Ne lepődjön meg senki, ha az elkövetkező hetek valamelyik napsütéses délelőttjén épp Šešelj vajda, akit a hágai törvényszék emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével vádol, kopogtat majd az ajtaján, felkérve arra, támogassa a Szerb Radikális Pártot az áprilisi előrehozott választásokon. Szendvicseket ezúttal nem fog osztani, mert bevallása szerint pártja a legszegényebb szerbiai párt, de azt üzeni, cirkuszból lesz bőven. Mivel nincs pénzük pazarló kampányra, sem élelmiszercsomagokra, de még friss kalácsra sem, így lesz zászlóégetés bőven. Az SZRP elnöke azt is bejelentette, hogy március 24-én Belgrádban a Köztársaság téren pártja óriási tüntetést szervez, amelyen a NATO és a hágai törvényszék ellen kíván tiltakozni. Azért éppen március 24-én, mert a törvényszék akkor hirdet ítéletet Radovan Karadžić ügyében. Ezt a tüntetést követően 29 városban ismétlik meg tiltakozásukat vagyis a zászlóégetést.
Megszokhattuk már, hogy időről időre Šešelj vajda eléget egy-két horvát, amerikai, EU-s vagy NATO-zászlót, de nem kíméli Koszovó zászlaját sem, nem kevés diplomáciai problémát okozva ezzel az országnak. Ki tudja még, mely ország, régió vagy szervezet szimbólumát fogja lángra lobbantani a mind hatékonyabb kampány érdekében. Kampány pedig lesz, mert a szerb kormány nem adja ki a hágai törvényszéknek Šešeljt, akit állítólag súlyos betegsége miatt nem lehet Hágába utaztatni. Ha Szerbia kiadná őt, az azt vonná maga után, hogy meg kellene szakítani a daganatos megbetegedésben szenvedő vádlott kezelését, érvelt beadványában a kormány. Így a hágai törvényszék történetében megtörténik az, amire eddig még soha nem volt példa, hogy valamelyik vádlott ne legyen jelen a tárgyalóteremben az ítélet kihirdetésekor. Sem őt, sem a másik három radikálist – akiket azzal vádolnak, hogy halálosan megfenyegették a tanúkat, akiknek a vajda ellen kellett tanúskodniuk – nem adta ki Szerbia Hágának, hivatkozva arra, hogy a választási kampány alatt ez furcsán sülne el. Amíg a szerb kormány döntésére vártunk, hogy kiadja-e a vajdát Hágának vagy sem, Šešelj azt üzente, hogy a lemondásban lévő kormány miniszterelnöke, Aleksandar Vučić óriási gondban van, hiszen egykori párttársának kiadatása óriási szégyenfolt lenne a karrierjében, „ami Tadić, Koštunica, Đinđić, valamint Živković mellé sorolná őt, akik szerbeket küldtek Hágába”. Szavai célba találtak, nem is adta ki őt Vučić. Ebből a cselekedetből következtethető volt, hogy a 2008-ban kettészakadt párt vezetői újra egymásra találjanak a választásokkor vagy azt követően a koalíciós megállapodásokkor. A hétvégén a Sputnik Rádiónak adott interjújában Šešelj kibökte, a megmérettetésen egyedül vesz részt pártja, de a választásokat követően kész támogatni Vučićot, amennyiben az lemond az európai uniós álmairól és helyette az Oroszországhoz való közeledést tűzi zászlajára. Ami nem is olyan abszurd jövőkép, hiszen Vučić és lemondásban lévő kormánya lehet éppen ezzel a tettel, hogy nem szolgáltatta ki a csetnikvajdát Hágának, megrekeszti az EU-s csatlakozási folyamatokat. Horvátország már be is jelentette, hátráltatni fogja a csatlakozást, ha Szerbia nem hoz megfelelő határozatot Šešeljjel kapcsolatosan. Horvátországban nemcsak a HDZ kritizálta Szerbiát, hanem a mérsékelt Most is. Božo Petrov, a Most elnöke úgy nyilatkozott, látja, hogy Szerbiában már feledésbe merültek a háborús események. Azt üzente, hogy Horvátország nem vak, hozzátéve, hogy országukat sokkal kisebb horderejű dolgok miatt is hátráltatták a csatlakozási tárgyalásokkor.
A Szerb Radikális Párt elnökét, Vojislav Šešeljt azzal vádolják, hogy felelős az 1991–1994 között Horvátországban, Vajdaságban és Bosznia-Hercegovinában elkövetett súlyos háborús bűncselekményekért. A vád szerint gyilkosságokért, kínzásért, polgári személyek üldözéséért, embertelen bánásmódért, erőszakos kitelepítésért és vagyontárgyak elpusztításáért is felelős. A bűnöket a vajda nevét viselő félkatonai szervezet követte el a kilencvenes években az említett térségekben. Šešelj gyűlölettel átitatott, nacionalista beszédei nagyban hozzájárultak az etnikai feszültségek szításához. Herkócáról elűzte a horvátokat. Csókán tartott beszédében vérfürdővel fenyegette a magyarokat. Megtiltotta a katonai behívó elől külföldre elmenekült 25 ezer magyar hazatérését. Elhíresült kijelentése, hogy a vajdasági magyarokat buszra kellene pakolni, mindegyiknek adni egy szendvicset és kitelepíteni Magyarországra. A szlovákoknak már két szendvicset ígért, mert nekik távolabb kellett volna utazniuk anyaországukba. A horvátoknak nem ígért szendvicset, őket puskákkal űzték el otthonukból.
Volt kitől tanulnia Vučićnak a kilencvenes években, amikor Šešelj vajda szárnysegédjeként bejárta a boszniai frontot, együtt buzdítva a szerb katonákat, majd 1998-ban ezért ajándékba a tájékoztatási miniszteri széket kapott a radikálisok és a szocialisták által alakított kormányban. Akkor tanult meg cenzúrázni, most csak tökéletesítette azt kormányfői szerepkörében. Nem feledte a régi időket, így az idei kampányát a szendvicsekre építette. A Szerb Haladó Párt nagygyűléseire buszokkal szállíttatja a tagokat és szimpatizánsokat, akik állítólag egy-egy ilyen kirándulásért 500 dinárt és pár szendvicset kapnak. Attól függően, milyen hosszú az út.
A vajdasági magyaroknak viszont sem zászlóégetéses színjátékokra, sem szendvicsre nincs már szükségük, sajnos mentek és mennek ők még ma is egyetlen szendvics nélkül Magyarországra, vagy még tovább.
