SZÓRVÁNYLÉTBEN (23.)

Magyarittabé

A település története egyidős a falu református egyházának történetével

Vadócz Márk

2015. augusztus 16., 16:34

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az általános iskolások a szerbittabéi gyerekekkel egy iskolába járnak a két falu határában, a közös orvosi rendelő közelében. A centralizáció folyamatos. Nem csak a két faluban figyelhető meg ez a folyamat, Bégaszentgyörgy község erőteljesen beleszól a fontos döntésekbe.

Marton Károly református lelkész

Marton Károly református lelkész

Az aratás kezdetekor, július elején érkeztünk a faluba, ahol utunkat állták az útjavító gépek és munkások. Az egyik falubeli elmondta, hogy már harmadszor aszfaltozzák a jó állapotban levő utcát. Amikor elhaladunk az ellopott Kossuth-szobor csupasz talapzata mellett, érezzük, hogy valami nincs rendjén a szebb időket is megélt faluban. A településről először egy 1219. évi vallási iratban olvashatunk, amely a XV. században egy Ittebő nevű család birtoka lett. A török hódoltság alatt a falu lakossága kiveszett. 1781-ben Kiss Izsák földesúré lett a terület, akinek a birtoka Elemértől Temesvárig húzódott. Kiss Ernő aradi vértanú édesapjának munkásokra volt szüksége. Jöttek is az emberek dolgozni Dési András református lelkész vezetésével a magyarországi Békésről és környékéről, majd letelepedtek. A mai falu helyén mocsaras vidék volt, a nádtermesztés és -vágás jelentette a fő jövedelemforrást.

Marton Károly református lelkész türelmesen várt a templom melletti házában, és szívélyesen betessékelt.

A szobor hűlt helye

A szobor hűlt helye

– A reformátusságot illetően a falu lakossága drasztikusan csökkent. 15-20 évvel ezelőtt még azt lehetett mondani, hogy 1000 református lelket számoltak a faluban, jelenleg valamivel több mint 500-an vannak. Az életvitelszerűen külföldön vagy Vajdaság egyéb részein tartózkodó magyarittabéiekkel együtt 700-800 református főről van szó. Sajnos, a munkanélküliség elvonzza a fiatalokat. 50 évvel ezelőtt, 1965-ben 21 keresztelő volt Magyarittabén, 40 évvel ezelőtt már csak 11, 30 évvel ezelőtt 10, 20 évvel ezelőtt kicsit emelkedett a szám, és így volt 14, 10 évvel ezelőtt 7, 2014-ben pedig 3 – sorolta Marton Károly az elszomorító adatokat.
– Körülbelül 1000 lakosa van a falunak, amelynek 75-80 százaléka magyar. 2014-ben egy házasságkötés volt, hét gyermek konfirmált, három keresztelő és huszonegy temetés volt. Hozzá kell még tenni, hogy tizenegy, a faluból elszármazott elhunytért harangoztunk, egészítette ki a lelkész a beszámolóját.
Kicsit vidámabb témára terelődik a beszélgetés, és a falu nevezetességéről folytatjuk a társalgást.
– A templomot 1860-tól 1866-ig építették. Abban az időben is nagy volt a szárazság, éveken keresztül gyengén termettek a földek. A falu vezetősége utasította a lakosokat, hogy a létszámtól függően melyik család hány téglát égessen ki, és így összejött egy templomra való. Érdekessége, hogy 400 ezer téglából épült fel. A fiatalemberek elmentek Erdélybe, építésre alkalmas fákat vágtak ki, és leúsztatták őket a Bégán, a mesteremberek pedig elkészítették a tetőszerkezetet és bútorzatot.

A Búzavirág Hagyományápoló Egyesületben

A Búzavirág Hagyományápoló Egyesületben

A 744 férőhelyes református templom orgonája és toronyórája több mint 100 éves. Akkor még nem volt szigetelés, ez most 40-50 ezer euróba kerülne, de nem sok kilátás van arra, hogy ennyi pénzt előteremtsük – tért vissza a kijózanító jelenbe Marton Károly, aki elvezetett a templom mögött lévő Búzavirág Hagyományápoló Egyesület irodájába. B. Varga Hajnalka titkárnő és Kiss Béla vezetőségi tag már várt bennünket.

– A Búzavirág Hagyományápoló Egyesület 1996-ban alakult meg, kb. 70-80 tagot számlál. Jelenleg a néptánccsoport és a citeracsoport aktív, a kórus sajnos nem. A környező falvakban és távolabbi helyszíneken is fellépünk, például a Szólj, síp, szólj!, a Kőketánc vagy a Durindó vetélkedőkön – mondta B. Varga Hajnalka, aki volt olyan kedves, hogy az éjszakai műszak után fáradtan is lelkesen vendégül látott bennünket.

– Az egyesület minden évben megszervezi a maszkajárást és a maszkabált. A március 15. utáni szombaton tartjuk a téli találkozó záróműsorát. Lassan 40 éve, hogy a magyarittabéi születésű Deák Ferenc író ötlete nyomán először szervezték meg a faluban a Téli találkozók rendezvénysorozatot. A háborús időszakban volt egy nagyobb szünet, és így idén 34. alkalommal került sor a rendezvényre. Időnként ellátogatnak hozzánk Békésről, a testvértelepülésünkről, és ha nem tudnak teljes estét kitöltő műsort készíteni, akkor mi kisegítjük őket. A fiatalok nagyon szorgalmasak és aktívak, szívesen jönnek citera- és néptáncpróbákra. Az anyagi nehézségek bennünket sem kerülnek el, ez meglátszik a népviselet beszerzésekor, vagy amikor fizetni kell a koreográfusnak és a zenészeknek. Van, hogy mi fizetjük az üzemanyagot a szülőknek, de előfordul, hogy a szülők is támogatnak bennünket. A Szekeres László Alapítvány, valamint a földműves-szövetkezet szokta segíteni az egyesületet, most a tető és ablakok cseréje esedékes – tudtuk meg vendéglátóinktól.

A templomot 1860-tól 1866-ig építették

A templomot 1860-tól 1866-ig építették


– Az emberekben kicsit elhalt a kultúra iránti érdeklődés. Példaként említhetjük a maszkajárást, amelynek nagy hagyománya van, sok volt a résztvevő és a néző. Az egyre kisebb érdeklődés miatt legutóbb már nem volt maszkajárás, csak maszkabál. Az emberek az internet és a televízió világában elkényelmesedtek, az élőszó mostanra veszített az értékéből – vonta le a szomorú tanulságot Kiss Béla.
A nem túl vidám összképet Patai Attila tanácstag energikus hozzáállása némiképp módosította. Nem tudtuk, merre lakik, ezért eljött értünk autóval, és behívott bennünket a házába, majd beszámolt a tervekről.
– Mint minden helyi közösség, így a magyaittabéi is az év elején leteszi az asztalra a terveket. A legnagyobb gondunk, hogy nincs helyi járulék, ezért a községre vagyunk utalva. Sajnos, nagyon kevés beruházás történik a faluban. A jelenleg zajló aszfaltozás egy 6-7 éves projektum, még az előző tanács kezdeményezte. Azóta más utcákban sokat romlottak az infrastrukturális állapotok, és azokon kellene javítani, de a kivitelezők nem akarnak eltérni a törvényes előírásoktól. Egy olyan helyzet alakult ki, hogy a nagyon jó állapotban levő utcákra ismét ráhúznak egy aszfaltréteget. Ebben az évben szeretnénk tatarozni a helyi közösség épületét, ami egész évben húzódik. A kultúrotthon legalizálása szintén napirenden van, hiszen a hatvanas években felépített épület még mindig nincs törvényesen bejegyezve, és így nem tudunk pályázni a felújításra. A kis sportpályát szeretnénk még újraaszfaltozni – sorolta Patai, majd egyszer csak meglepő nyíltsággal kimondta, hogy:

A falu központja

A falu központja


– A községgel nagyon rossz a kapcsolatunk, bármibe belekezdünk, az mindig megáll, a pénzünket nem tudjuk arra fordítani, amire mi szeretnénk. A környező falvak viszonya a községgel úgyszintén nem felhőtlen. Mint minden kis faluban, a munkanélküliség nálunk is nagy gondot okoz. Szerencsére a szomszéd faluban működő mezőgazdasági szövetkezet vágóhídján és pékségében sok magyarittabéi lakos el tudott helyezkedni. Egyre több fiatal Ausztriában, Németországban és Svájcban próbál szerencsét. Egy részük rossz élményekkel visszatér, de aki feltalálja magát, az kint marad – festette le a helyzetet Patai.

2015. április 3-án reggel a falu lakói megrökönyödve tapasztalták, hogy ellopták a falu központjában, a református templom előtt álló Kossuth Lajos-mellszobrot. Az önkéntes pénzadományokból készült Horvay János szobrász alkotását 1904. május 14-én leplezték le. 1918-ig minden évben március 15-én, az 1848–1849-es szabadságharc és forradalom emlékére megkoszorúzták. Miután 1918-ban egy bevonuló szerb katona szívtájékon átlőtte, majd lelökték a talapzatáról, a szobrot a református templomban rejtették el, és csak 1941 tavaszán került újra elő. Az emlékműnél 1990 óta szerveztek újra koszorúzásokat, itt tartották a március 15-ei bánsági központi megemlékezést. A magyarittabéi Kossuth-szobor 111 évig állt a bánsági magyar településen. Megragadtuk az alkalmat, hogy a nagy médiavisszhangot kapott esetről kikérdezzük Patait a legújabb fejleményekről.

A többéves terv megvalósulása

A többéves terv megvalósulása

– A helyi közösség tanácsa korábban úgy döntött, ha június hónap folyamán nem kerül elő a Kossuth-szobor, akkor kezdeményezzük egy újnak a felállítását. A belügyminisztériumtól nem érkezett semmilyen biztató visszajelzés, azóta a tanács határozatot hozott az új szobor felállításáról. 1904-ben állították fel a Kossuth-szobrot, akkoriban ezt adományokból oldották meg, de a mai nehéz gazdasági helyzetben ezt nem várjuk el a lakosoktól. Ezért kérvényt intéztünk az MNT-hez, hogy támogassák anyagilag a terveinket, persze, aki teheti, és megvan benne a segíteni akarás, attól szívesen fogadjuk az adományokat. Az MNT-től pozitív visszajelzést kaptunk, és most már egyre valószínűbb, hogy a következő március 15-ét az új Kossuth-szoborral ünnepeljük. A korszerű technológiának köszönhetően már a felvételek alapján élethűen rekonstruálni tudják az eltűnt szobrot, amelynek most a környékét és a talapzatát is helyrehozzuk. Addig nem állítjuk fel a szobrot, amíg nem kamerázzuk be a területet – mondta Patai Attila elszántságot tükröző arccal.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége