Rejtélyes haláleset tartja izgalomban Argentínát. A dél-amerikai országban lassan két hete nem múlik el nap, hogy a politikával mélyen átitatott – krimibe illő – történetnek ne kerülnének elő új és izgalmas részletei. Minden arra utalnak, hogy a titokzatos ügybe belekeveredhettek a titkosszolgálatok, Crisitna Fernández de Kirchner elnök asszony és kormánya, sőt Irán is.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Az egyik kulcsszereplő azonban Alberto Nisman államügyész, csakhogy ő már nem él(het). A január 18-án bekövetkezett hirtelen halála és annak titokzatos körülményei rengeteg találgatásra adtak már okot, ráadásul kellemetlen helyzetbe hozták az elnök asszonyt.
Halála előtt néhány nappal Nisman ugyanis azzal vádolta Cristina Kirchnert és kormánya néhány tagját (főleg Héctor Timerman külügyminisztert), hogy akadályozzák, sőt igyekeznek eltussolni a nyomozást az Argentin Zsidó Közösség (AMIA) Buenos Aires-i központja ellen 1994. július 18-án elkövetett véres merénylet ügyében. Nisman 2004 óta igyekezett kideríteni a 85 halálos áldozatot követelő és mintegy 300 személy sérülését okozó terrorakció részleteit. A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan ő is arra a megállapításra jutott, hogy a központ – több emeletes – épületét romba döntő autóbombás merényletért Iránt terheli a felelősség. A vérfürdő öt (más források szerint hét) iráni kitervelőjének, pénzelőjének, megrendelőjének és szervezőjének a neve – részben Nisman munkájának eredményeként – 2007-ben felkerült az Interpol körözési listájára. Az ellenük kiadott elfogatási parancs (amely mások mellett kiterjed Ali Akbar Hásemi Rafszandzsáni exállamfőre és Ahmad Váhidi volt védelmi miniszterre) jelenleg is érvényes.
Mindazonáltal a terrorcselekmény kitervelőit, megrendelőit még nem fogták el. Az elkövetők sem kerültek meg. Izrael emiatt már többször bírálta Argentínát. Azt is nehezményezi, hogy a nagykövetsége ellen 1992-ben Buenos Airesben végrehajtott, 29 emberéletet követelő merénylet körülményeit sem tisztázták még. Az elkövetők felelősségre vonását nemcsak Izrael és az áldozatok hozzátartozói várják, hanem sok argentin is.
Közéjük tartozott Nisman is, aki meghökkenve tapasztalta, hogy az 1994-es terrorcselekmény esetében egy ideje furcsán viselkedik az igazságszolgáltatás. Szerinte azért, mert az elnök asszony – vélhetően Irán kérésére – akadályozta a munkát.
Cristina Kirchner ugyanis a közelmúltban megállapodásokat készített elő a közép-keleti országgal. Ezek segítségével – a gazdasági bajokkal küszködő – Argentína gabonát szállítana Iránnak, amely kőolajjal törlesztene. Teherán azonban csak akkor hajlandó cserélni, ha Buenos Aires törölteti az 1994-es merénylettel kapcsolatba hozott irániak nevét az Interpol körözési listájáról.
A terrorakció részleteit tíz évig felderíteni próbáló Nisman (2015. január 14-én, bizonyítékokra hivatkozva) a nyomozás szándékos hátráltatásával, elodázásával és azzal vádolta meg az államfőtt, hogy az igazságszolgáltatás kiiktatásával próbálja tisztára mosni az öt (hét) iránit, és ezzel a gabonát olajért cserélő ügylet előtti utolsó akadályt akarja elhárítani.
Az államügyésznek korábban jó volt a munkakapcsolata Cristina Kirchnerrel, de csak 2013-ig. Abban az évben ugyanis Argentína (külügyminisztere) megállapodást írt alá Iránnal arról, hogy az 1994-es autóbombás merényletet közös tényfeltáró bizottság vizsgálja ki, majd zárja le végleg az ügyet.
Mindez Nisman megkerülésével történt. Amikor az államügyész tudomást szerzett róla, alkotmányellenesnek bélyegezte az egyezséget. Feltételezése szerint Argentína a titkos alkuval akar mentességet biztosítani az iráni gyanúsítottaknak, hogy utána olajozottan működhessen a kétoldalú cserekereskedelem.
Ellenzéki kezdeményezésre Nisman január 19-én ismertette volna bizonyítékait egy parlamenti különbizottság előtt. A meghallgatása előtti napon azonban holtan találtak rá lakásában. Pisztoly és egy töltényhüvely volt mellette, a fejében meg egy lövedék.
Nisman hirtelen halála után megkezdődtek a találgatások. A hatóság már aznap kizárta az idegenkezűség lehetőségét. Az elnök asszony pedig sajnálatát fejezte ki az öngyilkosság miatt.
A helyi média egy része azonnal „politikai halál”-ként jellemezte az esetet. Sok argentin szintén furcsállja, hogy az államügyész éppen akkor végzett magával, amikor a parlamentben ismertethette volna nyomozása eredményeit, személyes megállapításait és a bizonyítékokat.
Ezért már a halála napján tüntetők tömegei követelték Argentínában, hogy az elnök asszony és kormánya tisztázza magát Nisman „öngyilkosságával” kapcsolatban. Azóta több demonstrációt is tartottak, melynek résztvevői sürgették a hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az államügyész halálának körülményeit.
Cristina Kirchner képtelenségnek, kabinetfőnöke agyrémnek tartja az ellene felhozott vádakat. A kormány pedig nevetségesnek nevezte az államfő és mások, köztük a külügyminiszter ellen megfogalmazott bírálatokat.
A múlt hét derekán ismét megszólalt az elnök asszony, amivel tovább bonyolította az ügyet. Ezúttal már ő is azt állította, amit argentinok tömegei, vagyis azt, hogy az államügyész nem öngyilkosság áldozata lett. Nyílt levelében azt írta Nismanról, hogy valakik „felhasználták, amíg élt, utána pedig halottnak akarták tudni.”
Az elnök asszony honfitársai azóta azt találgatják, vajon milyen titokzatos erők végezhettek az államügyésszel. Kormánypárti és ellenzéki politikusok szerint Nisman a hazai kémszervezetek közti vetélkedésnek eshetett áldozatul. Esetleg bosszújának, hiszen a közelmúltban azt is kijelentette, hogy a titkosszolgálatok túlságosan nagy autonómiát élveznek, s emiatt lehetetlen ellenőrizni a tevékenységüket.
