2021. január 22., péntek
VÉLEMÉNY

Névtelen utcák

VENDÉGSZÖVEG

Szabadkán ma már kevesen emlékeznek az ötvenöt évvel ezelőtt elhunyt doktornőre, akinek valahogyan sikerült túlélnie Auschwitz poklát, de egyedül maradt, mert édesapjának, Herczog Lászlónak már nem volt ekkora szerencséje.

Dr. Herczog Lívia tüdőgyógyász szakorvosként a Szabadkai Tüdőközpont vezető főorvosa volt a második világháború után tizenöt éven át, korai haláláig. A család nemzedékeken át gyűjtött vagyonát és havi fizetésének nagy részét is betegeinek gyógyítására fordította. Szabadkán is népbetegség és a szegény emberek leggyakoribb betegsége volt a tbc. A gümőkórt hatásosan csak az 1944-ben feltalált streptomycinnel lehetett gyógyítani. Az akkor még csak Amerikában beszerezhető és rendkívül drága szert a doktornő megvásárolta és ingyen gyógyította vele szegény sorsú betegeit. A doktornőn kívül talán csak a Jóisten tudja, hány ember életét mentette meg így. A saját egészségével mit sem törődve egy elavult röntgengéppel vizsgálta betegeit, és a nagy dózisú háttérsugárzás áldozatává vált. A városi utcanévbizottság tagjaként indítványoztam, hogy a több tucat névtelen utca közül egy külvárosit róla nevezzenek el. A bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatot.

Komplikált eljárás mifelénk utcanevet adni, de a nemzeti tanácsok és a vajdasági kormány után tavalyelőtt szeptemberben végre a városi képviselő-testület is jóváhagyta, hogy a 473-as utca a jövőben dr. Herczog Lívia nevét viselje. A döntést közzé is tették a város közlönyében.

A közigazgatási hivatal azonban a jelek szerint nagyobb hatalommal bír, mint a döntéshozó hatalmi szervek. Ugyanis mondvacsinált kifogással elutasítja a határozat végrehajtását. A 473-as utca ugyanis állítólag magántulajdonban van, ezért nem kaphat nevet! Furcsa egy kifogás, hisz ha száma lehet, miért ne lehetne neve is? A bizottság mindenesetre gyorsan reagált, és egy másik számozott utcát javasolt a 473-as helyett. A nemzeti tanácsok és a tartomány erre is bólintott, mint ahogy rábólintott a többi javasolt utcanévre (Babits Mihály, Blaha Lujza, dr. Kiss György, Pataki László, dr. Sava Babics) is. A városi képviselő-testület szakszolgálata viszont nem hajlandó napirendre tűzni egyetlen javaslatot sem.

Felmerül a kérdés, hogy a magukat kisistennek vélő hivatalnokoknak a magyar vagy a zsidó utcanévjavaslatok szúrják-e inkább a szemüket, és meddig űzhetik még kisded játékaikat? Attól tartok, sokáig, hiszen az utóbbi több mint tíz évben mindössze Benedek Elekről emlékezett meg Szabadka utcanévvel, és még a város alapítójának sincs utcája Szabadkán!