2024. április 26., péntek

A csipkegyárba menekített színház

Andrási Attila, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetője nem hajlandó a gyárban kialakított próbateremben dolgozni

2007 óta a csipkegyárban van a szabadkai Népszínház székháza. Andrási Attila, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetője szerint szégyen, hogy a művészek ilyen körülmények között dolgoznak. Mint mondja, a Magyarkanizsai Udvari Kamara Színház társulatával az elmúlt években keresztül-kasul bejárta a Kárpát-medencét, s vendégeskedtek sokkal, de sokkal szegényebb helyeken is, mint Szabadka, de ilyen elképesztő körülményeket sehol sem tapasztaltak.

A csipkegyár, amely már hét és fél éve a Népszínház székháza is (Fotó: Molnár Edvárd)

A csipkegyár, amely már hét és fél éve a Népszínház székháza is (Fotó: Molnár Edvárd)

– Az, hogy egy próbaterem mellett ne legyen mosdó, egyszerűen elképesztő. Ahhoz, hogy művészettel foglalkozzanak az itt dolgozók, valamiféle emelkedettség kell. Itt meg bűz van, kosz és lepusztult állapotok – mondja a társulatigazgató.

Pedig most már sokkal jobb állapotban van a magyar társulat próbaterme, mint hét és fél évvel ezelőtt, amikor a csipkegyárba száműzték a színházat. Nem volt fűtés, sem szigetelés, az első években még a szomszédos teremben zakatoltak a csipkeverő gépek... Minden évben igyekeztek valamit javítani a körülményeken. Emlékszem, 2008-ban Pálfi Ervin a Szomorú vasárnap próbáján azt fejtegette nekem, hogy igenis van bennük egy dac, hogy megmutassák, mostohák ugyan a körülmények, de ők akkor is minőséget adnak ki a kezükből. G. Erdélyi Hermina akkor azt mondta, igen, méltatlanok a körülmények, de ő mégiscsak örül annak, hogy dolgozhatnak. S valóban a romok hátán gyöngyök születtek: Kovács Frigyes rendezésében a Szomorú vasárnap lett a 2007/2008-as színházi évad legjobb zenés előadása a kritikusok szerint az egész Kárpát-medencében.

2010-ben is jártam a próbateremben. Ralbovszki Csaba megérkezett a próbára, és örömujjongva rohant a készülő gipszkarton falnak, s simogatta azt. Azért örült annyira ennek az apróságnak, mert legalább már nem huzatol a terem, és nem hallatszik be a szomszédos csarnokból a gépek zakatolása.

A társulatigazgatók mindig az előadás költségvetéséből csippentettek le valamicskét, hogy javítsanak a körülményeken. Ám, mint ahogyan azt Vicei Natália mondta, az alapvető higiénés körülmények hiányát nem lehet megszokni. Valamennyien egy kicsit belerokkantak ebbe a száműzetésbe.

Gondoljunk csak bele: azok a fiatal színészek, akik a szabadkai Népszínházban kezdték pályafutásukat, még soha sem játszhattak, próbálhattak normális színházi körülmények között saját társulatukkal.

Andrási Attila kizárólagos: szerinte nemcsak a magyar társulat részére, hanem egyáltalán az egész szabadkai Népszínház tekintetében méltatlan ez a hely. Ő nem is volt hajlandó próbálni a csipkegyári teremben, hanem előbb a Népkörben és a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület székházában próbáltak, azután pedig addig kilincselt, még meg nem kapta a Mladost Ifjúsági Otthonnak azt a részét, ahol korábban a Kosztolányi Dezső Színház kapott átmenetileg helyet.

A szabadkai Népszínházat 2007-ben bontották le. Akkor azt ígérték, hogy 5 éven belül elkészül, a beruházás összköltsége pedig 23 millió euró volt. Akkor átmenetileg költöztették ki a színházat a csipkegyárba. A gyár magánkézben van, s a város bérleti díjat fizet a tulajdonosnak dacára annak, hogy embertelenek a körülmények.

Már régóta világos mindenki számára, hogy egyhamar nem fog elkészülni az új színház (most éppen 2018-ra ígérik befejezését), ezért időről időre felmerült az igény, hogy a színház irodái, próbatermei, műhelyei és fundusa beköltözzön valahova a városba, a meglehetősen nagy távolság ugyanis megnehezíti és költségessé teszi a színház életét. S nemcsak a próbatermekben, hanem mindenütt méltatlanok a körülmények a művészi munkához. Az egész gyár egy jó Menzel-film forgatásának lehetne a kiváló helyszíne.

Felmerült tehát, hogy esetleg az évek óta üresen álló Hadseregotthonba költözhetne a színház. Ljubica Ristovszki, a Népszínház igazgatónője szerint a hely megfelelne nekik, de hogy mikor költözhetnek be, nem tudott dátumot mondani. Maglai Jenő, Szabadka polgármestere a napokban azt mondta, folyamatban van a hadseregtől az épület visszaigénylése, azaz a városnak meg kell vásárolnia az épületet. Várhatóan ez fél éven belül megtörténik.

Addig pedig marad minden a régiben. Íme, hogyan is néz ki a csipkegyárba száműzött színház.

Nyitókép: A csipkegyár, amely már hét és fél éve a Népszínház székháza is (Fotó: Molnár Edvárd)