A belgrádi Felső Bíróság rehabilitálta az 1946-ban kivégzett Dragoljub Mihailović csetnikvezért, a Királyi Hadsereg vezetőjét, és ezzel visszaadta összes polgári jogát, amelytől hatvankilenc évvel ezelőtt megfosztották az ellene folytatott eljárásban.
Aleksandar Trešnjev, az ügyben eljáró bírói tanács elnöke kifejtette, hogy az ítélettel megsemmisítették a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága által 1946. július 15-én hozott ítéletet, amely mentén két nappal később kivégezték Mihailovićot.
– Dragoljub Mihailović ezzel büntetetlennek minősül. Az eljárás során a bíróság megállapította, hogy a Mihailović ellen folytatott eljárás nem volt igazságos, és sem a mai, sem az akkori jogi mércék szerint nem tartották tiszteletben a vádlott jogait. Az eljárás nemcsak hogy nem volt igazságos, hanem politikailag is befolyásolták. Ezt tények bizonyítják. Az akkori végrehajtó hatalom képviselői nemcsak az eljárásba avatkoztak bele, hanem a kulcsfontosságú és érdemi döntések meghozatalában is részt vettek. A bíróság megállapította, hogy a bírósági ítéletet egy törvénytelen eljárásban hozták meg politikai és ideológiai indíttatással. Emlékeztetnék, hogy Milovan Đilas és Aleksandar Ranković kommunista funkcionáriusok levélben kommunikáltak egymással arról, hogy hogyan kellene Mihailović ellen lefolytatni az eljárást, milyen legyen a vádirat, a tárgyalásoknak nyilvánosaknak kell-e lenniük a közvélemény számára, vagy sem. Mihailović védőügyvédjei az eljárás ideje alatt csupán öt alkalommal találkozhattak védencükkel, de akkor is a hatóságok képviselőinek jelenléte mellett – fogalmazott Trešnjev az ítélet indoklásakor.
A Draža Mihailovićot rehabilitáló ítélet indoklásakor Aleksandar Trešnjev, a bírói tanács elnöke arról is szót ejtett, hogy a bírói tanács hatásköre nem terjedt ki annak megállapítására, hogy a vádlott háborús bűnös volt, vagy sem. Ennyi idő után ezt egyébként sem lehet megállapítani, fűzte hozzá Trešnjev.
– Az ügyben eljáró bírói tanácsnak egyedül azt kellett kivizsgálnia, hogy Mihailović ellen igazságos és méltányos eljárás folyt-e, valamint azt, hogy a bírói ítéletet politikai nyomásra hozták-e meg. Azt is fontos elmondani, hogy ennek az eljárásnak nem képezte tárgyát a Ravna Gora-i Mozgalom rehabilitálása – taglalta Trešnjev.
Az ítélet jogerős, panaszt senkinek nem áll lehetőségében benyújtani. Mihailović leszármazottai innentől bármikor kérhetik a tábornoktól annak idején elkobzott vagyon visszaszolgáltatását.
Az első rehabilitációs kérelmet Vojislav Mihailović, Draža Mihailović unokája adta át 2006-ban. Később több civil szervezet és egyén is támogatta a rehabilitációs kérelmet.
Draža Mihailović 1893-ban született Ivanjicán és 1946. július 27-én végezték ki Belgrádban. Tábornok volt, a Jugoszláv Hadsereg főparancsnokságának vezérkari főnöke. A második világháború után a kommunista hatalom – nyilvános tárgyalás keretében – háborús bűnösnek nyilvánította és halálra ítélte.
A TÖRTÉNELMI IGAZSÁGTALANSÁG KIJAVÍTÁSA
Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnöke egyike volt az elsőknek, akik kommentálták a bíróság döntését. Drašković elégedettségének adott hangot, mint megjegyezte: „Az ügyben eljáró bírók hetven év után végre az igazságosság pecsétjével láttak el egy történelmi igazságot”.
– Nemcsak Európa első antifasiszta gerillájának a rehabilitációjáról van szó, hanem az általa vezetett hadsereg és egész Szerbia rehabilitációjáról. Az SZMM elismeréséről biztosítja azt a több százezer embert, aki több mint két évtizeden át támogatta a Ravna Gora-i Mozgalom és vezetőjének rehabilitálását. Pártunk, amely sajnos szintén áldozata a továbbra is jelenlevő kommunista örökségnek, továbbra is kötelességének tekinti, hogy küzdjön Mihailović tábornok ismételt meggyilkolása ellen – olvasható Drašković közleményében.
Vojislav Šešelj, a Szerb Radikális Párt elnöke egyetért Draškovićtyal, hogy ez az egyetlen helyes döntés Mihailović ügyében. Ezt a napot a szerb megbékélés napjának kellene kikiáltani, jegyezte meg Šešelj, aki szerint Mihailović hősiesen harcolt a második világháborúban. A második világháború történelmét a történészekre kell bízni, a partizánok és a csetnikek utódainak pedig közösen kell építeniük Szerbia jövőjét, fűzte hozzá Šešelj.
Oliver Antić, Tomislav Nikolić köztársasági elnök tanácsadója egyike volt azoknak, akik csatlakoztak a csetnikvezér rehabilitációjára irányuló kezdeményezéséhez. A döntés kihirdetését követően Antić megállapította, hogy nagy nap ez az igazságosság és a jog számára. Ezt a napot Horvátországban is meg kellene ünnepelni, tette hozzá Antić, mondván: nagy nap ez nemcsak a szerb nép, hanem a tisztességes horvátok, muzulmánok és szlovénok számára is, akik Mihailović tábornok oldalán harcoltak.
Aleksandar Karađorđević trónörökös egyetért azokkal, akik egy történelmi igazságtalanság kijavításaként értékelik a bírósági döntést. Annak idején nem csak egy hazaszerető emberhez viszonyultak igazságtalanul, hanem az országhoz és a néphez is, emelte ki a trónörökös.
AZ IGAZSÁG ELFERDÍTÉSE
A SUBNOR Harcosok Szövetsége az igazság elferdítéseként és a még mindig friss sebek feltépéseként értékelte a bíróság döntését. Mihailović rehabilitációja jogilag megalapozatlan, véli a szövetség.
– Döntésével a bíróság mintha eltörölte volna Szerbiának a fasizmus leveréséhez való hozzájárulását. Annak a személynek a rehabilitációja, aki hadseregével falvakat égetett fel, nőket erőszakolt meg és csecsemőket gyilkolt meg, a több százezer áldozat és azok leszármazottai elleni újabb támadást jelképezi. A döntéssel arcul csapták Szerbia mai szomszédjait és a világ összes antifasisztáját. Vajon hol jutna bárkinek is eszébe rehabilitálni azokat, akik a második világháborúban együttműködtek a megszállókkal? Vajon a norvégok rehabilitálnák-e Quislinget? – fogalmaznak a SUBNOR közleményében.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga szintén közleményben ítélte el a döntést, amelyet a történelem átírásaként értékelnek.
– Draža Mihailović rehabilitációja során visszaéltek a szerb köztársasági elnök intézményével. Szerbia aktuális elnöke soha nem mondott le csetnikvajda titulusáról és innentől kezdve nem kell csodálkozni azon, hogy az államfő intézménye nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra, annak érdekében, hogy megmásítsák a történelmet és relativizálják az ország antifasiszta múltját. Persze hogy nyomásról beszélhetünk, hiszen Tomislav Nikolić tanácsadója, Oliver Antić, egyike azoknak, akik kérték Mihailović rehabilitálását. Ugyanez az Oliver Antić tavaly, a Belgrád felszabadításának hetvenedik évfordulója alkalmából megszervezett díszfelvonuláson csetnik jelképeket is szeretett volna feltüntetni. Így még inkább nyilvánvalóvá válik az is, hogy Tomislav Nikolić részvétele Moszkvában a fasizmus feletti győzelem évfordulójának alkalmából megszervezett díszfelvonuláson nem volt más, mint képmutatás és behízelgés Vlagyimir Putyinnak. Ha valaki eddig nem értette, hogy a szerb államfő miért nem tartja fontosnak a második világháborúban elesett hősök, partizánok emlékére felállított emlékművek megőrzését, most biztosan felfogja. A csetnikvajdának ilyesmi biztosan nem jut eszébe. Egyébként Vajdaságban nem voltak csetnikek. És jobb lenne, ha nem is kísérelnék meg őket kitalálni – olvasható a VSZL közleményében.
Meho Omerović, a Szerbiai Képviselőház emberi és kisebbségi jogi bizottságának elnöke is értetlenül fogadta a döntést. Mint megjegyezte, a belgrádi Felső Bíróság szégyenteljes és botrányos döntést hozott, amellyel Szerbia nem a második világháború nyertesei, hanem vesztesei közé került. A döntés sért minden egyes őszinte antifasisztát és áldozatot, illetve a leszármazottaikat, nyomatékosította Omerović.
– Csakis cinizmusként értékelhető, hogy a bírói tanács elnöke közölte, arról nem voltak hivatottak dönteni, hogy Mihailović háborús bűnös, vagy sem. Visszaadhatja a bíróság Mihailovićnak a polgári jogait, ám a történelem kerekét nem forgathatja vissza. A történelemben Draža ott marad, ahol mindig is volt: Hitler és a megszállók oldalán – szögezte le Omerović.
