Nyugtalankodva fogadja a hitelre szoruló kormányok többsége a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és egyéb pénzes szervezetek küldöttségeinek a látogatását. Moldova azonban nem tart a hitelezők váratlan felbukkanásától. Küldöttségeik ugyanis messze elkerülik, mert súlyos korrupciós botrányba keveredett. Ilyen körülmények között mások sem szívesen egyezkednek Európa koldusszegény országával, amelynek a népessége elvben négymillió, de ebből a lakosság csaknem fele külföldön próbál boldogulni.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Pedig nem is olyan régen még úgy tűnt, Moldova biztosan halad az EU felé. A tavaly novemberi parlamenti választás előtti hetekben azonban válságspirálba került.
Bár a választást – hajszálnyi előnnyel – az oroszbarát, ellenzéki szocialisták (PSRM) nyerték, az EU-integrációt támogató Moldovai Liberális Demokrata Párt (PLDM) és a Demokrata Párt (PDM) tudott kormányt alakítani (2015 elején). A kisebbségi koalíciójuk iránti bizalom azonban gyorsan megingott.
Brüsszel már márciusban jelezte elégedetlenségét és fenntartásait. Mindjárt azután, hogy kiderült: a választási kampány hevében csaknem egymilliárd dollár tűnt el kézen-közön. Egy ilyen szegény országban, amelyhez képest Albánia jó helynek számít, ez rengeteg pénz; a nemzetgazdaság éves teljesítményének 15 százalékával egyenértékű összeg.
A nyomozás ugyan gőzerővel folyik, de azt még mindig csak találgatják, hogy a milliárd kikhez került, és hol tart(hat)ják. Az évszázad lopásának nevezett ügybe belekeveredett a korábban feddhetetlennek tartott Iurie Leancă is, aki februárig miniszterelnök volt.
A parlamenti választás előtt három pénzintézet kapott – a PLDM-tag Leancă titkos rendelete alapján – összesen egymilliárd dollár hitelt a jegybanktól (BNM). Az ország egyik leggazdagabb üzletemberének, Ilan Shornak az ellenőrzése alatt álló három bank a pénzt „ismeretlen személyeknek” adta tovább (sebtében, néhány nappal a voksolás előtt), feltehetően a választási eredmények befolyásolására.
A korrupciós botrány kipattanása óta a BNM saját felügyelet alá helyezte a három pénzintézetet, amelyek az affér kezdetéig a bankszektor egyharmadát ellenőrizték. A hatóság közben több személy vagyonát lefoglalta.
Az ügyben parlamenti képviselők ellen is indult eljárás. A jegybank egyik alelnökét és a pénzügyi felügyelet (CNPF) elnökét pedig menesztették. A felügyelet feltehetően politikai utasításra tétlenkedett, illetve nézte el az elit ügyeskedését.
A jelekből ítélve a pénzt ellopták, amiért a kormánypártok és az ellenzék egymást vádolja. Az utóbbiak szerint az összeg offshore számlákon landolt, majd nyoma veszett, feltehetően a jelenlegi hatalom emberei vágták zsebre. A kormányzat viszont azt állítja, hogy a gyanús hitel négy orosz bankban kötött ki, a Moszkva-barát moldovai ellenzéki pártok számláján.
A sikkasztás miatt több tüntetést tartottak a feldühödött választók, a Világbank pedig felfüggesztette a hitelfolyósítást. Az IMF csak szünetelteti a tárgyalásokat az esetleges támogatásról, és moldovai látogatást sem tervez.
Az elégedetlenség júniusban is megmutatkozott: a helyhatósági választásokon szinte mindenütt az ellenzéki szocialisták nyertek. Sikerükhöz nemcsak a botrány járult hozzá, hanem a kormányfő is, aki a voksolás előtt két nappal mondott le. Chiril Gaburici azért távozott, mert hamis érettségi bizonyítványa miatt eljárás folyik ellene.
Helyére a héten új személy került. Az ingatag kormány is megerősítette a sorait: a szintén Európa-barát Liberális Párt (PL) szerdai csatlakozásával háromtagúra bővült a koalíció, s ezzel már abszolút többsége (55 mandátuma) lesz a 101 tagú parlamentben.
Gaburici bukása, a sikkasztási ügy és az ellenzék előretörése azonban az EU-ellenes pártok erősödéséhez vezethet. Pedig az utóbbi években Moldova lelkesen araszolt az unió felé, bár jelentős eredményeket nem ért el. A társulási és szabadkereskedelmi egyezményt azért (tavaly) sikerült aláírnia, s azt is elérte, hogy polgárai vízum nélkül utazhatnak az EU-ba.
Moldova gyenge teljesítménye csalódást okozott Brüsszelben. Az eltüntetett egymilliárd dollár pedig sok felé azt a gyanút erősíti, hogy az ország a velejéig korrupt, oligarchák irányítják, politikai elitje pedig tolvajként viselkedik. Akadnak elemzők, akik azt állítják, hogy korrupt politikusai nagyobb fenyegetést jelentenek az államra, mint Moszkva, amely már régóta ellenőrzés alatt tartja a Moldovához tartozó, de szeparatista törekvéseit nyíltan hangoztató Dnyeszter-menti Köztársaságot, s az autonóm Gagauziát. Mindkét régiót már-már a sajátjaként kezeli, amit Chișinău úgy értékel, hogy beleszól mások belügyeibe.
A két terület sorsának rendezetlensége állandó konfliktusforrás, az indulatokat pedig bármikor fel lehet szítani. A Kreml egyéb fegyvert is bevethet. A gazdasági fenyegetés mellett politikai eszközökkel is nyomást gyakorolhat Moldovára. Akár azért, hogy lassítsa, s ha lehet, meghiúsítsa uniós csatlakozását, akár más okból.
Moszkvának azonban nem kell erőlködnie, a munkát egyelőre kiválóan végzik helyette a chișinăui korrupt hatalmasságok. A milliárdos sikkasztással ugyanis nemcsak a hazájukat destabilizálhatják, illetve dönthetik romba az egész pénzügyi rendszerét, hanem egy időre eltemethetik az ország EU-csatlakozási reményeit is.
