A jólneveltség látszatával hallgatták (talán figyelmesen is) a jelenlevők az ENSZ-ben Ferenc pápát, aki ismét beolvasott mindenkinek. A katolikus egyházfő a tőle megszokott kemény szavakkal próbálta felrázni a múlt héten New Yorkban összesereglett magas rangú vezetőket, s rábírni őket, hogy végre tegyenek valamit a globális gondok orvoslásáért, mindenekelőtt az emberi tevékenység okozta klímaváltozás és a szegénység ellen.
Mielőbbi konkrét cselekvést sürgetve arra figyelmeztette a hallgatóságát, hogy a természetes környezetünk pusztítása elmélyíti a társadalmi-gazdasági különbségeket, s növeli a szegénységet. „A környezetben okozott kár az emberiségnek okoz bajt” – vonta le a következtetést azok után, hogy augusztusban már elhangzott egy vészjósló bejelentés.
Akkor épp a Global Footprint Network (GFN) verte félre a harangot. A 2003-ban alapított, kaliforniai székhelyű nemzetközi civil szervezet – ENSZ-adatok alapján – azt igyekszik megállapítani, hogy az emberiség miként bánik a természettel (a Föld erőforrásaival) és a saját környezetével, vagyis évente mekkora ökolábnyomot (EF) hagy maga után.
Ez az érték kiszámítható egyénekre, csoportokra, közösségekre, térségekre, országokra, cégekre és az egész Földre is. Természetesen több tényező – például a népességnövekedés, a fogyasztás és az azt kiszolgáló technológiai teljesítmény, valamint a hulladéktermelés – figyelembe vételével.
Az EF felét a szén-dioxid kibocsátás adja, ez az emberi ténykedés következményeként keletkező egyéb káros anyagokkal együtt a súlyosbodó klímaváltozás (globális felmelegedés), és az ebből adódó szélsőséges időjárás fő felelőse.
A biológiai lábnyom azt hivatott mérni és kifejezni, hogy az egyén vagy egy népesség (végső esetben a Föld lakossága) mennyit vesz el a ténylegesen rendelkezésére álló terület (biokapacitás) biztosította erőforrásokból. Lényegében tehát a természet- és környezetkárosítást figyeli, illetve hasonlítja össze.
Az utóbbi fél évezred erőteljes népességnövekedésével nagyon felgyorsult a fogyasztás is, ez viszont folyamatosan fokozta a javak előállítására szolgáló technológia étvágyát, vagyis a természet kíméletlen kizsákmányolását. Ennek az lett a következménye, hogy az utóbbi évtizedekben a közösségek és az országok jó része már sokkal többet rabol el a természettől, mint amennyi a saját területén biztosított számára. A hiányzó részt máshonnan (idegenből) szerzi be, az ottaniak rovására.
Minden jel arra mutat, hogy az ember egyre gátlástalanabbul ga(rá)zdálkodik, a Föld erőforrásait pedig kíméletlenül és egyre gyorsabban használja el. Sőt, már hosszú ideje jóval többet követel évente a természettől, mint amennyit az ökoszisztéma adni tud. Sokkal többet fogyaszt tehát annál, mint amennyit megengedhet magának. Országos szintre leképezve a természet vezető kizsigerelői közé tartozik Japán, Kína, Egyiptom, India és az Egyesült Államok, az EU-ban pedig Olaszország, Svájc, Nagy-Britannia, Görögország és Németország.
Ez azt jelenti, hogy ezek az országok már régóta mások – részben a Föld más-más térségeiben működő társadalmak, részben a saját jövőbeli nemzedékeik – rovására tartják fenn életszínvonalukat, amellyel ráadásul még elégedetlenek is. Közgazdászok ezt úgy mondanák, hogy sokkal többet költenek, mint amennyit megkeresnek, miközben a Földet (lényegében saját magukat) újabb és hatalmas adósságokba verik minden évben, olyan ökológiai adósságot termelve, amelyet a bolygó már nem tud kifizetni.
Az idén a globális többletköltés időszaka már augusztus 13-án megkezdődött. Eddig a napig még annyit használt fel az emberiség az erőforrásokból („ökopénzből”), amennyit a természet – saját erőből – újra tudott teremteni. Amit viszont augusztus dereka óta elvesznek tőle (halat, vizet, szántóföldet, erdőt, s minden egyebet), azt képtelen pótolni.
Sajnos ez a dátum, amelyet a GFN az ökológiai túllövés napjának nevezett el, egyre korábbra tolódik. Négy évtizede még november végére esett, 2005-ben szeptember elejére, de 2010 óta már mindig a nyár utolsó hónapjára; tavaly például augusztus 20-ára.
Ez azt jelzi, hogy civilizációnk bő nyolc hónap alatt felélte a Földön egy év alatt keletkező és megújulásra képes természeti produktumokat, erőforrásokat. (Elköltötte a 2015-re rendelkezésre álló összes „ökopénzt”.) Az esztendő hátralevő részében így már a jövő évi erőforrásokat herdálja el. A probléma forrása tehát az, hogy a közösségek nagy része túl sokat fogyaszt, fittyet hányva a mértékletességre, és nem törődve a holnappal.
Minden szakértő egyetért abban, hogy a természet ilyen mértékű kiszipolyozása, az eszeveszett fogyasztásra épülő gazdaság és a példátlan mohóság tarthatatlan. Elkerülhetetlen az áttérés a fenntarthatóságközpontú életmódra, hiszen már jelenleg is másfél Föld kapacitása kellene a teljes népesség igényeinek maradéktalan kielégítésére.
A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az emberiség – a kormányok további tétlenkedése esetén – 2030-ban már június végére elhasználja a természeti erőforrásokat. Ha pedig addig (de legkésőbb az évszázad derekáig) sem változtatja meg gyökeresen az életmódját, már két bolygó sem lesz elég a fogyasztási szükségleteinek a biztosítására.
