„Új normához” igazodik ezentúl Kína. A hivatalos, de talányos meghatározás az ország gazdasági fejlődésének és növekedésének visszafogottságára utal. Az „új norma” tehát a lassúbb, de a stabilabb és a hosszú távon fenntartható gazdasági növekedést jelenti.
Peking ugyanis eldöntötte, hogy lassítja a korábban rendkívül magas (olykor évi tízszázalékos) gazdasági növekedést. A szédületes tempó helyett inkább innovációra és tudásra épülő, valamint szabadabb és egészségesebb szerkezetű gazdaságot akar megteremteni, ami hosszú ideig biztosíthatja az ország vezető szerepét a világban.
Ezt a pozíciót már nem megszerezni kell Kínának, hanem megtartani. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) legalábbis már hivatalosan Kínát tartja a világ legnagyobb gazdaságának. A globális gazdaság helyzetéről szóló minapi jelentésében az IMF megállapítja: a kínai bruttó hazai össztermék (GDP) reálértéke az idén eléri a 17 632 milliárd dollárt, az (eddigi első helyezett) Egyesült Államoknak azonban be kell érnie 17 416 milliárd dollárral.
Az IMF-jelentés tehát egyértelművé teszi, hogy az USA a második helyre csúszott, vagyis immár hivatalosan is trónfosztott lett.
A helycsere szép csendben történt. Washingtonban nem tiltakoztak, Pekingben pedig nem gyújtottak örömtüzeket, pedig lett volna rá okuk bőven. Az Egyesült Államok gazdasága még másfél évtizede is legyőzhetetlennek tűnt, sőt teljesítménye akkor még háromszor meghaladta Kínáét.
A gazdaság- és világtörténelmi jelentőségű változás az utóbbi időben azonban már nagyon is valószínűnek tűnt. Tavaly viszont már szinte mindenki biztosra vette, hogy a helycsere az élbolyban rövidesen bekövetkezik. Erre abból következtettek, hogy egy évvel ezelőtt Kína első ízben előzte meg az Egyesült Államokat a világkereskedelemben.
Kína az elmúlt években kétszer is javított helyezésén. Gazdasága alig négy évvel ezelőtt előbb Japánét utasította maga mögé (s ezzel feljött a harmadik helyre), az idén viszont az USA-t előzte meg a GDP-versenyben, és a világranglistán megszerezte a vezető pozíciót.
A kínai gazdaság azért ugorhatott ilyen gyorsan a dobogó tetejére, mert Peking – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – olyan tételeket is bekalkulált a GDP-be, amelyeket eddig mellőzött. Ezenkívül az IMF vásárlóerő-paritásos alapon végezte el a számításokat, nem kizárólag a valutaárfolyamok figyelembevételével, ahogy ez korábban szokás volt. A (valós) vásárlóerő tekintetében Kína egyébként jelenleg már a világgazdaság 16,5 százalékát adja, szemben az Egyesült Államok 16,3 százalékos részesedésével.
A helycserétől függetlenül, de az „új norma” politikájával összhangban, a kínai jegybank december derekán már jelezte, hogy a gazdaság növekedése jövőre 7,1 százalékra lassul, az idei évre várt 7,4 százalékról.
