2024. április 27., szombat

Hullámtéren a Tisza vize

Aligha örül mindenki az áradásnak, de a csukának és a süllőnek kedvezhet

Csak a naptár szerint került sor szokatlan időben a Tisza áradására. Február közepén, amikor kezdődött, még korai, de ha az időjárás alakulását vesszük figyelembe, nem meglepetésszerű.

A Felső-Tiszán és az ottani mellékfolyókon kipattant árhullám többnyire az első fokú árvízvédelmi készültségi szintig vitte, a másodfokúig csak helyenként tudta feszíteni a láncot. Ott aztán kifulladt, de nem váltott gyors apadásra, ezért ez  tájainkon sem következik be. Ezzel párhuzamosan történt, hogy a mellékfolyókon kialakult áradásokra is szórványosan került sor, nem egyszerre indult be valamennyi. Ez eleve kizárta az ugrásszerű és kifejezetten nagy árhullám kialakulását.

Tegnap még elsőfokú készültség volt a Bodrogon és a Tisza középső szakaszán, valamint helyenként a Körösökön. Meg kell azonban jegyezni, hogy a folyók mindenütt igen lassan áradnak, helyenként pedig apadnak is, tehát hamarosan az első fokú készültség is megszűnik. Az előrejelzések szerint azonban hirtelen apadás egyik vízmércénél sem fog bekövetkezni. Ennek egyenes következménye, hogy tájainkon a Tisza vízszintjének alakulására a lassú és csökönyös áradás lesz jellemző.

Szegednél az elkövetkező öt nap folyamán is folyamatosan áradni fog, az előrejelzések szerint azonban a folyó szintje ebben az időszakban nem éri el az első fokú árvízvédelmi szintet. De apadásra sem kerül sor egyhamar.

Mindennek egyenes következménye, hogy a Tisza hazai tájakon is ki fog lépni a medréből. A hullámtér alacsonyan fekvő részei már az elmúlt napokban víz alá kerültek, és várható hogy a teljes hullámteret napokon belül ellepi a folyó. A rendelkezésre álló adatok szerint a Tisza vízgyűjtőjén a hóvízkészlet az elmúlt két hét alatt fél köbkilométerrel csökkent, és már csak 1,4 köbkilométer maradt belőle. A fagyhatár emelkedése esetén ez azonban elegendő arra, hogy hozamosabb időn keresztül magas vízszint uralkodjon a folyón, és ha nem lesz számottevő csapadék, nem fenyeget árvízveszély. De lenne hol ívnia a halnak. A rendelkezésre álló adatok szerint az enyhe tél és a korai felmelegedés ellenére a csuka még nem szabadult meg ivartermékeitől, tehát a tiszai áradások jókor érkeztek.

Ugyanakkor a süllő ívása is meglehetősen magas vízszinten következne be, ami hatalmas ívóterülettel szolgálna, tartóssága esetén pedig növelné az ikrakelés lehetőségét. Ezzel kapcsolatban azonban korai bárminemű előrejelzésbe bocsátkozni. Tekintettel arra, hogy mindkét szóban forgó faj kifejezetten ragadozó, utódaik felnövéséhez a kedvező életfeltételek mellett a takarmányhal ívásának is sikeresnek kell lennie. Van még, de maradjunk ennyiben, mert most a reményről van szó.

Ami a kellemetlenségeket illeti: a hullámtéren épült víkendházakhoz csizma kell majd, lehetőleg hosszú szárú.