A szerb kosárlabda eltűnéséért Duško Vujoševićnek és Nebojša Čovićnak van a legnagyobb érdeme. Amikor ez a két pedagógus nem primitív közleményekkel és primitív kijelentésekkel háborúzik, amit már két éve folyamatosan tesz, akkor zsarnokosságát, erőszakosságát és dölyfösségét átruházza tanítványira, a játékosokra.
A Crvena zvezda és a Partizan kosárlabdázóinak általános verekedése, a csapatok visszavonása a pályáról, a szurkolók kizárása a sportcsarnokból, majd a mérkőzés vége, amelyet hat játékos várt meg a parketten, a fekete-fehérek edzőjének és a piros-fehérek elnökének egymással folytatott eszeveszett ellenségeskedésének a következménye.
Vujošević évek óta káosz- és lincshangulatot kelt, összeesküvés-elméleteket sző, Čović évek óta azt a közhangulatot kelti, hogy klubja áldozat, valójában pedig a klub olyan, mint egy szörnyeteg, semmiféle bírálatot nem tűr el, „megneveli” az újságírókat, mégpedig úgy, hogy hívogatja őket, megveri őket a munkahelyükön, felmondásokkal fenyegetőzik... Amikor kissé visszafogják magukat, akkor helyettük a játékosok számolnak le egymással, ha pedig ők is lenyugszanak, a szurkolók lépnek színre. És így körbe-körbe.
Ezért újfent arra szólítunk föl, hogy távolítsák el Vujoševićet és Čovićot a kosárlabdából, a sportból. Vannak érdemeik bizonyos eredményekért, kinek-kinek a saját hatáskörében, de mindezt eljátszották utcai viselkedésükkel. Hagyják el a klubokat, és ne higgyék azt, hogy a Partizan és a Zvezda, meg a szerb sport hiányolni fogja őket.
