2024. április 26., péntek

A politikai valóságshow főszereplője

Dinko Gruhonjić: Nem az SZHP ereje a probléma, hanem az, hogy nincsen politikai alternatívája

Aleksandar Vučić kormányfő, a Szerb Haladó Párt elnöke, a szerbiai média egyik leggyakoribb szereplője, karácsonyi nagyinterjújában azt ígérte, hogy két év múlva 500 euró lesz az átlagbér. Tette ezt egy hónappal azután, hogy bejelentette, szexista megjegyzése miatt meneszti Bratislav Gašić védelmi minisztert. Gašić azóta is miniszter, és a kormányfő egyelőre nem is kezdeményezte leváltását. Dinko Gruhonjić elemző, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének (NDNV) elnöke egyáltalán nem tartja meglepőnek a miniszterelnök magatartását. Mint azt lapunknak nyilatkozva kifejtette: Vučić politikai karrierje a Szerb Radikális Pártban kezdődött, tehát kezdettől fogva populizmusra és demagógiára oktatták, hiszen az SZRP mindig is éllovas volt mindkettő tekintetében. Az elemző arról is szót ejtett, hogy a szerbiai politikai élet valóságshow-vá változott. Ezért nem a médiumokat, hanem magukat a politikusokat teszi felelőssé. Azt is megjegyezte: a szerbiai átlagpolgár politikailag nem írástudatlan és nem is dilettáns, 2012-ben már demonstrálta, hogy milyen eszközökkel bünteti meg azokat, akik visszaélnek bizalmával.

Értékelése szerint Vučić az 500 eurós átlagbérrel kapcsolatos ígéretéhez hasonló bejelentései komoly, szakemberek által elkészített előrevetítésekre alapszanak, vagy csupán a társadalom megtévesztéséről van szó?

– Aleksandar Vučić politikai karrierje a Szerb Radikális Pártban kezdődött, és eddig ebben a pártban töltötte el a leghosszabb időt. Vučićot tehát kezdettől fogva populizmusra és demagógiára oktatták, hiszen az SZRP mindig is éllovas volt mindkettő tekintetében, illetve az is maradt. Az SZHP elnöke tehát egyáltalán nem változott meg: olyasmiket ígér, amit szavazótábora hallani szeretne. Ez a szavazótábor szintén különleges, szinte igényli a populizmust, és nem jellemző rá az önálló gondolkodás. Továbbra is a valósággal való manipulációnak vagyunk a tanúi: az egyik oldalon ott van mindannyiunk élete, mindennapjaink, a másik oldalon pedig a hatalom által feltálalt párhuzamos világ. Napjainkban a kormányfőt a bulvársajtó, a Pink TV és a Szerbiai Rádió és Televízió segíti ennek a párhuzamos világnak a fenntartásában.

A demokratikus országok többségében a polgárok megbüntetnék a demagóg és populista politikusokat. Miért nem történik ez Szerbiában?

– Nem értek egyet azzal, hogy a szerbiai átlagpolgár politikailag írástudatlan és dilettáns lenne. Ellenkezőleg. Láthattuk, hogy 2012-ben a Demokrata Pártot a polgárok a lehető legdrasztikusabb módon büntették meg. Annyira, hogy a párt a mai napig képtelen volt talpra állni. Napjainkban nem az SZHP ereje – ami szerintem egyébként is relatív – a probléma, hanem az, hogy nincsen politikai alternatívája. A szerbiai politikai színtér jelenét az határozza meg, hogy az SZHP eltiporta az ellenzéket, amelynek nincsen ereje kimászni a szakadékból. Meg vagyok győződve arról, hogy a következő választásokról ismét sok szavazópolgár távol marad.

Ha már a választásoknál tartunk: Vučić kilátásba helyezte a köztársasági kormány átalakítását. Ön szerint ez azt jelenti, hogy mégsem lesznek idén rendkívüli köztársasági választások, vagy csak így kívánja fenntartani a politikai feszültséget?

– 2014-ben láthattuk, hogy először átalakították a köztársasági kormányt, majd megtartották a rendkívüli parlamenti választásokat – ezt a lépést akkor sem tette semmi indokolttá. Így ezúttal is bármilyen végkifejletet elképzelhetőnek tartok. A szerbiai politikai élet valóságshow-vá változott. Nem értek egyet a megállapítással, hogy a médiumok erőltetik a valóságshow-kat. A politikusok a felelősek, akik a politikai életet és magát az országot változtatták valóságshow-vá, és gúnyt űznek a demokráciából. Az SZHP már azzal gúnyt űz a demokráciából, amikor csak megfordul a fejében a rendkívüli köztársasági választások megtartása, hiszen abszolút többséggel rendelkezik a szerbiai parlamentben. A kormány átalakításáról és az SZHP választási közgyűléséről szóló nyilatkozatok pedig kizárólag a párt tagságának szólnak, Vučić így kívánja egyértelműsíteni, hogy mindenkivel leszámol, akit pozíciója szempontjából veszélyként él meg.

Mi a véleménye a Bratislav Gašić körüli történetről? Komolyan gondolta bármikor is a kormányfő, hogy leváltják a védelmi minisztert, vagy csak csillapította a kedélyeket?

– Ugyanakkor, amikor ünnepélyesen bejelentette, hogy leváltja Gašićot, a kormányfő azt is közölte, hogy párttársa más jelentős tisztséghez jut. Vagyis már akkor egyértelmű volt, hogy Vučić valójában semmi kivetnivalót nem lát Gašić szexista kijelentésében vagy a személyéhez köthető egyéb afférokban. Ez is egyike azoknak az eseteknek, amikor bizonyítást nyert Vučić elvszerűtlen magatartása az újságírókkal szemben. Tudjuk, hogy szinte gyűlöli a szabad újságírást. Persze az is megtörténhet, hogy a dolog hátterében valamiféle politikai játszadozás áll, amely során az SZHP Nyugat-barát – Vučićtyal az élen – és oroszbarát – Nikolićtyal az élen – áramlata csap össze egymással.

Ha elemzi Vučić sajtószerepléseit, interjúit az utóbbi egy hónapban, milyen következtetést von le: megértette-e a kormányfő, hogy miért is volt elfogadhatatlan Gašić magatartása, vagy nem?

– Kicsit sem értette meg a lényeget. Még mindig megdöbbenek azon, hogy Vučić képtelen higgadt maradni, és agresszívvá válik, amikor az újságírók „mernek” legalább részben értelmes kérdést intézni hozzá. Mindig is az volt a benyomásom, hogy hivatásunk és annak művelői nagyon az idegeire mennek. Néha viccből megjegyzem, meg kellene alapítani az újságírók pártját, az biztosan nagyon kihozná a béketűrésből Vučićot.

A vízilabda-Európa-bajnokság megnyitóján Belgrádban vasárnap este a közönség Vučićot, Tomislav Nikolić államfőt és Siniša Malit, Belgrád polgármesterét is kifütyülte. Jelzésértékű-e ez a magatartás, vagy a szerbiai szurkoló egyszerűen neveletlen?

– Mindkét megközelítés helyes. Tudvalevő, hogy a szerbiai szurkolók határtalanul neveletlenek. Bárhol és bármilyen sportrendezvényen képesek kifütyülni valamelyik másik ország himnuszát, vagy sértő, olykor fasiszta rigmusokat skandálni. Azt is tudjuk, hogy például a Partizan szurkolói nem kedvelik Vučićot, aki a Zvezda szurkolója, tehát ez is állhatott a kifütyülés hátterében. És az is lehet, hogy a jelen levő nézők politikailag rendkívül érettek, és ilyen módon nyilvánítottak véleményt arról, hogy Vučić, Nikolić, Mali és társaik nemcsak a televízióból és a napilapokból zuhannak életünkbe, hanem lassan már a hűtőszekrényekből is.