Értetlenül szemléljük, hogy amíg a világpiacon folyamatosan csökkennek az üzemanyagárak, nálunk a töltőállomásokon ez kevésbé érzékelhető. Annak ellenére, hogy egyik üzemanyag-forgalmazó sincs monopolhelyzetben, dinárban az árak valahogy nem nagyon akarnak csökkenni. Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy a világpiacon az üzemanyagárak az elmúlt év alatt jóformán megfeleződtek ugyan, a dollár a dinárhoz képest ugyanakkor jelentésen megerősödött. Így aztán valamennyivel olcsóbb ugyan az üzemanyag, mint amikor a világpiaci ára 100 dollár felett volt, de mégsem feleződött meg, annak nyomán, hogy jó ideje már a 40 és 60 dollár közötti sávban mozog csupán. Az olajár csökkenését sokan azzal magyarázzák, hogy a fosszilis energiaforrások felhasználásának korszaka a végéhez közeledik. Vajon valóban elérkezett az olajkor alkonya?
A hosszú távú hatások továbbra is gyengítik a kőolaj árát. Az idei átlagár – mérvadó elemzők már előre kiszámolták – 53 dollár lesz hordónként, jövőre pedig ennél is kevesebb, 50 dollár. 2017-re 55 dollárral számolnak. A következő két év tehát a viszonylag alacsony olajárak jegyében telik, ha nem jön közbe semmi rendkívüli. Az olaj árát visszafogó hatások közül legfontosabb a globális gazdaság növekedésének a lassulása. Ez okozza, hogy még a közel-keleten tapasztalható forrongások sem emelik meg a kőolaj árát.
Szakértők elsősorban azzal magyarázzák az olaj árának zuhanását, hogy az európai és tengerentúli makroadatok a vártnál gyengébbek lettek (bár az USA-ból érkező mutatók inkább kétarcúak voltak mintsem rosszak), emiatt az elhúzódó lassú gazdasági kilábalás és az ebből fakadó keresletcsökkenés helyez nyomást az energiahordozóra. A 2008-as hitelválság okozta zuhanás után az olaj ára 2011-ben tetőzött. 2010-ben még azt jósolták, hogy 2011-re a kitermelés nem tud növekedni úgy, ahogy azt a kínálat indokolhatja. Ez az év azonban egybevágott az amerikai palaolaj- és gáz kitermelésének kezdetével. A másik fontos tényező a mennyiségről a minőségre való kínai áttérés volt, melynek értelmében a kínai gazdaság már nem lesz olyan mértékű energiafogyasztó, mint korábban volt.
OLAJCSÚCS ELNAPOLVA
A kőolaj széles körű felhasználásának története viszonylag fiatal. Egészen a 19. századig a természetes előfordulásokból gyűjtögetett kőolajat csak gyógyszerként és világításra használták. A belsőégésű motor feltalálása és elterjedése azonban rohamosan megnövelte a keresletet a fekete arany iránt. Sokáig elterjedt volt a nézet, hogy a személygépkocsik számának folyamatos növekedése generálja a folyamatot, minek nyomán az üzemanyag iránti kereslet a jövőben is töretlenül tovább növekszik. Az elmúlt években elterjedt az úgynevezett „peak production” elmélete. Ennek lényege, hogy a világ kitermelhető kőolajkészlete véges, így hamarosan elérünk egy olyan szintre, amelyen túl már nem lehet többet kitermelni, és ennek következtében csökkenni kezd a kínálat. Nemrég még csupán 50 évre becsülték az úgynevezett konvencionális kőolajkészleteket, pontosabban azok kitermelhetőségét, később azonban kiderült, hogy a készletek akár 200 évre is elegendőek.
Tény azonban, hogy a kőolajtartalékok mennyisége véges. Még akkor is, ha mindig fedeznek fel újabb lelőhelyeket. Bizonyos tanulmányok szerint már csaknem 90 százalék annak az esélye, hogy nincsenek további nagy, feltáratlan olajmezők, a meglévő ismert készletek kétharmada pedig fokozatosan kimerülő mezőkről származik. A kőolaj és más energiahordozók kitermelése mögött összetett gazdasági, de emellett politikai törekvések is meghúzódnak. A témát nemcsak gazdasági, hanem politikai, technológiai és környezetvédelmi szempontból is érdemes megvizsgálni. Egyes vélemények szerint nem lesz igazuk azoknak, akik a világ véges kőolajkészleteinek kimerülését jósolják. Ellenkezőleg, a kőolaj iránti kereslet egy szinten majd csökkenni kezd. Az utóbbi időszak történései egyelőre ezt az elméletet igazolják.
PIAC KONTRA POLITIKA?
Az olajhozamcsúcsról ma már réginek mondott elképzeléseket azért is fenntartással kell kezelni, mert a körülmények teljesen megváltoztak. Közismert, hogy az USA Oroszországot próbálja gyengíteni az energiahordozók árának leverésével. Az oroszok ezzel hatalmas bevételektől esnek el. Emellett ma már nemcsak a termelésben, hanem a közlekedésben is egyre hatékonyabb, kevesebb üzemanyagot fogyasztó megoldások térhódítása figyelhető meg. A másik tényező, hogy világszerte óriási mennyiségű palaolaj- és palagázkészletekre bukkantak. A földgáz ára ennek hatására csökken, így a jövőben az olaj ára akár tovább eshet. Megfigyelhető még, hogy régebben nagyobb jelentősége volt az olajárak alakulásában a geopolitikának. Az árakba eleve beépült a világpolitika. A kitermelés meghatározó területe pedig a Közel-Kelet és az arab világ volt, a maga megannyi bizonytalanságával. A nyersolajat és részben a földgázt illetően az ilyen függőség jórészt megszűnőben van. A piac győzedelmeskedett volna a politika fölött, vagy fordítva? Utólag fog kiderülni.
