Miközben többen is azzal vigasztalják a szerbiai állampolgárokat, hogy a (gazdasági) helyzetünk volt már ennél sokkal rosszabb is, ha összességében tekintünk azonban a folyamatokra, akkor azt vehetjük észre, hogy mindinkább lemaradunk. Szakmai szempontok alapján készült felmérések szerint országunk gazdasága több szempontból is a világ leggyengébbjei közé tartozik. Nyilván ezért nem meglepő, hogy még az afrikai és az ázsiai, valamint a közel-keleti migránsok is Szerbiára csak tranzitországként tekintenek. Nem szeretnének itt maradni. A sajtó egy részében azonban nem ebből a nézőpontból közelítenek a témához. A gazdasági rovatban megjelenő írásokban arról értesülhetünk, jobbak vagyunk Svájcnál, de még a horvátoknál és az oroszoknál is?! Nálunk ugyanis (most már) 0,5 százalékos gazdasági növekedést jósolnak, miközben az orosz és a horvát GDP csökkenni fog, de a svájci növekedés sem lesz nagyobb 0,1 százaléknál.
A gazdasági növekedés szempontjából az idei év legnagyobb vesztesei minden bizonnyal az egymással szemben álló oroszok és ukránok lesznek. Mindkét ország 4 százalék körüli GDP-csökkenéssel fizet az előállt helyzetért. A világ nagyobb országai közül Argentína és Brazília sem tud növekedést produkálni, hiszen mindkét országban magas az infláció és a munkanélküliségi ráta is. A világ más országait figyelembe véve, Líbia és Venezuela gazdasági teljesítménye is nagyot esik, és ez egyrészt az alacsony olajárnak, másrészt a belső konfliktusoknak a következménye.
Hogy ne csak a veszteseket nézzük, a jelenlegi világgazdasági körülmények között is jó néhány ország képes komoly és stabil gazdasági növekedést felmutatni. Az indiai GDP éves szinten várhatóan 7-8 százalékkal bővül, a kínai is hasonló, 7 százalékos kilátásokkal kecsegtet, de ettől nem marad majd le sokkal Vietnam, Indonézia és a Fülöp-szigetek sem.
A dolgokat a folyamataikban kell szemlélni. Ha így tekintünk rájuk, akkor a tavalyi szerbiai 1,8 százalékos GDP-csökkenést követően az idénre jósolt mínusz fél százalék még olyan kilátással is kecsegtethet, hogy most éppen „jó útra tértünk”.
KÖVETKEZETES GAZDASÁGPOLITIKA
Sokan a sikeres és következetes gazdaságpolitika eredményeként tekintenek arra, hogy a szakemberek a következő évre már GDP-bővülést jósolnak, az idén pedig, szerintük, kisebb lesz a „mínuszunk” a tavalyinál. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy pl. a nyugdíjak és fizetések csökkentése nem hozott semmilyen eredményeket. Amennyit ilyen módon sikerült megspórolni, annál többet lehetett volna megtakarítani, ha ésszerűsítik a közvállalatok ügyvitelét, és háttérbe szorítják a pártalapú foglalkoztatást. Abban viszont a hatalmi és ellenzéki politikusok és szakemberek is többnyire egyetértenek, hogy új beruházási ciklusok nélkül nem lehet tartós növekedésre számítani.
Szédületes tempóban változó és átalakuló világunkban pillanatok alatt lemaradnak azok az országok is, amelyek még nemrég a gazdasági versenyképesség és a jólét szimbólumainak számítottak. Sokat olvashatunk arról, hogy pl. Japán vagy Svájc gazdasága – mindkettő még mintaországnak számított a 20. század második felében – alig tud növekedést teljesíteni. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy erre nem ebből a szempontból kell tekinteni. Azt kell megvizsgálni, mennyi ezekben az országokban most is az egy főre jutó nemzeti jövedelem, hogyan és mennyi pénzből élnek ott az átlagemberek.
AZ EXPORT NÖVELÉSE LEHET A MEGOLDÁS
Ami a szerbiai költségvetés állapotát illeti, csupán a számadatok alapján arra következtethetünk, hogy az év első felében kiváló eredményeket sikerült elérni. Az első öt hónapban jegyzett 27 milliárd dináros költségvetési hiány az előző év azonos időszakában jegyzett 110 milliárdhoz képest valóban jelentős eredmény. Valószínűleg elsősorban ez a számadat bűvölheti el a Nemzetközi Valutaalap képviselőit, amikor a szerbiai reformokról elismerően szólnak, miközben a megbeszélt reformintézkedések szinte mindegyikének megvalósítása késésben van. Az általános hangulat azonban a világban most olyan, hogy az IMF valószínűleg nem éppen Szerbiával szándékozik a teljes szigorát kinyilvánítani, hiszen elsősorban nem minket fognak mostanában isztrongálni. A jövőre nézve azonban a legkedvezőbb forgatókönyvek megvalósulása esetén sem számíthatunk gyors gazdasági fellendülésre, ennek nyomán az életszínvonal megugrására. A GDP éves szinten nehezen nőhet évi 2 százaléknál nagyobb mértékben a következő 10 évben. Korunkban egy ilyen kis ország gazdasága csak akkor lehet eredményes, ha szervesen tud integrálódni a nemzetközi folyamatokban. Termelőkapacitásaink legalább 60–70 százalékának kivitelre kellene termelni, miközben természetesen fel kell hagyni azokkal az illúziókkal, hogy – néhány dolgot kivéve – itthon is hatékonyan termelhetünk. Ha nem így gondolkodunk, valószínűleg csak még jobban lemaradunk.
