A legfrissebbnek számító, idei februári adatok szerint Szerbiában 1447 bejegyzett médium működik, a médiaszakértők azonban egyetértenek abban, hogy ennél valamivel kevesebb tekinthető aktívnak, tartalmait rendszeresen frissítőnek. E médiumok közül 72 közvállalatként tevékenykedik, az állam tavaly 25 millió eurót költött el a költségvetésből finanszírozásukra. Csak összehasonlításképp: Horvátországban összesen 110 médium van jelenleg bejegyezve. Már ezek a különbségek is jelzik, mennyire összetettnek számít hazánkban a médiumok helyzetének rendezése, a stratégiák betartása és a jogszabályok alkalmazása – hangzott el Az újságíró szervezetek szerepe a szerbiai médiatér helyzetének javításában elnevezésű belgrádi szemináriumon, melyet a Médiaasszociáció és a Media News&Consulting szervezett és az Egyesült Államok belgrádi nagykövetsége támogatott.
Zoran Sekulić, a Médiaasszociáció igazgatóbizottságának elnöke és a Fonet hírügynökség főszerkesztője, tulajdonosa úgy ítélte meg előadásában, hogy különösen a nyomtatott sajtó került napjainkban nehéz helyzetbe. Mint mondta, 12 napilap létezik az országban, ezek példányszáma tavaly 750 ezret tett ki, napjainkra pedig 500 ezer alá süllyedt. Nemcsak gazdasági, hanem szerkezeti válsággal is szembe kell nézni akkor, amikor ezekről a sajtótermékekről gondolkodunk, állapította meg. Kitért a privatizáció előtt álló helyi médiumok helyzetének specifikusságára is. Megállapította, hogy a magánosítási folyamatot akkor kellett volna levezetni, amikor eredetileg is tervezték, 2006 és 2007 folyamán. Akkor még volt érdeklődő, lett volna elegendő vevő – tette hozzá.
VALÓSÁGSHOW-K ÉS ÉRTÉKEK KÖZÖTT
Dragan Janjić, a Szerbiai Újságírók Független Egyesülete (NUNS) igazgatóbizottságának elnöke arról beszélt, hogy a média szférájában a különféle jogokért, megfelelő helyzetért folytatott harcnak állandónak kell lennie. Véleményének adott hangot, hogy hazánkban és külföldön is sorsdöntő pillanathoz jutott az újságírás, mindenütt az új megjelenési felületek, modellek keresése jellemzi. Úgy értékelte, hogy eljutottunk egy olyan fázisba, amelyben sokkal fontosabbnak számít a tartalom a felületnél, ezért a versenyképesség megítélése is másképp történik ma, mint korábban. Aggasztónak nevezte, hogy Szerbiában ezt a változást egy erős bulvárosodás jellemzi, a valóságshow-tartalmak háttérbe szorítják az értéket képviselő újságírást.
A magánosítás elkerülhetetlen, ha azt szeretnénk, hogy továbbra is lehessen harcolni a sajtó szabadságáért, a véleménynyilvánítás lehetőségéért, jelentette ki Petar Jeremić, a Szerbiai Újságírók Egyesülete (UNS) Végrehajtó Bizottságának elnöke. Ez fontos a médiapluralizmus megvalósulásához is, s annak ellenére, hogy nem egy ideális megoldásról van szó, s hogy hozzá kell még szokni a változásokhoz, igenis választ jelent az újságírás témakörében felmerült számos kérdésre, fogalmazott.
HIBÁINK NINCSENEK(?)
Gordana Novaković, a Sajtótanács főtitkára e testületnek a szerepéről beszélt a médiumok munkáját érő panaszok elbírálását illetően. Megjegyezte, arra törekszenek, hogy ne bíróság elé kerüljenek ezek az ügyek, hanem tárgyalások útján már korábban megegyezés szülessen a szemben álló felek között. Gond, hogy a hazai médiumok nem hajlandók beismerni az elkövetett hibákat, s ilyen megegyezések az esetek 5 százalékában születnek, ami a boszniai 50 százalékos arányhoz képest lehangoló. Állandó jelleggel ismétlődnek is azok a hibák, amelyekért az adott médiumot már korábban elmarasztalták. E tanács szerepe a jövőben egyre hangsúlyosabb lesz, mivel véleményeznie kell a médiumokat a különféle pályázatokon történő megjelenésük esetén. A sajtóorgánumok közötti konfliktusok sem ritkák, közölte.
ROSSZ ÖTLET VOLT ÁTADNI AZ ALAPÍTÓI JOGOKAT
A kisebbségi médiumok helyzetéről szólva Nedim Sejdinović, a Vajdasági Újságírók Független Egyesülete (NDNV) Végrehajtó Bizottságának vezetője úgy vélekedett, hogy a véleményszabadság tekintetében nem bizonyult helytálló megoldásnak az, hogy a nemzeti tanácsok vették át a kisebbségi sajtótermékek alapítói jogait. Azonkívül, hogy a 2003-ban meghozott döntés e szempontból rossz modellnek számít, a vajdasági kisebbségi médiumok helyzetét tovább nehezíti az a folyamat is, melyben egyfajta gettósodás, egymás mellett és nem egymással együtt élés alakult ki a tartomány nemzeti közösségei között, húzta alá.
