Megkezdte működését az Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU), amelyhez a három alapító tag – Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán – mellett Örményország is csatlakozott, Kirgizisztán pedig májusban lép be. Az eurázsiai szövetségként is emlegetett gazdasági tömörülés hivatalosan 2015. január 1-jén bontott zászlót, de az előkészületek már sokkal korábban megkezdődtek.
Kijev 2013 végén jelezte, hogy az Európai Unió helyett inkább az eurázsiai gazdasági szövetséget választaná. A bejelentés után Ukrajna egy része fellázadt, és elüldözte az EU-val szembeforduló, oroszbarát Viktor Janukovics államfőt. Ezzel meghiúsult a csatlakozás az eurázsiai unióhoz.
Moszkva ennek ellenére továbbra is várja az új tagokat. Vlagyimir Putyin orosz államfő közölte: a szervezet nyitott a csatlakozni vágyók előtt.
A szövetség alapításának ötlete Nurszultan Nazarbajev kazah elnöktől származik. Az 1994-ben felvetett javaslatát Moszkva azonnal felkarolta, s azóta is erőteljesen támogatja.
Az integráció fontos állomása volt, amikor – 15 év előkészület után – 2010. január 1-jén Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán vámuniót, illetve közös gazdasági térséget hozott létre, amely 2015-től már teljes értékű gazdasági szövetségként működik. Az EEU-ban biztosított az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. A jövőben a tagországok egyéb területekre is kiterjesztenék az integrációt, és összehangolnák a mezőgazdaság-, ipar-, energia- és közlekedéspolitikájukat. Azt is tervezik, hogy jövőre egységes gyógyszerpiacot, 2019-re egységes villamosenergia-piacot, 2025-re pedig egységes olaj-, gáz- és kőolajpiacot alakítanak ki.
Bár az eurázsiai gazdasági unió felépítése (így a közös intézmény- és döntéshozási rendszer, a közös költségvetés, vagy a központi bank működtetése) több vonatkozásban hasonlít az EU szerkezetéhez, több tekintetben is eltér attól.
Legjelentősebb testülete a tagországok államfőit tömörítő, moszkvai székhelyű Eurázsiai Bizottság, amely minden lényeges kérdésben dönt. Így arról is, hogy a tagországok mennyit fizessenek be a közös költségvetésébe. A közös pénzt az Eurázsiai Fejlesztési Bank kezeli. Hatáskörébe tartozik a kijelölt beruházások, programok finanszírozása és a különböző gazdasági ágazatok (például a mezőgazdaság) támogatása.
Figyelemreméltó, hogy az EEU-nak nincs közös parlamentje. Ez pedig azt a feltételezést erősíti, hogy az eurázsiai unió kizárólag felülről irányított, társadalmi kontroll nélküli szervezetként működik majd.
Az alapítók abban reménykednek, hogy a közösség idővel (új tagokkal bővülve) a nemzetközi gazdaság jelentős szereplőjévé válik. Sok elemző azonban úgy véli: az EEU segítségével Oroszország – a gazdasági integráció leple alatt – teljes befolyása és ellenőrzése alá akarja vonni a posztszovjet térséget (esetleg a volt kommunista tábor, az egykori szovjet blokk országainak egy részét), hogy ezáltal kiterjeszthesse nemzetközi befolyását.
A szabad kereskedelem jelen esetben azt jelenti, hogy az eurázsiai unió Moszkva ellenőrzése, irányítása mellett, illetve szabályai szerint működik, az EU és a Kremlben riválisnak tartott egyéb közösségek vetélytársaként.
Putyin korábban tagadta, hogy az integráció az EU riválisa lenne. Úgy tűnik azonban, hogy néhány szövetséges tömörüléssel – például a Shanghaji Együttműködés Szervezetével (SCO) – együtt az eurázsiai uniót arra is megpróbálja felhasználni, hogy csökkentse a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok befolyását és terjeszkedését a posztszovjet térségben.
