Nagy botrányok híján nem piszkálja az olasz média a kormányt. Ez aligha meglepő, hiszen a zűrös ügyek híján mostanság inkább kormányzati eredményekről lehetne beszámolni, de ez valahogy elmarad.
A pénzpiacok azonban értékelik az EU harmadik legnagyobb gazdaságaként számontartott Olaszországban beindult változásokat. A tőzsde szintén kedvezően reagál. Az olasz részvénypiac az év eleje óta ugyanis 17 százalék pluszban van, bár a médiát mintha ez is hidegen hagyná.
Egy kis nyilvános dicséret azonban nyilván jól jönne a hivatalát 2014 februárja óta betöltő Matteo Renzi miniszterelnöknek. A lanyha sajtóérdeklődés kormányának eredményei iránt mindenesetre nem vette el a kedvét a már korábban bejelentett reformok megvalósításától.
Az idén már több jelentős változtatást sikerült kieszközölnie mind a gazdasági, mind a politikai életben. Legutóbb a felsőház (szenátus) jogait nyirbálták meg; de változik a választási törvény is, hogy stabilabb viszonyok alakulhassanak ki a politikai rendszerben. Az utóbbi hetven év legjelentősebb alkotmányreformja szintén folyamatban van.
A parlament októberben szavazta meg a – foglalkoztatási szabályokon is lazító változtatásokat tartalmazó – munkaügyi reformot, és ez több szakszervezet tiltakozását váltotta ki. Az elégedetlenek elsősorban azt nehezményezik, hogy az új előírások segítségével a munkáltatók az eddiginél gyorsabban és könnyebben küldhetik el alkalmazottaikat. A reformcsomag azonban nemcsak erről szól, hanem a munkaerőpiac liberalizálásáról is. Ennek eredményeként a cégek sokkal könnyebben vehetnek fel új dolgozókat, beleértve a pályakezdőket is. A reform egyik célja tehát a munkanélküliség elleni küzdelem támogatása.
Az állástalanok tábora egy ideje már fokozatosan csökken, augusztusban 11,9 százalékos munkanélküliséget jegyeztek, szeptemberben 11,8 százalékosat. A fiatalok közül azonban még mindig sokan keresnek (állandó) munkát: szeptemberben 40,5 százalékuk. Ez az arány azonban már érzékelhető visszaesés a júniusi 44,2 százalékhoz képest, amire 1977 óta nem volt példa az országban.
Renzi reformjai nyilván folytatódnak. Kormánya azonban – amelynek az EU egyik legnagyobb (csaknem 2200 milliárd eurónyi) államadósságát kell kezelnie – jelenleg az új költségvetésre koncentrál. A jövő évre kiadáscsökkentést és adókönnyítéseket tervez (27 milliárd euró értékben), meg új beruházásokat. Ezek összességükben a három év recesszió után beindult gyenge gazdasági növekedés felélénkítését szolgálnák.
A 2016-os költségvetési tervben kicsit megemelték a hiánycélt is, így a GDP-arányos deficit az eredetileg kitűzött 1,8 százalék helyett valamivel magasabb, 2,2 százalék lehet. Nem tudni azonban, hogy mit szól ehhez Brüsszel, amelynek előzetesen jóvá kell hagynia a tervet.
Renzi politikája eddig mindenesetre jól működött. A médiával ellentétben a választók értékelik erőfeszítéseit. Erre utal az is, hogy a felmérések szerint az általa vezetett baloldali Demokrata Párt (PD) népszerűsége 34 százalékos.
