2024. április 27., szombat

Gyógyszerfüggő társadalom

Nemrégiben egy dán professzor, belgyógyász, a biológia és a kémia tudósa, Peter C. Gøtzsche a halálos gyógyszerekről és a gyógyszeriparban jelentkező szervezett bűnözésről (Deadly Medicines and Organised Crime: How Big Pharma Has Corrupted Healthcare) szóló könyvével jelentős vitát indított el a világban, miután ebben a könyvben azt állította, hogy az elmúlt években a gyógyszeripar jelentősen több embert mérgezett, illetve gyilkolt meg, mint az eddigi háborúk összesen. Az állítása már csak azért is megdöbbentette a szakvéleményt, mert egy rendkívül megbecsült szakemberről van szó, aki számos szakpublikációt kiadott már, orvosként is praktizált, ezúttal pedig azt állította, hogy a rákos megbetegedések, valamint a szív- és érrendszeri betegségek mellett, a gyógyszerek állnak a leggyakoribb elhalálozási okok harmadik lépcsőfokán. Mint könyvében kiemeli: „A páciensek hisznek a gyógyszerekben, mert bíznak az orvosaikban, az orvosok pedig csak annyit tudnak a gyógyszerekről, amennyit a gyógyszeripar tudat velük róluk...”. A vita két irányban folyik, egyes szakemberek cáfolják az ebben a könyvben megjelenteket, vagy legalább magyarázatot igyekeznek adni rájuk, míg mások támogatják azt és leleplező iratként emlegetik a könyvet. Az viszont tény, hogy évről évre egyre több gyógyszert fogyasztunk, a világtársadalom szinte gyógyszerfüggővé vált.

Svájcban, ahol évről évre a tanulmányok azt igazolják, hogy a polgárok a legkevésbé gondterheltek, ahol magas az életszínvonal, ők számítanak a világ legboldogabb nemzetei egyikének, valamint itt bontakozhatnak ki a leginkább a tehetségek, a gyógyszerfogyasztásról szóló eredmények azonban lesújtóak. A két évvel ezelőtti adatok szerint a 8 milliós országban egymillió ember fogyasztott valamilyen kedélyjavítót (antidepresszánst, nyugtatót). Náluk a második legnépszerűbb gyógyszercsoport a fájdalomcsillapítók csoportja.

Szerbia területén évente 90 ezer vényt váltanak be a gyógyszertárakban, de ennek ellenére több mint 400 ezer doboz gyógyszert adnak el a pácienseknek a patikusok. Vényre leggyakrabban a szív- és érrendszeri gondokkal küzdő páciensek és a cukorbetegek vásárolnak. Gyakran a szükséges vérnyomáscsökkentő, vagy szívgyógyszerek mellett a rendes terápia része a nyugtató is. Bár jelentős mennyiségű gyógyszerről van szó, Szerbia összehasonlítva a többi európai országgal, nem áll a legrosszabb helyen. Igaz, hogy az antibiotikumok terén szinte negyven százalékkal magasabb a fogyasztásunk, mint az Európai Unió országaiban, az antidepresszánsok fogyasztásában Szerbia jóval az európai átlag alatt marad. Ennek ellenére a szerbiai Gyógyszer és Egészségügyi Kellékek Ügynökségének adatai alapján, ha átlagosan nézzük a gyógyszerfogyasztást, minden polgár naponta megiszik legalább egy gyógyszert.

Egyre nagyobb teret hódítanak az étrend-kiegészítők, vitaminok, és valljuk be, sokszor saját magunk orvosaivá válunk, amikor elkezdjük ezeket szedni, főként ha köhögést, lázat, egy kisebb megfázást szeretnénk kezelni. Én megtanultam (és azt gondolom nem vagyok ezzel egyedül), jó ha a házipatikámban megtalálhatók a fájdalom-, valamint a lázcsillapítók. Nem baj ha akad köhögéscsillapító is, C-vitamin, orr-spray, esetleg gyomorbántalmak elleni készítmény... hogy ne soroljam tovább, hiszem, hogy mindenkinek van otthon egyéni gyógyszertára. És már szinte gépiesen nyúlunk „valami” után, ha valamilyen fájdalom, gond megjelenik. Kényelmesebb, mint egy teát főzni, vagy gyógyfőzetes borogatást használni, hiszen ehhez idő kell, meg a gyógynövények ismerete. A mai kor embere egyre inkább elszakad a természettől és maga után hagyja nagyszülei tudását. Régen is voltak betegségek, gyógymódok, még ha nem is voltak ennyire hozzáférhetőek a gyógyszerek. Sajnos nincs időnk a régi gyógyszerekkel foglalkozni, mert rohannunk kell, mert gyors megoldást akarunk: itt és most. Hiszünk a reklámoknak amikor azt mondják, egy-egy készítmény gyorsan csillapítja a fejfájást, vagy a fájdalmat a hátunkban, az ízületeinkben, hiszen intelligens összetevőket tartalmaz, amelyek ott hatnak, ahol kell, és azt is elhisszük, ha beveszünk egy tablettát, nyugodtabbak leszünk családtagjainkkal és a gondok is megoldódnak. No, ez nem éppen így van. A gondok megmaradnak, esetleg nyugodtabban kezeljük azokat.

Nem szeretnék a gyógyszerek ellen szólni, hiszen azok sokszor elkerülhetetlenek. Életet mentenek, vagy javítják közérzetünket, megkönnyítik mindennapjainkat. Mégis, lehet jobban oda kellene figyelnünk a körülöttünk megjelenő gyógyfüvekre, vagy legalább a természetes készítményekre, illetve saját magunkra, hogy csak végső esetben kezeljük magunkat azokkal a vegyészeti készítményekkel, mert azt senki nem tagadja: minden gyógyszernek van és lehet mellékhatása.