2024. április 26., péntek

Helyezkedés a startlövés előtt

Mihal Ramacs: Vučić nem a gonosz megtestesítője, így a választók demokratikus elveket képviselő rétege nem szövetkezik ellene

Január eleje óta tudni lehet, hogy a tartományi parlamenti és a helyhatósági választások mellett rendkívüli köztársasági választásokat is tartanak idén tavasszal az országban. A koalíciós tárgyalások legkésőbb Aleksandar Vučić kormányfő bejelentését követően megkezdődtek, a politikai pártok egyeztetéseket kezdtek a listaállításról. Az eddigi tárgyalások talán legkiemelkedőbb momentuma az volt, amikor a Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártja hosszú éveket követően elpártolt korábbi koalíciós partnereitől, a Szerbiai Szocialista Párttól és az Egységes Szerbiától, valamint az, amikor meghiúsultak a Demokrata Párt és az európai irányvételű ellenzéki politikai csoportosulások közötti egyeztetések, és kiderült, hogy ezek a pártok nem egy választási listán mérettetik meg magukat. A választási helyezkedésről Mihal Ramacs elemző nyilatkozott lapunknak.

Értékelése szerint miért fejeződtek sikertelenül az európai irányvételű ellenzéki pártok közötti egyeztetések?

– Hiúság, hiúság és ismét csak hiúság. Egyébként tíz szavazó közül kilenc azt sem tudja, hogy hogyan hívják a Boris Tadić vagy a Čedomir Jovanović vezette pártokat, ők viszont már most osztozkodni akartak a mandátumokon.

Az SZHP-vel szembeni minél sikeresebb fellépés tekintetében az európai irányvételű ellenzéki pártok egy, vagy több választási listája a hatékonyabb?

– Ezzel kapcsolatban még a matematikusok sem jutottak közös nevezőre, pedig ők számokkal is alátámaszthatják álláspontjukat, megállapításaikat. Véleményem szerint a DP megmaradt választói csak nehezen tudták volna leadni voksukat egy olyan listára, amelyen a DP-t szétverő személyek is helyet kapnak. Máskülönben még a legnaivabbak számára is világos, hogy az SZHP kizárólag a demokratákat és Pajtićot támadja, a többi ellenzéki pártra oda sem figyel.

Hogyan befolyásolhatta volna az egy lista azokat, akik távol maradnának az urnáktól?

– Az ellenzéki pártok egy listája hatékony volt 2000-ben, amikor Slobodan Miloševićre, azaz ellene kellett szavazni. Most nem ez a helyzet. Sokan nem szeretik Vučićot, ma sokkal többen, mint még két évvel ezelőtt, de Vučić nem a gonosz megtestesítője, így a választók demokratikus elveket képviselő rétege nem szövetkezik ellene. Nincs az a politikai párt, vagy pártvezető, vagy eszme, amely ezeket a választókat összefogásra tudná ösztönözni.

Mekkora a súlya a Tadić, Jovanović, Borislav Stefanović vagy Saša Radulović pártjaihoz hasonló kisebb politikai csoportosulásoknak?

– Napjainkban sokkal kevésbé átlátható a politikai helyzet, mint mondjuk 2000-ben, vagy 2008-ban. Az átlagos választópolgár összezavarodott, nem látja tisztán a dolgokat. Sokan a felsorolt pártokra fognak szavazni, pedig ezek egy része biztosan nem lépi át a választási küszöböt. Ezért ezek a pártok, tudatlanságuk, vagy vezetőik beteges ambíciójának okán, Vučićnak és a haladóknak segítenek, több képviselői mandátumot biztosítva számukra.

Mekkora eséllyel indul a választásokon a Szerbiai Demokrata Párt és a Dveri, valamint a hozzájuk csatlakozó (szélső)jobboldali pártok koalíciója?

– Ez a koalíció biztosan átlépi a választási küszöböt és bejut a köztársasági parlamentbe. Ezek a pártok meg vannak róla győződve, hogy Oroszország támogatását élvezik. Erről szavazóik úgyszintén meg vannak győződve. Akik megmosolyogják ezt, jobb, ha tudják, hogy Vlagyimir Putyin több mint tíz szerbiai település tiszteletbeli polgára, arról nem beszélve, hogy a kocsmai beszélgetések során az átlagos szerbiai polgár pozitívabb hangnemben beszél róla, mint a szerb pátriárkáról.

Mi a helyzet a Szerb Radikális Párttal? Valódi ellenzéki pártként viselkedik, vagy inkább pszeudo-ellenzéki pártként?

– Azt nem tudom, hogy Vučić és Šešelj békemegállapodást kötöttek-e, az viszont biztos, hogy ez a megállapodás tökéletesen működik. Šešeljre a legszegényebbek fognak szavazni, akik a leginkább csalódtak mindenben, akik már senkinek nem hisznek, akik Vučićot és Európát is gyűlölik. Ha a szavazásra jogosult polgárok számát vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy ezek a szélsőségesen csüggedt emberek a szavazók több mint 5 százalékát teszik ki. A radikálisok legnagyobb ellenlábasa és konkurenciája az SZDP–Dveri koalíció.

Milyen esélyekkel indulnak a választásokon a szocialisták? Mennyi szavazatot veszít Dačić a SZENYP miatt?

– Hosszútávon Dačić tapasztalt politikai sportoló, azaz futó. Tudja, hogy mikor kell erejét nem kímélve futnia és mikor kell inkább hagynia rohanni a többieket, miközben ő pihen. Őszintén kíváncsivá tett a SZENYP, hogy vajon mennyi szavazatot is hoz majd Vučićnak. A SZENYP átlagos szavazója Európa- és USA-ellenes, valamint dühös a kormányra, amiért csökkentette a nyugdíjakat. Vagyis az lenne a logikus, ha ez a szavazó Vučić politikája ellen szavazna. Ugyanakkor ez a szavazó végül mégis Vučićra adja le voksát. Hogy miért? Azért, mert a kampányban meggyőzik arról, hogy ha Vučićra szavaz, akkor Szerbiát támogatja, a SZENYP átlagos szavazója pedig fontosabbnak tartja Szerbia támogatását, mint a saját magáért vagy a családjáért való kiállást.

Miről árulkodik, hogy ennyi minipárt indul majd az SZHP listáján?

– Szerbiában nem fontos, hogy hogyan hívnak egy pártot, vagy mi áll a programjában. A minipártok olykor vezetőik, máskor bizonyos üzleti körök igényei kielégítésének érdekében tevékenykednek. Valójában mindig a hatalom malmára hajtják a vizet – vagy közvetlenül, vagy közvetetten.

Mi szüksége Vučićnak ezekre a pártokra, amikor nem győzi hangoztatni saját, illetve pártja töretlen népszerűségét?

– Vučić számára az a legfontosabb, hogy ellenlábasai minél kevesebb szavazatot kapjanak. Emellett az is fontos számára, hogy a társadalom minél szélesebb köre támogassa, főleg az SZHP körein kívül eső emberek. Tisztában van vele, hogy nem koalíciós partnerei jelentik a legnagyobb problémát, hanem a mihasznák a pártjában. Ha az ember megnézi, hogy ki a Szerbiai Képviselőház elnöke, kik az SZHP parlamenti képviselői vagy ki Újvidék polgármestere, sajnálat ébred benne Vučić iránt, hogy ilyen emberekkel kénytelen Európába vezetni Szerbiát. Értesüléseim szerint az minden vágya, hogy pártjában és közeli munkatársai között tisztességes, tanult, művelt és tekintélynek örvendő emberek is legyenek. Ezért fontosak számára Rasim Ljajić, Vuk Drašković vagy Pásztor István.