2024. május 8., szerda

Holtverseny Eleméren

Adai és zimonyi páros osztozik az elsőségen – A legnagyobb harcsát magyarkanizsaiak fogták – A harcsa nagyja nehezen jutott szóhoz az aprajától

Néhány nappal az eleméri kuttyogatóverseny betervezett időpontja előtt még nem lehetett tudni, megtartják-e. Az ok: a versenyt szervező egyesület és a vízkezelő régóta tartó kötélhúzása. De most nem erről van szó, hanem a versenyről, mert végül is megtartották. A bonyodalmak és az időszűke ellenére csaknem harminc csapat jelent meg, ami nem kevés. A létszámnak mintegy harmadát adaiak alkották, akik vállalták a félszáz kilométeres csónakázást Elemérig, és kisebb hajórajjal keltek útra. Majd hazavitték a győztesnek kijáró díjnak a felét. A másik fele Zimonyba ment. De még nem tartottunk a díjkiosztásnál, és hét órával korábban vagyunk.

Barátságos reggel, színpompás Tisza-part, tökéletes vízállás, alkalmas időjárás... A lengedező alsó szél ezen a folyószakaszon nem szokott ártani, mert ahol a Tisza sodrát nem lassítja gát, és ahol a Duna sem duzzaszt vissza, ott csak a víz tükrét borzolja, a csónakok futását nem akadályozza. És senki sem mondogatta, miért nem fog harapni a harcsa, mert a szakma biztosra vette, hogy harapni fog. De nem részletezte, melyik nemzedék.
Történt, hogy ismét a szócséplő apraja emelkedett szólásra, háttérbe szorítva a velős mondanivalóval rendelkező termetes példányokat. Csalifogyasztásról a versenystatisztika nem szokott beszámolni, ezért csupán a versenyzők szóbeli közlésére hagyatkozva mondjuk: nagyon sok fogyott belőle. Mert rengeteg volt a kapás, minden legénységnek volt zsákmánya, de nem volt mind értékelhető. A méreten aluli, leméretlenül visszaengedett példányok össztömege alighanem bőven meghaladta az értékelhető zsákmányt. Akadt versenyző, aki tíznél több félméteresnél hosszabb, de hatvan centinél rövidebb harcsát engedett vissza. Tehát tíz-egynéhány kilót. Márpedig ez jóval több, mint
amennyit a győztesek fogtak méreten felüliből.
Kereken tízkilós zsákmánya volt az adai Sóti János–Davor Tokić kettősnek, és ugyanennyit fogott a zimonyi Boško Kustudić–Petar Srok páros is. Sótiéknak hat, Srokéknak három harcsája nyomott ennyit. A harmadik helyet szintén adai páros – Sőtér Róbert és Balog Rolf – foglalta el nyolckilós zsákmánnyal, vékony tíz dekával megelőzve a grockai Janković–Kubinjec kettőst. A magyarkanizsai Dobó Rudolf és Takács István csak velős mondanivalóval rendelkező harcsákkal állt szóba, de ezek közül csak egy emelkedett szólásra, 6,70 kilójával ez lett a verseny legnagyobbja.