Túlságosan nyugodt a „légkör” a felsőhegyi Napredak Földműves-szövetkezetben így, december közepe táján, késő délelőtt. Nem örül ennek Sándor József igazgató, s magyarázza is a helyzetet. Régebben folyamatosan zsongtak az irodák, beszélgettek a gazdálkodásról – mit s hogyan termeszteni, milyen vegyszerekkel permetezni –, mostanság viszont már a parasztemberek is inkább a számítógépek, a világháló „tanácsaira” hagyatkoznak. Van azonban egy sokkal kellemetlenebb mozzanata is a csendnek. Miután az igazgató elmeséli, hogy a sok esőzés miatt maradt még jócskán kukorica a határban, alighanem fagyon lesz leszedve, a napraforgó és a szója egy része pedig főként a bánáti földeken ebek harmincadjára jutott, kitérünk az említett „kellemetlenségre” is. Arra, hogy kevés híján csődbe jutott a szövetkezet, és sokan elpártoltak tőle. Hosszú évek bizonytalanságát követően ugyanis 2011-ben úgy tűnt, hogy rendbe jön, megszilárdul a magyarkanizsai malom helyzete, és megegyeztek, hogy az ottani termelőik helyben adják át a búzát. Fizetett is kezdetben a malom, ám aki raktározásra adta be a termést, az majdnem hoppon maradt. A tulajdonosváltások folyamán a búza eltűnt, legszemléletesebben ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy „szétlopták a céget” – tegyük hozzá: már korábban. A Napredaknak 12 millió dinárja „ragadt bent”. Mivel a szövetkezet kifizette a termelőit, így kis híján maga is fölszámolásra került. A pénzére nem számíthat, mert ha a régóta üres malom ellen meg is indulna a csődeljárás, akkor is először a hitelezők (bankok) jutnának pénzhez…
Mindennek következtében a szövetkezet elvesztette java részét a termelőinek. Igaz, Sándor József azt magyarázza, hogy a nagytermelők már különben sem fordulnak a szövetkezetekhez, mert közvetlenül és kedvezőbb föltételekkel is be tudják szerezni a termelési anyagokat a forgalmazóktól, meg a termést is könnyebben értékesítik, a kicsikre azonban továbbra is számítanak.
– Kettészakadt a gazdatársadalom – magyarázza az igazgató –, kialakult a felső, erős réteg, részben a támogatási rendszernek és az állami földek bérbevételének köszönhetően is, de a termelők 70 százaléka továbbra is a kicsik közé sorolható, akik legfeljebb 20-25 hektáron gazdálkodnak. A nagyok most már önállóan is megállnak a lábukon, épp ezért volna helyes, ha az állam a kisgazdákat segítené. A szövetkezet hálás azoknak, akik kitartottak mellettünk, s persze néhány nagyvállalat, így a zentai malom is mögénk állt, mindenesetre mi a továbbiakban a kisgazdaságokra alapozunk. Megszabadultunk az adósságainktól, most már ismét fejleszteni kezdtünk: műtrágyával és vetőmaggal máris ellátjuk a termelőket, jövőre pedig a vegyszerellátást is javítani szeretnénk. A hagyományos haszonnövényekre szerződünk, és esetleg majd ismét bevezetjük a zöldségnövényeket is, de ezek jövője nehezen előrelátható.
