2021. május 14., péntek

Ellentámadásban a baloldal

A migránsválság megoldhatatlan – mondták, írták már sokan, mi is. Pontosabban: megoldásához többet kellene tenni a világ különböző részein dúló háborúk és a szegénység ellen, ezzel kapcsolatban a nemzetközi közösség nemcsak tehetetlen, de még azt sem tudja, mit kell(ene) tenni.

Illusztráció

Azt is kimondták már, leírtuk mi is: a félelem a menekültáradattól szintén természetes és érthető. Az igazi baj az, hogy ezt a súlyos problémát a fasizálódó európai jobboldal azért fokozta hisztériává, hogy erősödjön, véget vessen évtizedes visszaszorulásának, és kísérletet tegyen a hatalomra jutásra.
(A különbség nagyon könnyen érzékeltethető: nem szívesen látnám, hogy egy menekült család beköltözik a lakásomba, de ennek hangoztatásával nem akarok sem miniszteri bársonyszéket, sem parlamenti mandátumot, illetve nem hagyom, hogy azok befolyása alá kerüljek, akik csak a hatalom megszerzése érdekében lovagolják meg ezt a tényleges problémát.) Ne feledjük el: a „brüszeli diktátum elleni szabadságharc” előbb kezdődött, mint a menekültáradat, amely igen hatékony eszköz lett a „szabadságharcosok” kezében.
Először a gazdasági szakemberek kaptak észbe, hogy a közös határokat felváltó szigorúbb határellenőrzés több kárt okoz Európának, mint a migránsáradat. A davosi tanácskozással kapcsolatban mi is idéztük Christine Lagarde-ot, a Világbank főnökét, aki szerint az elöregedés ellenszerét a migránsok jelenthetik. A gazdasági érdek már szembeszáll a jobboldal szította hisztériával. Már Davosban beszélt arról Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, hogy naponta 1,7 millió „vendégmunkás” lépi át a jelentéktelenné tett országhatárokat. Képzeljük el, mennyi kellemetlenséggel, kárral jár, ha ezeket az embereket naponta kétszer ellenőrzésnek vetik alá a tegnap még nem is érzékelt határokon! Még hatásosabb, hogy a német Gazdasági és Ipari Kamara már kiszámította: a határok állandósult ellenőrzése már eddig csak a német gazdaságnak 10 milliárd euró kárt okozott. (Csak ebből 10 ezer eurót kaphatna a tavaly érkező mintegy egymillió menekült mindegyike, hogy átvészelje azt az időt, amíg dolgozni kezd, ha az európai gazdaság munkát tud neki biztosítani.)
A baloldal azonban későn kapcsolt, hogy nem a migránsokat, a bevándorlást kell védeni, hisz a jobboldal által mesterségesen (mondjuk még a kölni tömeges „szexuális zaklatás” megszervezésével is) hisztériává szított félelemmel szemben hatástalan a racionális érvelés. (Habár a közgazdászok is rájöttek, hogy nem elég csak számokat emlegetni, konkrét érveket is fel kell sorakoztatni. Így Robert Schiller Nobel-díjas közgazdász az amerikai közgazdászok egyesületének 2016 évi elnökeként már szervezett egy nemzetközi tanácskozást, amelyen Semih Tümen, a török központi bank elnöke kimutatta, hogy Törökországban 2,2 millió menekült befogadása nem akasztotta meg a gazdaságot, hanem lendületet adott neki, nem járt munkahelyek elvesztésével, hanem új munkahelyeket teremtett.) Inkább azzal kell szembeszállni, hogy a ténylegesen meglévő problémából a jobboldal befolyását gerjesztő hisztériát csináljon.
Már mind erőteljesebben hangzik az érvelés, hogy a jobboldal saját céljaira akarja kihasználni a migránsválságot; ez ellen több helyütt tüntettek, valamint az ellen is, hogy meginduljon az a fasizálódás, amely megannyi szörnyűséget zúdított az Európa nemzeteire. Figyelmeztettek arra, hogy ez a fasizálódás visszahozhatja azt a rendszert, amely képes volt leigázni Európát, és közben milliókat kergetett halálba, illetve további millióknak okozott rengeteg szenvedést. (Vagy kicsiben: képes volt 200 ezer magyart feláldozni a Don-kanyarban, hogy utóvédje legyen a menekülni kezdő német hadseregnek, amikor már látszott, hogy ezt a rohamot Berlinig nem lehet megállítani.)
Az ellentámadásba lendülő baloldal azzal érvel, hogy a menekültáradatot is az az elvakultság teremtette, amely most ott áll a fasizálódás mögött. Csakhogy ez az elvakultság történelmi késéssel ismétli meg a fehér ember által is elkövetett szörnyűségeket, és az abszurdumig fokozza a fehér embernél enyhébb formában ma is meglévő elvakultságot. A történelemből ismert, hogy fehér ember is példáját adta annak az embertelenségnek, amely ma egyszerűen leöli, elkergeti más vallások híveit.
A krónika feljegyezte, hogy az albigenseknek nevezett eretnekek elleni háború az akkori népesség mellett egymillió ember életébe került, mert például amikor elfoglalták Béziers városát, halomra ölték nemcsak a férfiakat, hanem az asszonyokat és gyerekeket is, felgyújtották a templomokat, hogy bentégjenek azok, akik ott kerestek menedéket. Amikor furcsálljuk a szunniták és siíták kibontakozó háborúját, ne feledjük, hogy a katolikusok és a reformátusok háborúja 30 évig tartott. A mai elvakultság is csak fokozatban különbözik: a mohamedánok halálra ítélik a homoszexuálisokat, a keresztény szélsőségek megverik őket, megdobálják őket a felvonulásaikon, elvitatják a jogaikat.
Szerencsére már jelentkezik az ellenállás az ismét lármássá vált elvakultsággal szemben. Az újonnan kormányra kerülő szélsőségek ellen. Már tiltakozást vált ki az új jobboldali horvát kormány fellépése a kisebbségek ellen, fegyverkezése Szerbia ellen, Lengyelországban már tüntetnek a szélsőséges nacionalizmus és a klerikalizmus egyvelegét nyújtó kormány ellen. A jobboldali hőbörgés ellen pedig figyelmeztetnek arra, milyen könnyű volt eljutni addig, hogy a racionális németek elfogadják azt az őrültséget, amely azt hitte, elfoglalhatja az egész világot.