza, hol tudjuk őket megtalálni a temetőn túl, de hiába jártuk be Királyhalma egész határát, egyet sem találtunk, csak szorgos embereket, akik a verőfényes napsütésben termőföldjüket művelik.
Menekültekkel a szabadkai autóbusz-pályaudvar bejáratánál találkoztunk, egy harminc fős, kizárólag fiatal férfiakból álló afgán csoport pihent a fal hűvösében. Szinte senki sem beszélte az angol nyelvet. Nagy nehezen előállították a legfiatalabb társukat, aki ismert egy-két angol szót. Elmondta, hogy hét napja érkeztek Szerbiába, második napja vannak Szabadkán. Előző nap megkísérelték átlépni a határt, de sikertelenül. Mutatja a bebugyolált ujját, amit felsértett a pengés drót. Aznap este újra megpróbálkoznak, mondja. Sajnos azt a kérdést már nem értette meg, mi lesz velük, ha nem sikerül.
