Szabadulna Görögország a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió gyámkodásától, amely nélkül már rég összeomlott volna. Athén úgy ítéli meg, hogy a jövőben külső pénzügyi támogatás nélkül is elboldogul.
A csőd szélére sodródott Görögországnak az IMF és az EU 2010 óta összesen 240 milliárd euró hitelt hagyott jóvá. Athén azóta felhasználta az összeg nagy részét. Antonisz Szamarasz görög miniszterelnök azonban már a nyáron jelezte: a lehető legrövidebb időn belül szeretné befejezni az együttműködést a két kulcsfontosságú hitelezővel. Azzal érvelt, hogy hazája lassan kikecmereg a súlyos válságból, és képes lesz finanszírozni magát a nemzetközi tőkepiacokról. (Bizakodását arra alapozta, hogy a kormány – több év szünet után – az idén már jó feltételekkel jutott hitelhez a piacról, állampapírok kibocsátásával).
Nyilatkozatával azonban alaposan ráijesztett a befektetőkre, akik még korántsem biztosak abban, hogy Görögország hamarosan talpra áll, és képes lesz hiteligényét teljes egészében a tőkepiacokról biztosítani. A befektetők azonban októberben megnyugodhattak, ugyanis Szamarasz közölte, hogy nem ellenez egy készenléti hitelmegállapodást (az IMF-fel) a nemzetközi mentőcsomag elhagyása utáni időszakra.
Az IMF szerint Görögországnak még jó ideig várnia kell arra, hogy teljes egészében a külföldi piacokról finanszírozza tevékenységét. Brüsszelben ennek ellenkezőjét gondolják, sőt az eurózóna tagországainak kormányai azt tervezik, hogy már az idén véget vetnek a Görögország feletti gyámkodásnak. A korábban jóváhagyott hatalmas összegű hitelből megmaradt 11 milliárd eurót az övezet biztonsági alapjában (ESM) helyeznék el, elkülönített számlára. Athén akkor nyúlhatna ehhez az összeghez, ha mégsem sikerülnének a tervezett piaci kötvénykibocsátásai.
Ha az euróövezet vezetői elfogadják a tervet, Szamarasz tényként közölheti, hogy hazája – Portugáliához és Írországhoz hasonlóan – nem szorul tovább az IMF–EU hitelprogramjára. A remények szerint a döntés akár decemberben megszülethet.
Ha az euróövezet beleegyezik az eddigi hitelprogram lezárásába, a görögök valamelyest megnyugodhatnának, mert az uniós hitelezők biztosan nem ellenőriznék, hogy a pénzért cserébe elvárt megszorításokat (amelyek eddig már rengeteg elbocsátással, fizetés- és nyugdíjcsökkentéssel jártak) maradéktalanul teljesíti-e a kormány.
Az IMF emberei azonban időnként akár még ellátogathatnának. Az EU vezető hatalmának számító Németország ugyanis azt szeretné, ha az IMF független ellenőrként még jó ideig szemmel tartaná a görög politikai vezetést.
Ez bizonyára nem okozna osztatlan örömöt Athénban, de a görögök remélhetően már azt is méltányolnák, ha megszabadulnának legalább az egyik rossztól, vagyis az EU-szakértőktől. A Szamarasz-kormány már ebben az esetben is eldicsekedhetne, hogy (részben) lerázta a hitelrabszolgaságot. Sőt a miniszterelnök azzal érvelhetne, hogy épp az ő megbízatási ideje alatt sikerült megválni a hazájában rettenetesen gyűlölt külső hitelezők egy részétől.
