A rendszerváltás okozta változások önmagukban sokszor nem elegek egy médiaház korszerűsítésében, demokratizálódásában, több esetben a szerkesztőségeknek is ki kell használniuk a helyzet adta lendületet, és önerőből is tenniük kell a változásokért – hangzott el pénteken, Újvidéken, a Közszolgálati média szerepe a Dél-Kelet Balkánon elnevezésű panelbeszélgetésen, amely az egykor állami kézben lévő közszolgálati adók korszerűsítésének és többszólamúságának kialakulási folyamatait taglalta.
Slaviša Grujić tartományi művelődési és tájékoztatási titkár, a sajtóhoz intézett nyilatkozatában elmondta, hogy Szerbiában a közszolgálati médiaházak pozíciója bizonyos tekintetekben javult az elmúlt időszakban.
– Ezek az adók mindig is a polgárok szolgálatában álltak, viszont teljesen független médiumokról nem beszélhetünk, már csak azért sem, mert a működtetés és az előfizetések megfizettetése az állam hatáskörébe tartozik. Ettől eltekintve elmondható, hogy például a Vajdasági Rádió és Televízió tíz nyelven tesz eleget a közszolgálati médiumok szigorú előírásainak a nehéz anyagi helyzet közepette is. A régióban több követendő példát is találunk, viszont eléggé specifikus problémákkal szembesülnek ezek a médiumok, elsősorban az előfizetések kérdésében. Úgy vélem, hogy a többnyelvűségi faktor a tartományi médiaháznak abban is segíthet, hogy EU-s támogatást élvezzen a közeljövőben – nyilatkozta a titkár.
Christian Schneider, a Mitteldeutscher Rundfunk médiaház nyugalmazott munkatársa a témával kapcsolatosan megjegyezte, a keletnémet politikai rendszer összeomlása után elsősorban a kreativitás volt jellemző a szerkesztőség munkájára.
– Állami médiumból közszolgálati státuszba lépni számunkra azt jelentette, hogy végre társadalmi problémákat elemezhettünk, nem pedig a hatalom propagandájáról kellett fásultan tájékoztatnunk. Előtte soha nem tapasztalt leleményesség volt jellemző az újságírókra, de újabb nehézségek is felütötték a fejüket. Az új vezetőség megszabadult az alkalmazottak nagy részétől, új finanszírozási rendszert vettünk át, új programkeretet kellett megfogalmazni. Úgy vélem, hogy a gyökerekkel való teljes szakítás volt az, amely engedélyezte, hogy sikeresen vészelje át az egész cég a tranzíciót – húzta alá a nyugalmazott újságíró. Ezzel az utolsó gondolattal a többi felszólalók is jobbára egyetértettek.
Adelheid Feilcke, a Deutsche Welle állami médiaház munkatársa a belső lendületet definiálta legfontosabb mozgatórugóként egy közszolgálati médium helyzetének javításában, a nemzetközi trendeknek való megfelelési folyamatában.
– A Balkán-félsziget területéről jobbára Macedónia, Albánia és Montenegró helyzetét ismerem e tekintetben. El kell mondani, hogy évről évre egyre inkább fejlődnek az itteni médiaházak, még ha azt az újságírók és a közönség elsőre észre sem veszi ezt. Igaz, a múlt évszázad végének politikai kontextusa eltolta ezeket a demokratikus médiaváltozásokat, viszont megtörténtek, afelől nincs kétség. Ami véleményem szerint a legfontosabb, az az, hogy az adott médiaház önerőből eszközölje ki azokat a változtatásokat, amelyeket megtehet. Fontos például egy gazdaságos költségvetési rendszer megfogalmazása, valamint a szakmai felkészültség növelése is, hiszen ebben a régióban ez az a két tényező, amelyen a szerkesztőségek is segítség nélkül tudnának változtatni – magyarázta Feilcke, aki szerint a közszolgálati adók „elkereskedelmiesedését” kell elkerülni.
Bognár Tibor, az MTVA vezérigazgatói kabinetjének vezetője a magyar közszolgálati adók kapcsán elmondta, hogy a televízió esetében 1996-ig nem beszélhetünk különösebb problémáról. A következő évben kezdődött meg az igazi „piaci csata”, amikor is megjelentek az éterben az első kereskedelmi adók (az RTL Klub és a TV2).
– Azóta a kereskedelmi csatornák száma 108-ra tehető. Mondani sem kell, megnehezítik a közszolgálati média sorsát, hiszen neheztelik, hogy az utóbbi fennmaradását a polgárok pénzéből finanszírozzák.
– A közszolgálati médiaforrásokra azonban szükség van, hiszen a profitorientált adók nem fognak közérdekű témákkal foglalkozni, művelődési, történelmi, zenei, művészeti, irodalmi témákat feldolgozni, hanem jobbára az egyre olcsóbb szórakoztatásra és a szenzációhajhászásra fektetik a hangsúlyt – magyarázta Bognár, aki elmondta, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) 2011. január 1-jén alakult, azzal a feladattal, hogy a Magyar Rádiót, a Magyar Távirati Irodát, a Duna Televíziót és a Magyar Televíziót egy „közszolgálati tető” alá hozza, a felesleges párhuzamok felszámlálásával, a médiumok működésének hatékonyabbá tételével és a költségek lefaragásával.
Natalija Gorščak, a szlovén közszolgálati televízió munkatársa ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy esetenként a kereskedelmi csatornák gyakorolhatnak jó hatást a jelentős médiaházakra.
– Nem a közszolgálati adók bulvárosodásáról beszélek, hanem arról, hogy a kereskedelmi adók sok esetben nem riadnak vissza a kritikusabb hangnem megütésétől. Ugyanezt alkalmaztuk a kilencvenes évek elején a szlovén Kanal A televíziónál is, ahol akkoriban dolgoztam. Azt is meg kell jegyezni, az állam szinte kivonhatatlan a közpénzből fizetett médiaházak munkájából, teljesen független rendszer nincs. Jobbára a vezetőség és a politikusok racionalitásán múlik, hogy mekkora ez a nyomás, és hogy az mikor lesz kontraproduktív – húzta alá a szakértő, aki szerint jó esélyei vannak manapság a közszolgálati médiumoknak.
– A profitéhes csatornák lassan olyan mélyre süllyednek a bevételek megnövelés érdekében, hogy olyan űröket hagynak a programrácsban, amelyeket a közszolgálati adók könnyűszerrel tölthetnek be. Manapság gyerekeket és tinédzsereket megcélzó műsorok alig vannak. A művelődési és művészeti témák is háttérbe szorultak. Ezeket a hiányosságokat tölthetnék be a közpénzből finanszírozott médiumok – magyarázta, végül megjegyezte, hogy egy médiaház sikeres tranzíciójában nélkülözhetetlen, hogy a vezetőségben ne csak politikai káderek, hanem független értelmiségiek is legyenek. – A tudományos és művészeti élet szereplői hatással vannak a társadalomra. A politikai pártok pedig jobbára csak jönnek, aztán pedig mennek – hangsúlyozta a szlovén újságíró.
