Nem titok, hogy Paskó Csaba kelebiai plébános életében a lelkipásztori hivatás mellett a zene és a gasztronómia is nagyon fontos szerepet játszik, s ennek egyik gyümölcse a most megjelent szakácskönyv, mely Bácska ízeit mutatja be egy gazdagon illusztrált, receptekkel, borajánlóval és személyes történetekkel megfűszerezett kiadvány formájában. A könyv bemutatójára a városháza dísztermében került sor, melyen többek között a Magyar Állami Opera művészei is felléptek.
(Fotók: Molnár Edvárd)
Amikor Paskó Csabát ötéves korában megkérdezték, mi lesz belőle, azt felelte, hogy vagy pap vagy szakács. Bár a papi hivatást választotta, s a zeneakadémiát is elvégezte, sosem fordított hátat a konyhaművészetnek. Mint mondja, szereti az aktív pihenést, s a konyhában való ténykedés mindig nagy felüdülést jelent számára, hobbiját pedig mára professzionális szintre fejlesztette, hiszen nem olyan régen szakácsdiplomát is szerzett. A Paskó atya konyhájából most kikerült szakácskönyv a vajdasági ízeket, a magyar ételeket igyekszik egy csokorba kötve bemutatni, melyben nemcsak a másoktól ellesett receptek, hanem saját ízkombinációk, az itteni gasztrokultúrához szorosan kapcsolódó saját ételek is helyet kaptak.
– Mint ahogyan a szakácskönyv bevezetőjében is írom, a táplálkozás a kultúránk része, ahogy része az irodalom, a képzőművészet és az építészet is. Gasztronómiával foglalkozni, abban jártasnak lenni elsősorban nem hedonizmust jelent számomra, nem az élvezetek hajszolását, nem jobban, mint élvezettel elolvasni egy verset vagy megnézni egy kiállítást, hanem annak a kulturális örökségnek a megismerését, elsajátítását, növelését jelenti, amit az emberiség évezredek óta fejleszt, csiszol, alakít, továbbad vagy divatot teremt vele. Meggyőződésem, nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy felfedezzem a vers üzenetét, és nem kell mesterszakácsnak lenni ahhoz, hogy felismerjem egy ételköltemény eredetiségét. Ez a szakácskönyv erről szól, s számomra a gasztronómiával való foglalkozás a kultúránk jobb megismerését jelenti. Másrészt papként és zenészként az emberi kapcsolataim elmélyítésére, barátságaim szorosabbá tételére a gasztronómia nagy szolgálatot tett és tesz, hiszen bármit, amit egy asztal és finom étkek mellett megbeszélünk, az mindig biztosabb, határozottabb baráti alapokra épül, de ilyenkor a történelemről, a filozófiáról vagy éppen a politikáról is őszintébben és mélyrehatóbban beszélünk – mondja a szakácskönyv szerzője.
Mint hozzáteszi, a gasztronómia számára nem csak kreativitást és a fontos helyet elfoglaló dolgokba való bekapcsolódását jelenti, hanem az nagyon fontos a turisták szempontjából is, akik a szecesszión, a múzeumok és templomok megtekintésén túl a vidék konyhaművészetére is kíváncsiak.
– Meggyőződésem, hogy van mivel dicsekedni, hiszen itt van például a zsíros bácskai termőföld, a gyönyörű gyümölcsösök, vagy a homoki szőlők, és ugyanígy a sajtkultúrát is teremthetnénk. Ezekre a gasztrokincsekre és a hihetetlenül nagy gasztrokulturális örökségre szeretném felhívni a figyelmet, hiszen mindezt Isten nekünk teremtette, csak meg kell ismerni és élni vele. A vendégségeket, barátságokat, ízeket, hangulatokat, melyeket az elmúlt pár évben plébánosként Kelebián megtapasztaltam, vagy egy-egy örömöt, mely egy újabb ételkompozícióm megkreálásához kapcsolódott, azokat leírtam, így nem csak receptek, hanem élmények, vendégségek is kötődnek hozzájuk, sőt mindegyik ételhez egy délvidéki borász borát is ajánlom, s a borászat megalakulását, filozófiáját is megemlítem, mert gasztronómia borkultúra nélkül nem létezik.
Paskó Csaba még elmondta, a következő időszakban további könyvbemutatókra is sor kerül, s szívesen elmennek mindenhová, ahová meghívást kapnak, s ezeken a találkozókon a Bácska íze címet viselő szakácskönyv megvásárlására is lehetőség lesz, de a kelebiai plébánián és különféle kirakodó- és könyvvásárokon is megszerezhető lesz majd a több mint kétszáz oldalas gasztronómiai kiadvány.
A könyvbemutatóról készült képgalériánkat itt tekinthetik meg.
