A rossz evő gyerek még a legtürelmesebb szülőket is képes őrületbe kergetni, olyan lépésekre kényszerítve őket, melyek aztán végérvényesen elveszik a csemete kedvét az evéstől.
A gyermek szervezete olykor úgy érzékeli, hogy nincs szüksége olyan nagy mennyiségű kalória bevitelére, mint addig, ezért kevesebbet eszik, mint amennyit az anyuka elvár. Sajnos a legtöbb anyuka ilyenkor kétségbeesik, és mindenféle fortélyt bevet, hogy evésre unszolja a gyermekét. Ezzel azonban általában csak annyit ér el, hogy a kicsi azt tanulja meg: a kedves és türelmes anya az étkezésekkor teljesen megváltozik. Étvágytalanság, szigorúbb anya, stresszes gyerek – és kialakul egy ördögi kör, amiben a gyerek egyre rosszabbul érzi magát, és még kevesebbet eszik, szinte már fél az étkezésektől.
A problémát gyakran növeli a nagymama „...bezzeg az én gyerekeim mindig mindent megettek...” megjegyzése és a barátok, ismerősök véleménye, miszerint ezért csakis az anya lehet felelős, tovább rontva ezzel a helyzeten.
Nem csoda, ha az anya úgy érzi, kudarcot vallott – mindent megpróbált, de hiába. Aggodalomra azonban semmi ok, mert ahogy a személyiségük is más és más, úgy a fejlődésük, növekedésük üteme sem egyforma. Kisebb-nagyobb étkezési megtorpanások minden gyermek életében előfordulnak, csak nem mindegyiküknél olyan látványos mértékben, hogy aggódni kellene.
Sok anya attól fél, hogy gyermeke azért nem eszik, mert valamilyen krónikus betegségben szenved. Ez a félelem az esetek döntő többségében alaptalan. A beteges étvágytalanság általában más tünetekkel is együtt jár: a gyermek hány vagy hasmenése van, rossz a közérzete, elesettnek érzi magát, betegnek látszik. Ha azonban a gyermek sovány, de vidám, egészséges és eleven, nincs ok aggodalomra, még akkor sem, ha hosszabb ideig alig „csipeget” valamit.
Miért fontos a jó étkezési szokások kialakítása a kezdet kezdetén?
A nem megfelelő, egyhangú étkezésnek azonnal látható következményei vannak: lassú súlygyarapodás, vitamin- vagy nyomelemhiány (pl. vashiány). De a rossz táplálkozásnak a későbbi gyerekkorban és kamaszkorban is megvan az ára: elhízás, étkezési zavarok, mint amilyen az állandó fogyókúra, anorexia, bulímia. Felnőttkorban a helyes táplálkozás fontos a szívbetegségek és egyes rákos megbetegedések megelőzésében.
Milyen a normális étkezés?
A kicsi csecsemők kizárólag anyatejet vagy tápszert esznek. De már ebben a pici korban is pontosan érzik, hogy éhesek vagy jóllakottak, és az igényükhöz tudják igazítani a tejmennyiséget, az etetések időpontjának és időtartamának a szabályozásával. Ezért ajánlott a pici babákat igény szerint szoptatni.
Négy-hat hónapos korban kerülnek be a pépes ételek a baba étrendjébe, ekkor az elsődleges cél, hogy megszokja a különféle ízeket és állagokat. Ahogy nőnek, megtanulnak alkalmazkodni a családi étkezések időpontjához, de még sokáig szükségük van rá, hogy ha megéheznek, „nassolhassanak” valamit az étkezések között. Vannak gyerekek, akik szívesen isznak sok tejet még a szilárd ételek bevezetése után is. Ettől kellemesen jóllaknak, és nem akarnak majd rendes ételt enni. Fokozatosan csökkenteni kell a tejivást, egyéves korban már nincs szükség fél liternél több tejre naponta. A pohárhoz való hozzászoktatást 6 hónaposan meg lehet kezdeni, 15 hónapos korra már mindig ihat pohárból, ez is növelheti a kedvét a szilárd ételekhez. Az is meghozza a kedvét, ha az etetőszékben együtt ehet a családdal. A pürés bébiételek helyett a változatos állagú rendes ételek is izgalmasabbak lehetnek.
Az étkezés legyen kellemes társas esemény, együtt a családdal, még ha egy kis maszattal jár is. Szaladgálás közben, esetleg tévé előtt enni kimondottan rossz szokás. Ha már kialakultak a rossz étkezési szokások, nagyon makacsak tudnak lenni.
A gyerekek nagyon pontosan érzik, mennyi táplálékra van szükségük. Az egyes étkezések között óriási különbségek lehetnek, de a nap során megevett összes mennyiség állandó. Ha egy étkezésre sokat ettek, a következőre majd kevesebbet, ez teljesen normális. Idővel megtanulják, melyek a laktató ételek, és ennek megfelelően esznek belőle. Emiatt sokszor úgy tűnhet, a gyerek összevissza eszik, válogatós, holott valójában csak arról van szó, hogy a belső igényeihez alakítja, hogy mit és mennyit eszik.
Annak eldöntésében, hogy van-e gond a gyermek étkezési szokásaival, nagyon fontos szempont, hogy mit eszik a gyerek. A babák úgy születnek, hogy szeretik az édes és sós ízeket, és nem szeretik a savanyút és a keserűt. Elutasítják az új ételeket, hacsak azok nem sósak vagy édesek. Ez teljesen normális, emberi dolog, de a felnőttek sokszor azt a következtetést vonják le, hogy a gyerek válogatós. A gyerekek csak az után fogadnak el egy új ételt, ha azt 5-10 alkalommal már megkóstolták. Jobban szeretik a magas energiatartalmú ételeket, amiben több a zsír és a cukor, ezek kellemes jóllakottságérzetet okoznak, és többnyire édesek is. Azt is megtanulják, ha egy étel fogyasztása valamilyen kellemes élményhez kapcsolódik, például szülinaphoz, ünnephez, vagy ha jutalomként adunk valamit. De azt is megjegyzik, ha akaratuk ellenére beléjük erőltetünk valamit, vagy undorodni látnak minket – ezeket aztán nem fogják megenni semmi pénzért.
A szülők és a család ezért nagyon nagy hatással vannak a gyerek étkezési szokásaira. Sokféle ételt kell kínálni neki, függetlenül attól, hogy mi magunk szeretjük-e. A nagyobb gyerekeket már a reklámok is befolyásolják.
Mi az, ami már rosszul evésnek számít?
Sok, egészségtől kicsattanó babának is lehetnek rossz étkezési szokásai, melyek majd csak később válnak nyilvánvalóvá. Ugyanakkor sok sovány gyerek, még ha tényleg válogatós is, teljesen egészséges. Nagyon fontos tehát, hogy felismerjük, gyermekünk melyik étkezési fázisban van, és ne mondjuk rá mindjárt, hogy válogatós. Valószínűbb, hogy éppen pont jól szabályozza a saját igényeit, és az is teljesen normális lehet, ha ódzkodik az új ételektől.
Törekedni kell megelőzni a rossz szokások kialakulását:
Fontos, hogy figyeljük a gyermek fejlődését, hogyan gyarapszik a magassága, a súlya. Ne essünk abba a hibába, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítunk a gyerek soványságának – lehet, hogy alkatilag ilyen.
Mivel az étkezési szokások kialakulásának ideje egybeesik az első önállósulási törekvésekkel, ne engedjük meg, hogy az evés a dominanciaharc eszközévé váljon.
Amikor az étvágytalanság tartósabban elhúzódik, mindenképpen utána kell járni annak, mi is a probléma oka. Étvágytalanságot számos betegség okozhat: vérszegénység, húgyúti fertőzés, elhúzódó fertőzéses betegség. Egyes krónikus betegségek (szívbetegség, vesebetegség) miatt szintén csökken a gyermek étvágya, de olykor pszichés gondok is okozhatják. Sajnos már egészen kicsi korban – akár 2-3 évesen – az étel elutasításával válaszolhatnak a különféle konfliktusokra. Ez lehet testvérféltékenység, családi konfliktus, haláleset stb.
Ha visszaesett a gyermek étvágya, először figyeljük meg, nem fogyaszt-e az étkezések között néhány olyan ételt-italt, ami elveheti az étvágyát. Egy nagy pohár limonádé vagy tej is lehet az ok.
Első lépésként szüntessük be az étkezések közötti nassolást, és otthon mindenképpen rendszeres időben legyenek az étkezések, ahol mindenkinek „ott kell lennie”, ha eszik, ha nem.
Ha a gyermek egyetlen falatot sem hajlandó enni, akkor jobb közömbösnek maradni, és egyszerűen elvenni előle a tányérját. Ha egy-két kanállal eszik belőle, mindenképpen dicséretet érdemel, de nem kell túlzásba esni. Mindig keveset kell tenni a tányérjára, hogy a nagy mennyiség ne vegye el a kedvét a kóstolástól, arról nem is beszélve, hogy az asztalnál való hosszadalmas ücsörgés sokkal inkább elveszi a kedvét a következő étkezéstől, mintsem ösztönözné rá.
Ne kényszerítsük olyan étel elfogyasztására, amit nem szeret. Ne minden alkalommal a kedvenc ételét készítsük el, hanem kínáljuk többféle finomsággal, olyannal, amit a család többi tagja is fogyaszt. Ha ezekből nem tud választani, mást ne adjunk neki. Kerülni kell a gyorséttermi ételeket, mert nagyon megterhelők: sokáig időznek a gyomorban.
Ha a gyerek naponta legalább egyszer rendesen kitombolhatja magát, és legalább fél órát tölt a friss levegőn, ez felpörgeti az anyagcseréjét, és jobb étvágya lesz.
