Kedden este Gergely József természetfotós kollégánk tartott érdekes előadást kiadóházunk dísztermében, madárvilágunkról volt szó, a korok váltakozásának tükrében.
– Már az ősember is vágyakozva nézett az égre, a földhöz ragadt ember mindig is szeretett volna madárként repülni. A madarak mindig fejlődésünk részét képezték, könnyen elérhető táplálékforrásként is szolgáltak – ha jobb nem volt, fészkeikből mindig ki lehetett lopni a tojásokat. Madarak nélkül akár ki is pusztulhattunk volna – hallottuk az ornitológustól. Elmesélte a természetfotós munkanapját, azt, hogyan bújik be már napkelte és a madarak ébredése előtt a leshelyre, beszélt arról is, hogy Vajdaság mára „agrársivataggá” változott, nagyon kevés helyen élnek madarak természetes környezeteben. – Régebben, még fél évszázaddal ezelőtt is, a madarat lelőtték azért, hogy bizonyítsák jelenlétét egy-egy környezetben. Ma ez már nem etikus, fotózni azonban tudni kell. Manapság, a digitális fotó korszakában naponta több mint félmilliárd fotó készül, többségük nem ér semmit. A jó természetfotókat azonban nem igazán értékelik, a többség sem itt, sem a nyugati világban nem látja azt a befektetett munkát, energiát, amelyet egy-egy jó fénykép megkövetel – mesélte a biológus. Megannyi érdekességet is hallhattunk, olyasmit, hogy a közhiedelemtől eltérően a bagoly talán a legbutább madár, míg a varjúfélék, azok közül is talán a csóka, a legintelligensebb szárnyas.
A Muhi Béla fizikatanár által vezetett estet a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezte a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
