2024. március 28., csütörtök

„Az olimpiának mozdulnia kell”

Interjú Schmitt Pál volt magyar köztársasági elnökkel, a MOB tiszteletbeli elnökével, a NOB egyetlen magyar tagjával

A közelmúltban felgyorsultak azok az események, amelyek arra irányulnak, hogy Budapest pályázzon a 2024-es XXXIII. nyári olimpia megrendezésére. A Magyar Olimpiai Bizottság még idén februárban javasolta az ötkarikás megrendezését, majd június 23-án Budapest közgyűlése is a javaslat mellé állt, így már csak az Országgyűlésnek kell rábólintania a nagy horderejű eseményre való pályázási szándékra.

Feltételezhető, hogy az Országgyűlés támogatja majd a budapesti olimpia pályázati szándékát, de ezzel még korántsem lesz elvégezve a munka. Ön hogyan látja saját szerepét abban, hogy a magyar főváros sikerrel pályázzon?

– Mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyetlen magyar tagja, rendkívül sok munka vár rám, hiszen csak én ismerem a szavazó tagokat. Száznégyen vannak, s mindegyiknél személyesen kell majd érvelni Magyarország mellett. Akit itt kihagyunk, arra nem lehet számítani, hogy ránk szavaz. Mindenkit meg kell szólítani, ezért be kell kapcsolni a diplomáciai testületet, illetve más szervezeteket is, akár a tudományos, akár a gazdasági, akár a politikai oldalról. Nem az egész testületet kell megnyerni, de legalább a felét. Ezzel csak az a baj, hogy nem tudhatjuk, melyik az a fele, melyik az az 50 százalék, amely minket támogatna. Én úgy gondolom, érveink lesznek, hiszen a magyar sport világhírű, az olimpiai mozgalmunk 120 éves, tehát az egyik legöregebb a világon. Az eredményeinket mindenki számon tartja és megbecsüli, hiszen a világ első nyolc országa között vagyunk, ami az érmeket és az eredményességet illeti. Hozzá kell tenni azt is, hogy ebben a régióban még nem volt olimpia. Amerikában és Olaszországban már négyet, Németországban hármat, Franciaországban pedig négy vagy öt ötkarikást rendeztek, a télieket is ideszámítva. A versenytársainkkal szemben tehát mi joggal mondjuk, hogy az olimpiának mozdulnia kell. Most van esély arra, hogy egy kisebb ország, egy aránylag kisebb város jelentkezzen. A NOB olimpiára vonatkozó utóbbi határozatai ránk vannak szabva.

A médiában elhangoztak számok, amelyek szerint a hatástanulmány azt mutatja, hogy egy estleges budapesti olimpia megrendezése nem egész 500 milliárd forintba kerülne, viszont a bevételi oldal meghaladná a 9000 milliárdot.

– Én nem szívesen mondanék számokat, bár a megvalósíthatósági tanulmány már kihozta az elképzelt költségvetést. Nem szabad elfeledni, hogy kétféle költség van. Az egyik az, amelyet egyébként is a városra, a fejlesztésre fordítanának, utakra, hidakra, metróra, a körgyűrűre, a repülőtérre és az oda vezető útra. Ezek a beruházások az olimpiától függetlenül is megtörténnének, de egy esetleges olimpiával mindez felgyorsulna. Mintha a régi ötéves terveket előrehoznánk. Aztán vannak az olimpia specifikus költségei is. Olyasmiket kell építeni, ami a későbbiekben is szolgálja a lakosságot, ami illeszkedik Budapest és a vidék urbanisztikai és sportfejlesztési tervéhez. Ami nem olyan, az ideiglenes, s majd le kell bontani. Két költségvetés van tehát, de hogy értsék az emberek: ha nyerünk, 2024-ig a költségvetés fél százalékát kell olimpiai célokra költeni. Ez széles körű politikai és nemzeti összefogással megvalósítható.

Hogyan látja, Budapestnek megvan-e a kapacitása ennyi embert vendégül látni?

– Jelen pillanatban nincsen meg, de az az olimpia 2024-ben lenne, s addig minden fejlődni fog. Fejlődik majd a közlekedés is, és ha Bécsből lenne például egy gyorsvasút, akkor egy óra alatt Budapestre lehetne érni. Addigra mindenfelé autópályák lesznek. Ha azt nézzük, hogy jelenleg másfél óra alatt Budapestről Szegedre lehet érni, akkor az azt jelenti, hogy be lehet kapcsolni az egész országot. Ugyanez vonatkozik a szálláskapacitásokra is, hiszen ha akár Szolnokról vagy Székesfehérvárról fél–egy óra alatt be lehet érni a fővárosba, az olyan, mintha a külvárosban lakna az ember. A 16 ezres olimpiai falu természetesen kötelező jellegű, csakúgy mint a többezres médiafalu, s ehhez kell 100-200 ezernyi szállodai kapacitás Budapesten és vonzáskörében.

Elnök úr, a magyar állam a 2014-től 2020-ig terjedő időszakban összesen 135 milliárd forinttal támogat 16 kiemelt sportágat: az asztaliteniszt, az atlétikát, a birkózást, az evezést, a cselgáncsot, a kajak-kenut, a kerékpársportot, a korcsolyasportot, az ökölvívást, az öttusát, a röplabdát, a sportlövészetet, a teniszt, a tornát, az úszást és a vívást. A politikum tehát nyilván ezektől a sportágaktól várja a fejlődést.

– Az egészet természetesen a magyar tradíciókhoz, a magyar edzői állományhoz, a versenyzőkhöz kellett igazítani. A magyar gyerekeket nem lehet olyan sportágakra kényszeríteni, amelyeknek nincs hagyományuk Magyarországon. A mi gyerekeink szeretnek focizni, vízilabdázni. Hiába acsarkodnak sokan a focira, le kell szögezni, hogy még most is ez a legnépszerűbb sportág, hiszen a hazánkban regisztrált 300 ezer sportoló fele biztosan labdarúgó. Ehhez edzők, szakértelem kell, kellenek pályák és idő is, mert a különböző korosztályokkal van munka. A magyar emberek egyszerűen szeretik a futballt, és ha néha még soknak is tűnik a befektetett pénz és munka, meggyőződésem, hogy az előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, mint ahogy a kiemelt sportágak terén is fejlődést várok, amely majd a legnagyobb versenyeken is megmutatkozik. Mindez tovább növelheti az olimpiai rendezési esélyeinket.