Energetikai szakértők szerint a délkelet-európai országok a Déli Áramlat gázvezeték megépítésének leállításával zsákutcává válnak Európa energetikai térképén. Ha pedig megépülne alternatívája, az Oroszország és Törökország közötti gázvezeték, a régió országainak saját költségükön kell majd kiépíteniük a csatlakozáshoz szükséges vezetékeket. Szerbia eddig már mintegy 30 millió eurót költött a Déli Áramlatra. A gázvezeték teljes értéke 16,5, ezen belül a szerbiai szakaszé 2,1 milliárd euró lett volna. Országunknak évi 250–300 millió euró bevétele származott volna a tranzitdíjakból, de a gázvezeték további beruházásokat is idevonzhatott volna Szerbiába. Számítások szerint mintegy 25 ezer ember jutott volna munkához a gázvezeték kiépítése esetén. Valahogy semmi sem sikerül az utóbbi időben. A kedvezőtlen körülmények váltogatják egymást, a kedvező esélyekkel pedig nem tudunk élni. A vasművek sikertelen magánosítása egy újabb ilyen fejlemény. Félő, hogy a további állami vállalatok privatizációja sem a sikertörténetek sorát gyarapítja majd. Közismerten a legnagyobb exportőrünk, a Fiat Automobili Srbija (FAS) is értékesítési gondokkal küszködik. Úgy tűnik, nem lesz semmi a szerbiai Fiat 500-as típusú gépkocsik orosz kiviteléből, annak ellenére, hogy Putyin még szerbiai látogatása során azt ígérte, fontolóra veszi 10 ezer 500 L-es típusú Fiat gépkocsi vámmentes kivitelének engedélyezését.
LEHET-E ÜBERELNI?
Szerbia a külkereskedelmének 64 százalékát az EU tagországaival valósítja meg. A tavalyi adatokból kiderül, hogy mintegy 3 milliárd értékben Szerbia Olaszországba szállította a legtöbb árut. A második legnagyobb kereskedelmi partnerünk Németország, oda 2 milliárd euró értékben exportáltunk. A sorban Bosznia-Hercegovina következik 1,5 milliárd euróval, majd Oroszország 1,2 milliárddal. Szerbia évente mintegy 3 milliárd euró értékben vásárol német termékeket, így a behozatalt tekintve Németország van az első helyen. Az Orosz Föderáció Szerbia legnagyobb szállítója az energiahordozók tekintetében, tavaly 2,9 milliárdot tett ki az import teljes értéke. Olaszország harmadik a sorban, mintegy 2,5 milliárd euróval, negyedik Kína 2 milliárddal, Magyarország pedig az ötödik helyen van, 1,2 milliárd euróval. A külkereskedelmi mérlegünk a legnagyobb többletet az egykori délszláv tagköztársaságokkal mutatja. Első helyen van Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Macedónia következik. Szerbia külkereskedelmi mérlege pozitív Olaszországgal, de pl. az Amerikai Egyesült Államokkal és Romániával is. Számos országból viszont sokkal többet importálunk, mint amennyit exportálunk ugyanoda. Kínával, az Orosz Föderációval, Törökországgal, Ausztriával szemben is negatív a külkereskedelmi mérlegünk.
BIZONYTALANSÁG
Ha pontosan tudni lehetne, hogy a piacokon mi fog történni, sosem lennének válságok, csődök, problémák. A piacokon mindig előfordulhatnak váratlan méretű és irányú mozgások, változások. Ez nem újdonság, évszázadok óta így van, csak az emberiség emlékezete nagyon rövid. Most ismét buborékokkal fenyegetőznek, újabb válsághullámokat jósolnak, de a régi „paraszti” logika szerint a rossz szériáknak is végük szakad egyszer, és a dolgok szoktak néha jóra is fordulni. Ha Európából indulunk ki, hiszen az ottani folyamatok gyűrűznek be hozzánk a különböző kötődések miatt a leggyorsabban, akkor nem biztos, hogy csak a pesszimista forgatókönyvek válhatnak valóra. Néhány kimondottan kedvezőnek tekinthető körülmény enyhe optimizmusra adhat okot. Az alacsony olajárak multiplikáló hatása, a dollárhoz képest gyenge euró exportnövelő hatása és az Európai Központi Bank által megkezdett kiterjesztett eszközvásárlási program némi bizakodásra adhat okot. A kelet-európai devizák egyébként – ha nem is minden esetben jegybanki segítség nélkül – sorra erősödtek egy leheletnyit az utóbbi napokban, ami lehet egy stabilabb periódus előszele is.
Az EKB az eszközvásárlási program kiterjesztésével a befektetők közötti bizalmat szeretné helyreállítani. A cél az egymást erősítő folyamatok elindítása. Az alacsony kamatok ugyanis feltehetően arra ösztönzik, hogy az emberek és a vállalatok se hagyják bankszámlájukon a pénzt, költsenek többet beruházásokra és fogyasztásra. Mindennek azt kellene eredményeznie, hogy a gazdasági tevékenység fellendül. A mennyiségi enyhítés ellen szólhat, hogy a pénzcsapok teljes megnyitása után az európai kormányok feltehetően nem vállalkoznak a fájdalmas és népszerűtlen reformok végrehajtására.
