2024. április 26., péntek

Hamis istenekre mutogatás

Érdekes élményben volt részem a múlt héten. Az egyik budapesti buszjáraton mellém keveredett egy szélső… pardon „egészséges nemzettudattal” rendelkező idősebb házaspár. Közös utazásunk során beszélgetésükből több dolgot is megtudtam. Például azt, hogy az orvosok a hippokratészi eskü helyett nemrégiben egy másik papírt írtak alá, amelyben vállalják, hogy ritkítják az emberiséget. Ezt a hölgy szerint egy „hórihorgas nagy orrú Tel Aviv-i doktor íratta velük alá”. Hogy idézzek: „a magyar embereket irtják”. A férfi erre elmondta, hogy az ilyeneket térdbe és fejbe kellene lőni, amire felesége helyesbített, és mondta, hogy inkább csak a térdüket kellene eltörni és tolószékben legurítani őket a Gellért-hegyről. Hiába, no, a nők csak humánusabbak.

A folytatásban még egy egész sor tényt tudtam meg a magyarságot és a világot a kereskedelmi tévéken keresztül uraló izraeli érdekcsoportokról és az is kiderült, hogy az égen látható Chemtrail-csíkok most már célzatosan, programozottan ritkítják a nemzeteket. Ja meg, hogy Vonában csalódtak, mert az monarchiát akar. De hát ki ne szeretne király lenni, nem?

Persze nem kevésbé volt tanulságos azon elméletek összessége sem, amelyek Šešelj hazatérése kapcsán fogalmazódtak meg egyesek fejében. Ezek lényege pedig, hogy a radikális vezért az amerikaiak küldték vissza Szerbiába, hogy döntse meg az aktuális kormányt. Ez pedig némileg egybecseng azokkal a kilencvenes években szőtt teóriákkal, amelyek szerint Milošević is a Nyugat embere volt, akit azért fizettek, hogy verje szét Jugoszláviát, mert az túl erős volt. Aztán persze, azért került Hágába, mert nem jól végezte el a feladatát. Vagy, mert a sátáni nyugati államok hála helyett börtönbe vetették. Meg van még az az elmélet is, miszerint igazából nem is halt meg, hanem vígan él egy földi oázisban Arkannal, Tuđmannal, Izetbegovićtyal meg a többi „CIA-bérenccel” együtt.

A Šešelj hazatérése előtt írt A háborús uszítók élő lelkiismerete című szövegemhez kapcsolódóan is érkezett olyan kommentár, miszerint minden zűrzavarért a nemzetközi pénzügyi oligarchia a felelős, ők állnak mindennek a hátterében, egyedüli céljuk pedig mindannyiunk rabszolgasorba taszítása.

Persze, tegyük fel, hogy az egész kilencvenes évekbeli ramazúrit a jenkik találták ki és vezényelték le. Ehhez képest Šešelj, de a többiek is igencsak hitelesen uszítottak a többi nemzet ellen, sőt, Srebrenicán is kivégeztek nyolcezer embert, azt is nyilván jó pénzért, nyugati parancsra, mindennemű meggyőződés nélkül. Látszik is mondjuk Mladićon vagy Karadžićon, hogy felveti őket a pénz és egyébként mennyire rajonganának ők a multikulturális boszniai társadalomért, csak hát a gazda mást követel tőlük.

Azután érdekesek a nemzetközi pénzügyi összeesküvésre vonatkozó elméletek is, amelyekkel Szerbiában elsősorban azok érvelnek, akik Oroszország meg Kína felé fordulnának. Akik ezeket az elméleteket támogatják, nyilván beavatottabbak, mint én, úgyhogy biztosan megmagyarázzák majd a következőket. A leggazdagabb embereket felvonultató ezres Forbes-listán az amerikaiak után a legtöbb az orosz, majd a kínai. Míg Oroszországban 96, Kínában 95 milliárdos él. Ennek alapján nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a világot rabszolgasorba taszító nemzetközi pénzügyi árnyékhatalomból ennek a két befolyásos és erős nemzetnek a képviselői kimaradnának. Tehát akkor kelet felé se érdemes fordulni.

Persze, nem azt akarom ezzel mondani, hogy semmi ilyesmiről szó sincs, és hogy felsőbb érdekszervezetek ne avatkoznának be a világ dolgaiba. De kórosnak tartom ezt az állandó felfelé történő mutogatást. Valahogy sokaknak könnyebb a saját problémáik miatt is valamilyen felsőbb erőkre mutogatni, valamiféle, a paravánok mögött létező összeesküvést okolni még azért is, ha esetleg kiszárad a kaktusz a virágcserépben. De ez nem elsősorban a kisemberekről szól. A vezetők számára is kiváló alibi, ha találnak egy felsőbb ellenséget, aki ellen harcolni kell. Jobb esetben, mint ahogy ez Szerbiában a kilencvenes években volt, ez valami megfogható, mint amilyen a Vatikán meg Amerika, rosszabb esetben pedig gonosz árnyékemberek, zsidók, szabadkőművesek, gyíkemberek, meg mit tudom én mik, akik titkos helyeken misztikus szeánszokat tartanak, és döntenek mindannyiunk sorsáról. Persze, ez is egy működő módszer. Minél megfoghatatlanabb a felsőbb ellenség, annál tartósabban lehet rá hivatkozni és alibit találni benne saját hibáinkra, mulasztásainkra.

Kicsit olyan ez nekem, mint amikor a kisgyermeknek Istent magyarázzuk, vagyis azt próbáljuk vele megértetni, hogy attól, hogy nem érintheti meg, és nem jön el hozzánk személyesen látogatóba, még létezik, csak hinni kell benne. Ilyen szempontból pedig az összeesküvés-elméletek követése és az ilyen felsőbb erőkben való hit egyfajta hamis és gonosz istenben való hitre emlékeztet. De ha már az ilyen magasságokban tevékenykedő erőket amúgy sem lehet elérni, hiszen szupertitkosak és megközelíthetetlenek, talán kezdjük kis lépésekkel. Lássuk be, ha mi magunk tévedtünk, ismerjük fel, ha a közvetlenül felettünk állók hoztak téves döntéseket és kezdjük el a saját környezetünkkel a világ jobbá tételét.