Az elmúlt néhány hónapban több alkalommal is olvashattak a Szabadkai Zeneiskola körül kialakult konfliktusokról. Az Electe Egyesület a gyermekjogok csorbításával vádolta az iskola igazgatónőjét, mert az állítólag megtiltotta a diákoknak a fellépést. Barlai Edit igazgatónő akkor elzárkózott a nyilatkozástól. Most, az iskolaszéki gyűlést követően úgy döntött, megszólal, elmondása szerint azért, mert most már a lényegről beszélhetünk.
– A jótékonysági koncert körüli nézeteltérés akkor kezdődött, amikor az esemény előtt néhány nappal Tokodi Károly igazgatóhelyettes, tanár meglátta a közösségi oldalon az egyik diákja nevét a fellépők között, aki nemrég kezdett hangszeren játszani és nem fellépőkész, nem koncertképes. Felhívta a tanszakfőnököt, majd engem és kiderült, hogy senki sem tud róla. Másnap tanszakfőnökök gyűlése volt – ők az iskolánknak a legkompetensebb tanárai – és az is téma volt, hogy mennyire nincs rendben, hogy a tanár tudta nélkül lépjen fel egy diák. De nem akartunk összetűzést, úgy beszéltük meg, hogy valaki szól a koncert szervezőinek, hogy keressenek fel bennünket, és akkor majd ajánlunk diákot, aki felléphet. Nem volt gond azzal, hogy más diák felléphessen. Akkortájt volt a köztársasági verseny, 25 díjazott diákunk volt, akik közül bárkit választhattak volna. Ehhez képest a művészeti igazgatónő úgy döntött, hogy nem keres fel bennünket. Persze, hogy a gyerek azt csinál a szabad idejében amit akar, de egy fellépést nem lehet összehasonlítani az utcán való focizással. Az egyesület tagjai a Zeneiskola valamikori diákjai, és ők is tudják, mivel jár egy fellépés, ezért tűnik ez a téma csak ürügynek.
A másik emlegetett konfliktusforrás az egyesület részéről az, amikor a vezetőség megtiltotta a müncheni vendégeknek az iskolában való próbafolyamatokat. Mi történt Ön szerint?
– Az utóbbi két évben ez a civil szervezet három alkalommal szervezett versenyt az iskolánkban: két fúvós hangszerek versenye volt és egy zongoraszeminárium és -verseny. Akkor láttuk, hogy ez nekünk nagyon körülményes, mert felfordították a tanítás menetét és láttuk, hogy mi túl nagy árat fizetünk ezekért a rendezvényekért. Sok teremhasználattal járt, ezzel ellehetetlenítették a tanítást. A negyedik esemény lett volna a Müncheni Ifjúsági Zenekar próbája, próbái. Abban az időben zajlott az iskola felújítása, és egyszerűen nem volt biztonságos a ki- és bejárás. Akkor a művészeti vezető az önkormányzaton keresztül próbálta véghezvinni elképzelését. Végül az építésvezetővel kellett bizonyítani a nyilvánvalót: nem biztonságos, hogy gyerekek átjárjanak az építési területen.
Mi a helyzet a felmondásokkal, azzal, hogy elüldözött néhány tanárt?
– Egyetlen egy tanár sem kapott felmondást. Ha valaki meghatározott időre volt felvéve, és volt szakember helyette, akkor szakembert vettünk fel. Volt akinek egyszerűen lejárt a szerződése. Sokan elmentek külföldre, ahogy az utóbbi időben ez környezetünkben jelenséggé vált.
Az iskola eredményeit is kritika érte, Zsiga Pál azt nyilatkozta nekünk, hogy amióta Ön vezeti az iskolát, az több mint húsz helyet csúszott le a ranglétrán.
– Az országos versenyek statisztikájában többféle kategória szerint rangsorolják az iskolákat. Érdekességként említeném: a fúvósok az országos harmadik helyen vannak. Ötvennyolc iskola közül egyébként tizedikek vagyunk. Vagyunk huszonhatodikok is egy rangsorolás szerint, igaz, az a díjak minősége szerinti rangsor. Huszonhat diák vett részt a versenyen és huszonöt jött díjjal haza. Az idén a polgármesteri fogadáson láthatóvá vált: városi szinten a díjak több mint 1/3-a a Zeneiskoláé.
A helyzet odáig fajult, hogy a sajtó megkapott egy levelet, amelyben néhány diák kéri az igazgatónő menesztését, Kanalas Zsófia tanárnő pedig azt állítja, hogy fizikailag bántalmazta őt.
– Ebben a tanévben volt az iskolában külső értékelés, és különösen magasra értékelték a pedagógiai szakszolgálatot. Az ő segítségükkel működik iskolánkban a diákparlament. Minden negyedévben volt gyűlés; ha volt valami gond, azt megvitathatták, megbeszélhették. Minden felmerülő problémára igyekeztünk megoldást találni. Az aláírók között főleg érettségizett diákok voltak, sőt, van aki nem is az iskola diákja. A túlzások, az elferdítések az utóbbi hetek bevett módszerei. Ilyen a lánc is, ami térelválasztó a titkárnői asztal mellett. Tulajdonképpen csupán annyi történt, hogy a titkárnő munkájához szükséges teret biztosítottuk. Erre nem volt eddig szükség, és most sem lenne, ha az alapvető viselkedéskultúra a mindennapok része lenne. A többi történet háttere is ehhez hasonló. Az iskolánkban szakszervezet is működik és a médiában való megoldáskeresés nem feltétlenül a megoldásról szól.
A nagy por, ami kerekedett, azért mégiscsak por. Minden kollektívában vannak elégedetlen tanárok, így működik egy rendszer. Egyesek bizonyos kiváltságokat elveszítettek, nyilván elégedetlenségük oka lehet ez is. A rend, amit próbáltunk bevezetni, két év alatt, nagy erőfeszítéseket kívánt. A működő rendszer magában foglalja azt is, hogy heti öt napot dolgozunk és vezetjük a naplót. Ez az alapvető rend az, ami egy közintézmény nélkülözhetetlen feltétele. Mindezt az utóbbi két hónap alatt igencsak megtépázták. Meg az is kiderült, hogy van, aki a munkát „mobbingként” éli meg.
Azóta tartottak egy iskolaszéki gyűlést. Mi történt ezen a gyűlésen?
– Kicsit furcsa, hogy öt-hat ember az iskolán kívül úgy gondolja, hogy az iskola nem úgy működik, ahogyan ők szeretnék, és ezért az igazgató leváltását követelik. Jó lett volna, ha Tokodi Károlyt is meghallgatták volna az Iskolaszék tagjai, mert ő az, aki mint tanár is, és mint igazgatóhelyettes is személyesen érintett a történetben, nekem pedig közvetlen munkatársam. Őt nem hívták be, ugyanakkor az egyesület vezetője másfél órán keresztül tartotta szóval az Iskolaszéket.
Miért most döntött mégis úgy, hogy elmondja az Ön álláspontját, meglátásait?
– Látva, hogy a kezdeti beszámolók nem az igazságról szóltak, hanem csak cirkuszról, ezért úgy gondoltuk, hogy ebben nem veszünk részt. A megszólalásaim mind negatív kontextusban kerültek a nyilvánosság elé. A nyolc tanszakfőnök sem akart részt venni ebben a sárdobálásban. Most tisztul a levegő a Szabadkai Zeneiskola körül. Hogy most mégis megszólaltam, az az oka, hogy megfogalmazódott a civil szervezet részéről az iskolaszéki ülésen a lényeg: az iskolánkat a saját céljaikra akarják használni, a saját projektumaik megvalósítására. Az elképzelésük, hogy Szabadka kulturális életét fel kell lendíteni, dicséretes, ugyanakkor figyelembe kellene venni, hogy az iskola elsősorban oktatási intézmény, és nem különböző szervezetek rendezvényeinek kiszolgálója.
Tokodi Károly igazgatóhelyettes lapunknak megerősítette, 15-én este látta meg a Facebookon a koncertplakátot, amelyen négy diák neve szerepelt.
– Másnap a tanszakfőnökök gyűlésén az a megállapítás született, hogy ez a civil szervezet mulasztásokat követett el, a jólneveltség okán értesíteni kellett volna az iskolát. A folyamat évtizedek óta ugyanaz: felhívják az iskolát, az iskola jelzi a tanár felé, a tanár pedig ajánlja a fellépésre felkészült diákokat. Persze lehetnek kérelmek, hogy kit, mit szeretnének, és mi ehhez próbálunk alkalmazkodni. Ehhez képest önkényesen kiválasztottak egy gyereket, aki három hónapja játszik hangszeren. Ő, bár tehetséges, de még nagyon sok tapasztalatra van szüksége. A városházán való fellépéshez hosszú utat kell végigjárni. Négy első díjas diákom volt, kettő közülük legjobb volt a csoportjában. Bárkit választhattak volna közülük, de egy kisdiák, aki alig fél éve tanulja a hangszert, megijedhet egy ekkora nyilvánosságtól, egész életére rányomhatja pecsétjét egy ilyen szakmai melléfogás – mondta Tokodi.
