Megismételheti öt évvel ezelőtti választási győzelmét az ír kormány főerejét adó liberális-konzervatív Fine Gael (Egyesült Írország Pártja), de kérdés, hogy sikerül-e tovább működtetnie a koalíciót eddigi partnerével, a balközép Munkáspárttal (Labour). A mai voksolás előtti felmérések ugyanis arra utalnak, hogy ketten sem tudják megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget a 158 tagú parlamentben.
Az Enda Kenny miniszterelnök vezette Fine Gael a szavazatok 28 százalékára számíthat, a Munkáspárt csupán 6 százalékra. Persze az is lehet, hogy a közvélemény-kutatók tévednek, s Írországban is megismétlődik a brit forgatókönyv. Az Egyesült Királyságban tavaly a – felmérésekre rácáfolva – a kormányzó toryk bravúros sikert értek el. A David Cameron miniszterelnök vezette konzervatívok abszolút győzelmet arattak, és (már egyedül) folytathatták a kormányzást.
A karizmatikus 64 éves ír miniszterelnök csak álmodozhat arról, hogy pártja lesöpri ellenfeleit és egyedül alakíthat kormányt. Bár a Fine Gael a legnépszerűbb, már sokan elfordultak tőle. Főként azért, mert az utóbbi öt évben népszerűtlen intézkedésekkel oldott meg egy sor súlyos problémát. Elsősorban a gazdaságot és a pénzügyi rendszert kellett stabilizálni, mivel az állam – a veszteséges bankjai megmentésére költött óriási összegek miatt – az előző évtized végére az összeomlás szélére sodródott.
A csődtől az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mentette meg egy hitelcsomaggal, amelybe 2010-ben csaknem 85 milliárd euró került. A segítségért cserébe fájdalmas megszorításokba egyezett bele a centrista Fianna Fáil (Köztársasági Párt) vezette akkori kormány, de ebbe gyorsan bele is bukott.
Helyét a jelenlegi koalíció vette át. Az Írország békés újraegyesítéséért küzdő Fianna Fáil pedig azóta is az ellenzék meghatározó tagja. (Népszerűsége a választás előtti napokban 23 százalékra nőtt.).
A Kenny-kabinet derekas munkát végzett: már 2013 végére sikeresen teljesítette a hitelezők követeléseit. Az elmúlt öt évben – komoly megszorítások árán – stabilizálta a 4,9 millió lakosú szigetország gazdaságát és pénzügyi rendszerét, közben egyensúlyba hozta a költségvetést is. Az állástalanok aránya ugyan még tíz százalékhoz közeli, de 2011 óta 135 ezer új munkahely létesült.
Persze az is előfordulhat, hogy a választók mindezt nem díjazzák kellőképpen, s Kennyéknek nem sikerül stabil többséget szerezniük. Ebben az esetben össze kellene fogni az ősi riválissal, a Fianna Fáillal, ami lényegében nagykoalíciót jelentene.
Ez valóságos kuriózum lenne, hiszen az ír függetlenség 1921-es kikiáltása óta még egyszer sem léptek szövetségre. Ha viszont egyik nagy párt sem lesz képes saját (koalíciós) kormányt alakítani, az euróövezeti Írországnak politikai instabilitásra vagy új választásra kell készülnie.
