2024. április 27., szombat

Mindennapi gyarlóságaink

Nuri Bilge Ceylan: Téli álom

A Nyugatot a Kelettel, Európát pedig Ázsiával összekötő Anatóliában elterülő, hólepte Kappadókia csodás tündérkéményei közé kalauzol bennünket Téli álom (Kis Uykusu, 2014) című monumentális művében Nuri Bilge Ceylan, hogy az egyszerre idilli és rettenetes környezetben játszódó, dráma nélküli drámájában lerántsa a leplet hősei apró játszmáiról. Akárcsak előző hat játékfilmjében, a török filmrendező a 2014-es cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmával jutalmazott alkotásában is az ember erkölcsi magatartását, a családon és a közösségen belüli viszonyokat boncolgatja, nem hagyva ki a lehetőséget, hogy a kulturálisan megosztott török társadalmon belüli viszonylatban szót ejtsen vallásról, hatalomról, elvekről, értékrendről.

A Téli álom sok szempontból az eddigi Ceylan-művek ötvözete és megkoronázása is egyben. A műben sorra feltűnnek azok a filmnyelvi eljárások, toposzok és témák, amelyek a rendező korábbi műveiben is jelen voltak. A filmet jellemző hosszú beállítások, természetes hangok és lassú tempó; a szerelem múlása, az emberi kapcsolatok ellehetetlenülése és a család válsága; az értelmiségi kiüresedett, monoton élete és az erkölcsi kérdések felett való töprengés kisebb-nagyobb mértékben a Kis falu (Kasaba, 1997), a Májusi eső (Mayıs Sıkıntısı, 1999), a Messze (Uzak, 2002), az Éghajlatok (İklimler, 2006), a Három majom (Üç Maymun, 2008) és a Volt egyszer egy Anatólia (Bir Zamanlar Anadolu’da, 2011) című művekben is tetten érhetőek voltak.

A Téli álom főhőse a magát felvilágosult – nyugatos – értelmiséginek tartó Aydin gazda. A nyugalmazott színész visszavonultan él a mesébe illő Kappadókiában, távol a civilizációtól, ahol kősziklába vájt hangulatos szállodát működtet. Heti rendszerességgel küldözgeti jegyzeteit egy vidéki lapnak, és a török színház történetét szándékozik megírni. Bár busás összeget kínáltak fel neki, nem vállalt szerepet szappanoperában, mert rangon alulinak tartotta. Karitatív tevékenységgel foglalkozó fiatal feleségével, Nihallal és nemrég elvált húgával él együtt. Rutinszerű egyhangúságban telnek napjai, ebből a monotóniából egy kisfiú zökkenti ki, aki az édesapját ért sérelem miatt kővel dobja meg az autóját. A gyerek keserűségét a náluk járt behajtók váltották ki, akik követelték, hogy a család fizesse ki a bérleti díjat, amivel már hónapok óta tartozik. Aydin gazda családjának tulajdonába tartozik ugyanis számos ingatlan a közeli faluban és a környéken, még a helyi imámé is, ők mindannyian már nemzedékek óta bérlik a házat, amelyben élnek. A művészlélek Aydin nemigen foglalkozik ezekkel a dolgokkal, ilyen jellegű ügyeit ügyvédei intézik, de ez a jogi viszony alapjában befolyásolja a gazda és a bérlők közti kapcsolatot, amit olykor behajtások, perek, a tartozók esedezése terhel.

A pénzügyi háttér és az abból eredő társadalmi fölény, illetve kiszolgáltatottság fontos szegmense a műnek – annál is inkább, mert a képekből ítélve a környék lakosságának zöme szegénységben él –, de nem az egyetlen. A Téli álom nem ragad le ennél az egy mozzanatnál, hanem az epizód kapcsán közvetlenül és közvetetten kibontakozó emberi viszonyok sokszínűségét igyekszik feltárni. A többsíkú alkotás rengeteg hosszú monológból és dialógusból áll össze, férj és feleség, testvérek, barátok, sógornők, üzlettársak ütköztetik véleményüket a legkülönfélébb kérdésekben, a legjobb Bergman- és Tarkovszkij-alkotásokat idézve. A Téli álom intellektuális párbeszédeiben első hallásra mindenkinek igaza van, de amint tágabb kontextusba helyezzük az elhangzottakat, kiviláglik előttünk azok turpissága. A beszélgetések apránként, mintha csak a hagyma leveleit szedegetnénk, fejtik le mindegyik hősről a külvilág felé használt mázat, amely mögött ott rejlik a valódi én, nem ritkán ugyanazokkal a tulajdonságokkal, amelyeket másokban megvet.

Erkölcsi tekintetben nincs nagy különbség a hősök között, mindenki esendő a maga módján, és amint lehetősége nyílik rá, dominanciára tör. Hatalom, pénz, pszichikai nyomásgyakorlás révén megpróbálja befolyásolni a másikat, igyekezve kieszközölni maga számára a minél jobb pozíciót célja elérése érdekében. Ebből a szövevényes kapcsolathálózatból senki számára sincs menekvés, legfeljebb az önáltatásba, előbb-utóbb azonban mindenkinek szembesülnie kell saját kicsinyességével. Akkor is, ha valós vagy vélt java érdekében hajlamos szemet hunyni az igazságtalanság felett. Akkor is, ha önös érdekből érzelmi zsaroláshoz folyamodik. Akkor is, ha tehetetlenségét erőszakossággal palástolja. Akkor is, amikor rádöbben, hogy hiába igyekszik élni felvilágosult értelmiségi módjára, lelki-szellemi felépítése teljes mértékben keleti jellegű. És akkor is, amikor nagylelkűségével tüntető adakozással próbálja orvosolni mások gondjait, szem elől tévesztve közben, hogy ami a saját értékrendje szerint segítségnyújtásnak minősül, másnak megaláztatást jelenthet.

A melankolikus hangütésű, lassan építkező mű, statikus jelenetei ellenére bő három órás időtartama alatt egyetlen pillanatra sem ül le. A jól kidolgozott életszituációk és izgalmas dialógusok, ahogyan egy hétköznapi beszélgetés szó szót követve vitává fajul, mindvégig fenntartják a kellő feszültséget és a néző figyelmét. A tökéletes rendezés mellett a kiváló forgatókönyv, a remek fényképezés és a lenyűgöző színészi alakítás a korszak meghatározó művészfilmjei közé emelik Ceylan alkotását. Az európai film fontos momentuma a Téli álom.