– A beszéd mindig is fontos szerepet játszott (és játszik most is) az életemben. Lyukat beszéltem az emberek hasába, előadó-művészettel is foglalkoztam egy keveset. Tudtam, már gyerekként is, hogy van ez a Szép Szó tábor, de valahogy elkerültük egymást. A rengeteg fakultatív programom miatt sajnos kimaradt az életemből, egészen a múlt évig, amikor is szintén beszédtechnika tanárként belecsöppentem ebbe a világba. Ahol érték a szép beszéd. A szép beszéd kell – osztotta meg velünk gondolatait J. Sutus Ágota, a Kishegyesen, a Kátai-tanyán zajló Szép Szó Tábor beszédtanára.
– A szép beszéd fontos. Elhanyagolt terület ez, és akik mégis erre törekednek, szélmalomharcot vívnak. Mindig elnézést kérünk, ha csúnyán írunk, de azért nem kérünk elnézést, ha rosszul beszélünk. Régen az emberek húsz százaléka küzdött valamilyen beszédhibával, a szerbiai átlag most ötven százalék körül mozog. A beszédhibák halmazába nem csak a pöszeség, a hangok helytelen képzése, torzítása tartozik. Ide sorolandó még a dadogás, rekedtség vagy bárminemű afázia.
Az okok különbözőek. Nincs idő a gyerekünkkel lenni. Nem érünk rá, zaklatottak vagyunk. A beszédtempónk felgyorsult, régen 80–100 szó/perc volt a norma, ma 140 szó/perc. A pici gyerek agya bombázva van információkkal, amelyeket felfog ugyan, de nem tudja olyan gyorsan reprodukálni őket. Elsődleges oka ez a dadogásnak. A nyelvhasználatunk is megváltozott teljes mértékben. Régen a beszélgetés szórakozásnak számított, ma már nem. Keveset beszélgetünk. Megváltoztak a nyelvi kódok is. Nincsenek körmondataink, nem törekszünk arra, hogy minél pontosabban írjuk le a gondolatainkat. Helytelen fokozásokat használunk. A táborban beszédritmust, helyes artikulációt, beszédlégzést és hangszíngyakorlatokat tanítok a fiataloknak.
Elfogadó világban élünk, de kérdés, hogy mivel szemben. A szülők elfogadóbbak: majd kinövi a gyerek, majd jó lesz, mi így szeretjük... Nem éri fiatal korban elég kritika őket, legtöbb esetben. Kamaszkorban viszont már szembesülnek velük. Társaiktól vagy a társadalomtól kapják ezeket az impulzusokat. Logopédusként azt tanácsolom, hogy amint észreveszi valaki, hogy a gyermek beszédzavarokkal küzd, forduljon szakemberhez, mert könnyebb a bajt megelőzni.
A gyermek és a szülő között a személyes kapcsolat a legfontosabb. Beszélgessünk otthon minél többet. Olvassunk meséket, tanuljunk mondókákat és verseket, és ha a csemeténk szereti mindezt, akkor küldjük Szép Szó táborba. Mert a Szép Szó egy biztos hely – adott hangot a véleményének J. Sutus Ágota.
