Zentán született, a színházi élettel Magyarkanizsán ismerkedett meg Krályevácski Eszter színjátszó csoportjában, az Újvidéki Művészeti Akadémiára 2009-ben felvételizett, 2013-ban befejezte az alapképzést, következő évben a mesterképzést, majd pedig a Zentai Magyar Kamaraszínház első társulatának tagja lett. Nagyabonyi Emese életében most változásra került sor, a közönség ezentúl a KDSZ előadásaiban láthatja:
– Mindenkinél személyes, de valahol természetesnek tartom, hogy egy színész más színházakban is kipróbálja önmagát. A Kosztolányi Dezső Színház mindig vonzott, meghatározó élmények kötnek ehhez a színházhoz, a Desiré fesztiválhoz és Urbán Andráshoz is. Amíg az akadémiára jártam, beugrottam az általa rendezett Marat the Sade előadásba, ami egy különleges élmény és lehetőség volt számomra. Márpedig kiskoromban nem arról álmodoztam, hogy színész leszek. Magyarkanizsán kezdődött minden, amikor Krályevácski Eszter színjátszó csoportjához csatlakoztam. Ekkor még hobbit, társaságot, második otthont jelentett számomra. Eleinte el se tudtam képzelni magamat a színpadon. Közgazdasági középiskolába jártam, másmilyen világképem volt, máshova helyeztem el magamat. Őrültségnek tűnt, hogy a színészetből hivatásszerűen meg lehet élni. Azután a csoportban és a zentai MAdT táborban elkezdett forrni bennem a gondolat. Amikor befejeztem a középiskolát, az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy megpróbálom a felvételizést az akadémiára. A sorsra bíztam, de sikerült, és azóta úgy érzem, a színészettel kell foglalkoznom – hallottuk Nagyabonyi Emesétől, aki azt is elmondta, milyen színészfeladatokkal kezd új társulattagként.
– Egy új előadást készítünk, a menekültekről, a népvándorlás okairól. Egyelőre kutatunk, szövegeket gyűjtünk, és kimegyünk a menekültekhez is. Élményeket, impulzusokat gyűjtünk, Tolnai Szabolcs irányításával. Ami vonzó számomra, hogy a KDSZ-ben lehetőségem nyílik az improvizálás gyakorlására. Az akadémián foglalkoztunk ugyan improvizációval, de ez egy következő lépés számomra – fejtette ki Nagyabonyi Emese.
