Néhány évvel ezelőtt még általános vélekedésnek számított, hogy a globalizáció megállíthatatlan világfolyamat. Mára már megint más szelek fújnak. A globalizáció nagyon összetett folyamat, nehéz pontosan definiálni. Akik azt hiszik, hogy újabb kori jelenség, tévednek. A globalizáció csírái a XII–XIII. századig, illetve még ennél is korábbra vezethetők vissza. Az első kereskedelmi szövetségek ezer évvel ezelőtt alakultak meg. A hanza (németül Hanse) eredetileg csoportot, közös célra alakult társaságot, szövetkezetet (Gilde) jelentett. Hanza-grófok, vagyis a hanzák elöljárói már 1190-et említtetnek regensburgi dokumentumokban. Mercatores hansatiról egy 1204-ben kelt francia oklevélben olvashatunk. A hanza szó emellett a külfölddel való kereskedés jogát is jelentette, ahogyan ez Barbarossa Frigyesnek 1188-ban Lübeck városának adott szabadságleveléből kitűnik. Hogy a nagy német kereskedővárosok hanzaszövetsége (unio hanseatica) melyik évben köttetett meg, arról nincsenek pontos adatok, de a német kereskedők londoni szövetkezetének nyomai az 1000. évig vezethetők vissza. Kereskedelmi érdekeiknek megvédésére érdekében a hanzák a XIV. századtól haderőt is tartottak, háborúkat viseltek, valamint a külföld és a belföld politikai viszonyaira is befolyást gyakoroltak. Ha közelebbről megvizsgáljuk a mai folyamatokat, kísérteties a hasonlóság, csak a körülmények és az eszközök mások.
A Hanza-szövetség sokáig az Észak-Európában és a Balti-térségben lévő kereskedővárosokat kapcsolta össze. A XIII. század végére már kialakult a kereskedővárosok komoly szövetsége. Ezek a városok akkorra már közös politikai alapelvet is vallottak. Aztán Amerika felfedezése adott újabb hatalmas lökést a folyamatnak, de fordítva is érvényes: a globalizációs törekvések vezettek el Amerika felfedezéséhez. A XVI. század gyarmatbirodalmi törekvései az atlanti kereskedelem kialakulását és gyors fejlődését eredményezték. Később az ipari forradalom adott újabb hatalmas lendületet a folyamatnak. Vasútvonalak épültek, kikötőket létesítettek, az államok pedig szabadkereskedelmi szerződéseket kötöttek egymással. A világ pénzügyi rendszere is fejlődött. Létrejött a valuták átválthatóságát biztosító aranyalap.
ÚJHULLÁM
Az első világháború aztán a globalizációval ellentétes folyamatokat váltott ki. A nemzetállamok bezárkózása, a többpólusú világrend kialakulása vette kezdetét. A XX. század második felében viszont a távközlési technológia és a kommunikációs eszközök fejlődése akkora lökést adott a folyamatnak, hogy azt hittük, megállíthatatlan. Lényegében a dolog ennél sokkal összetettebb, de leegyszerűsítve mégis kijelenthető, hogy a 2008-as pénzügyi válság törte meg újra a trendet. Mára azonban egyre többen vélekednek úgy, hogy a világgazdaságban eddig tapasztalt tendenciák megfordulnak: a globalizációt legyőzi a nacionalizmus.
A Credit Suisse (CSRI) kutatóintézete a közelmúltban közzétett tanulmányában szintén nem jósol nagy jövőt a globalizációnak. A tanulmány készítői rámutatnak azokra a folyamatokra, amelyekből egy egészen más jövőbeni világ rajzolódik ki, mint amire korábban számítani lehetett. Készítői szerint most éppen a második nagy hullámát éljük a globalizációnak. Az 1870-es évet tekintik az első hullám kezdetének, amely az első világháború kitöréséig tartott. A második hullám pedig 1990-ben vette kezdetét, amikor összeomlott a Szovjetunió vezette keleti tömb, liberalizálták a világkereskedelmet, megkezdődött a kínai gazdaság erősödése, 2008-ban azonban a gazdasági válság lelassította a gazdasági növekedést. A tanulmányban néhány lehetséges jövőképet is felvázolnak. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint a jövőben a globalizáció már nem fog viszonylag ellenőrizetlenül terjeszkedni, de az összeomlás ideje sem jött még el. A világ azonban egyre inkább többpólusúvá válik, a régiók erősödnek.
RÉGIÓKBAN GONDOLKODNI
Mára az olyan regionális kereskedelmi megállapodások korszakát éljük mint a Csendes-óceáni Partnerség (TPP), a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (Transatlantic Trade and Investment Partnership – TTIP) vagy a Kína által alapított Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank, amely a Világbank konkurens szervezetévé szeretne válni. A tanulmányban a CSRI kutatói úgy látják, hogy az átrendeződés elkezdődött. A világnak már három főközpontja van: Ázsia, Európa, valamint az Egyesült Államok. Az előrejelzés szerint a nagyvállalatok egy ilyen többpólusú világban már sokkal inkább a saját régiójukra összpontosítanak, nem az egész világra. Az országok nem fogják magukat teljesen elszigetelni ugyan, de elsősorban a régióbeli partnereikre koncentrálnak.
Az emberi civilizáció rohamtempóban fejlődik. A folyamat mindennapjaink része, iránya viszont felismerhető törvényszerűségeket követ, kényszerhelyzeteket szül. A történelmi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy azok a nemzetek tudtak megmaradni és prosperálni, melyeknek a vezetői felismerték ezeket a folyamatokat és megfelelő módon alkalmazkodtak, magyarán: meg tudták hallani az idők szavát, és meg tudtak felelni neki.
