2024. március 19., kedd
SRBA, A SZÓFOGADÓ POLGÁR LEVELEI

Kedves Kori,

önhöz fordulok, ősidőktől fogva Szerbia kedvenc tisztségviselőjéhez, jelenleg a kormány alelnöki posztjára beosztott személyhez. Isten áldja a napot, amióta nem a demokratákkal, hanem a haladókkal van. Éppen az ön személyes politikai reformjai árulkodnak a leginkább a szélesebb körű társadalmi reformokhoz szükséges határtalan potenciálról. Minden jószándékú, már megreformálódott patrióta libabőrös lett izgatottságában, amikor ön néhány napja bölcsen és átgondoltan odamondta, hogy nem kell nyilvános vitát szervezni az új munkatörvényről, mert a polgárok már a választásokon a reformokra szavaztak. Emiatt a nyilvános vita szükségtelen. Függetlenül attól, hogy törvényileg kötelező. Szívből köszönjük, hogy megmagyarázta ennek a felvilágosulatlan tömegnek, hogy a választásokon valójában a törvényszegésről döntött. Nos, ez az igazi demokrácia, drága Korink. Az ön IMF-demokráciája a demokrácia új, magasabb szintű változata. Demokrácia és demokratikus közvita nélküli demokrácia.

Mert mi szükség van demokratikus közvitára, amikor olyan törvény elfogadásáról van szó, amely a dolgozókból rabszolgákat, a munkaadókból pedig rabszolgatartókat teremt? Ön tudja a legjobban, hogy az ilyen apróságot el kell tussolni, mert a rabszolga réteg már a választásokon kinyilvánította, hogy rabszolga szeretne lenni. Teljesen logikus! Még csak a nyugdíjasok kerüljenek temetőbe – akkor majd az a néhány évvel ezelőtti éles eszű kijelentése is elfelejtődik, amikor azt találta mondani, hogy a nyugdíjasok adják el a lakásaikat, ha nem tudják fizetni a közműdíjakat.

No de térjünk vissza a munkatörvényhez. Ezen a téren az ön ragyogó zsenialitásából semmit sem lehet elvenni. Csak hozzá lehet tenni.

Mindannyian emlékezünk még, mekkora port kavart, amikor önt a nemzeti bank kormányzójává választották, annak ellenére, hogy a parlamentben nem volt meg a szükséges létszám. Még az a híres színésznő is szavazott, aki akkor éppen Bodrumban tartózkodott. Emlékszik a megválasztására? Amelyet azóta is nemes egyszerűséggel csak Bodrum-botrányként emlegetnek. Az ön akkori politikai barátai visszaéltek néhány képviselő mágneskártyájával és bankkormányzóvá választották önt. És ön ezt könnyűszerrel elfogadta. Mintha egy pillanat alatt Koštunicává változott volna – ön is tájékozatlan volt afelől, hogy ez bűnözés. És folytatta bankkormányzói tevékenységét, mintha tisztességes úton választották volna meg. Egyeseket később bíróság előtt elítéltek emiatt. Önt pedig most arra ítélték, hogy kormányalelnöki tisztségből kénytelen a felvilágosulatlan tömeggel bajlódni, és megmagyarázni neki, miért megengedett megszegni a törvényt. Mert akkor is, amikor önt szavazatlopással bankkormányzóvá választották – egyes felelőtlen személyek tiltakozásba kezdtek. Idióták! Ugyan kit érdekel, hogy törvénysértés történt, amikor a DOS szavazói az akkori választásokon a reformok mellett adták le a voksukat? Ugyanúgy mint most a haladó szavazók. Ebben rejlik az ön következetességének kontinuitása: a választások számítanak, nem pedig a törvények.

Szóval, kedves Kori, támogatom önt ebben a hosszú éves elvszerű gyakorlatában. Mert a szavazók így akarták. És kik vagyunk mi, hogy megakadályozzuk az embereket abban, hogy önként rabszolgák legyenek?

Ezért az ön hagyományos köszöntésével üdvözlöm önt: Dőljön össze minden és égjen le porig – hadd uralkodhasson tovább hőn szeretett Korink!

Mindörökké az ön szófogadó polgára, Srba

Ui. Ne vegye figyelembe a szakszervezetek fenyegetőzését, hogy majd az utcán szervezik meg a nyilvános vitát. Az IMF a legjobban tudja, hogy a rabszolga csak fenyegetőzik. Ezért van itt ön és a bosszúálló hatalom.