A davosi Világgazdasági Fórumon ismertetett egyik tanulmány szerint a robotika és a mesterséges intelligencia térhódítása miatt évi mintegy egymillió munkahely válik feleslegessé a világon. A harmadik ipari forradalom a számítógépek elterjedésével vette kezdetét. A digitális kor még a múlt század közepén elkezdődött, a már javában zajló negyedik ipari forradalom pedig már az olyan fejlesztésekről szól mint a biotechnológia, a mesterséges intelligencia vagy a háromdimenziós nyomtatás. Bár a munkahelyek megszűnésének – sokak szerint – egyaránt vannak pozitív és negatív felhangjai, a terrorizmus és a kínai gazdasági lassulás a maga természetéből fakadóan természetesen csak negatív kontextusban, kockázati tényezőként lett kiemelve. Természetesen a munkahelyek megszűnése önmagában negatív kicsengésű, viszont az emberiség ősi törekvése, hogy az egyén az idejét a rutinszerű és monoton munkavégzés terhétől megszabadulva, magasabb szintű alkotói tevékenység végzésével tölthesse. Elhangzottak azonban olyan vélemények is, hogy az események ma már követhetetlenül felgyorsultak. Van-e irányítója és tervezője ennek a gyors változásnak? Vannak-e terveink az emberi erőforrás szerepének átalakulására, és vajon a változás mélyreható társadalmi hatásait mennyire tudjuk ellenőrzés alatt tartani? – tette fel a kérdést az egyik felszólaló. A negyedik ipari forradalmat Davosban többen is egy hatalmas cunamihoz hasonlították, mely végigsöpör a világgazdaságon, teljesen átalakítva azt. A munkaerőpiacot teljesen átszervezi, és egyelőre valóban nem tudni, mi lesz azokkal, akiknek a munkáját a gépek, robotok veszik át. Abban többnyire mindenki egyetértett, hogy a technológiai fejlesztések áttételesen tovább növelik a társadalmi egyenlőtlenségeket is.
EMBERHEZ MÉLTÓ MODELLEK KELLENEK
Szakemberek, elemzők sem tudnak megegyezni abban, hogy az idősíkban hogyan helyezhető el a negyedik ipari forradalom teóriája. Míg egyesek szerint javában zajlik, lassan már eléri a csúcsát is, mások szerint még csak most kezdődik el. Ferenc pápa is üzenetet küldött a fórum elnökének, ebben hangsúlyozta: az embernek kell irányítania a technológiai fejlődést, nem pedig annak uralkodnia felettünk. Az üzleti tevékenység olyan új modelljeit kell létrehozni, amelyek a fejlett technológiák alkalmazása mellett képesek mindenki számára emberhez méltó munkát teremteni, megszilárdítani a társadalmi jogokat, és védelmezni a környezetet – mutatott rá üzenetében a Szentatya, aki arra is figyelmeztette a davosi találkozó résztvevőit, hogy ne feledkezzenek meg a szegényekről. „Az együtt sírás mások fájdalma miatt nem csak azt jelenti, hogy osztozunk szenvedéseikben, hanem mindenekelőtt azt, hogy felismerjük: saját cselekvésünk az oka az igazságtalanságnak és az egyenlőtlenségnek.” – olvasható a katolikus egyházfő üzenetében.
A KŐBALTÁTÓL A KŐOLAJFEGYVERIG
Davosban kiemelt téma volt a kőolajárak alakulása is. Amíg a termelő országok szenvednek, a felhasználók kicsit fellélegezhetnek a kőolajárak csökkenése nyomán. Bonyolult és összetett folyamatok vezettek oda, hogy most ilyen olcsó a fekete arany. Ugyanakkor – globálisan szemlélve a folyamatokat – jó okunk van azt feltételezni, hogy mindez nem véletlen, hanem a háttérből irányított tudatos folyamat eredménye. Számos tény utal rá, hogy a világgazdaságban tapasztalható piaci mozgásokat befolyásolják. Két-három évvel ezelőtt még szakmai körökben is lenézték volna azokat, akik azt jövendölik, hogy 2016-ban 40, sőt, 30 dollár alá csökken a kőolaj hordónkénti ára. A kőolajnak a fegyver-jellegére utalhat az a tény is, hogy az Egyesült Államokban a múlt év végén helyezték hatályon kívül azt a rendeletet, mely 1975 óta tiltotta a nyersolaj exportját. Negyven év után a közelmúltban kötött ki kőolajszállítmányával az első amerikai tankerhajó Európában. Ez sok mindent megmagyarázhat. Az Iránnal szembeni embargó feloldásának időzítése sem lehet véletlen egybeesés. Nagyon is sejthető, hogy ezen intézkedések stratégiai célpontja Oroszország, mely a magas olajárnak köszönhetően tudta ismét megszilárdítani nagyhatalmi pozícióját a világban.
Amíg egyesek az alacsony kőolajáraktól szenvednek, illetve – a trendeket előrevetítve – a csőd felé sodródnak, vannak olyan országok, melyek történelmi léptékben mérve is csak nagyon ritkán előforduló kedvező körülmények haszonélvezői (lehetnének). Az európai monetáris lazítás még tart, ennek nyomán pedig olcsó pénzekre lehet építeni, az alacsony energiaárak pedig ezzel egy időben jelentős költségektől mentesítik az országokat. Az állapot biztosan nem tart majd örökké, de a kedvező körülmények, a legtöbb elemzés szerint is, egy-két évig még valószínűsíthetően fennállhatnak. A történelemórákon pedig utólag oktatják majd, ha lesznek olyan államok, melyeknek a vezetői dilettantizmusból fakadóan vagy más okokból kifolyólag nem tudtak élni még egy ilyen lehetőséggel sem…
