A Béga menti városban már nem az arzénes ivóvíz illetve a vízgyár építése körüli huzavona a fő téma. Sem a város központjában düledező épületek problémája emészti a politikusokat. Két hónapja elsősorban az foglalkoztatja a közvéleményt, hogy épülhetnek-e szórakozóhelyek (kocsmák) a város központjában levő Béga-tóra.
Két-három vízi alkalmatosság meg (nem) építése talán nem is érdemelne ekkora figyelmet. Vagy mégis? Sok kérdés merül fel a (leendő) szórakozóhelyekkel kapcsolatban. Elsősorban az, hogy vízre bocsátásuk esetén megőrizhető-e a környék – amúgy is törékeny – ökológia egyensúlya? A vendéglátó-ipari létesítmények hogyan illeszkednek majd a központ miliőjébe? Vajon kellenek-e a városnak ilyen szórakozóhelyek? Van még egy fontos kérdés: a politikusok (ezúttal is) véghez vihetik-e akaratukat, úgy, hogy előtte nem kérdezték meg az érintett polgárokat?
Április közepén előbb a városi tanács, aztán pedig a városi képviselő-testület többsége is megszavazta a vendéglátó-ipari létesítmények építéséről szóló határozatot. Az elképzelés szerint a vízi szórakozóhelyeket az egykori Béga-meder helyén létrehozott Hármas számú tóra építenék. Erre a Városrendezési Igazgatóság két helyszínt jelölt ki: az egyik az Október 2. rakpart (a bíróság épülete közelében), a másik pedig a Sonja Marinković part mentén (az egykori Révkapitányság épületénél) építhető meg. A létesítmény a parttól számítva legtöbb 12 méterre nyúlhat be a vízbe, a parttal párhuzamosan nem lehet húsz méternél hosszabb. A létesítmény a vízen legtöbb kétszáz négyzetmétert foglalhat el. Természetesen nem szennyezhetik a tó vizét.
Az elképzelés megvalósításához a beruházók (akikből eredetileg egy volt, aztán lett még egy, most pedig állítólag már három érdekelt van) megkapták a Városi Vízművek, a Műemlékvédő Intézet és a Belügyminisztérium jóváhagyását. Közben az érintettek, a Kisamerika lakótelep lakói, de több szakmai és civil szervezet is folyamatosan tiltakozik a városatyák terve ellen. Szerintük ugyanis kocsmát építeni egy saját vízforrással nem rendelkező tóra, melynek vizét ráadásul évente egyszer cserélik (azt is csak részben), komoly környezeti kockázattal jár.
A helyi közösség lakosai az elmúlt hetekben több tiltakozó gyűlést tartottak, aláírásokat gyűjtenek, referendum kiírását követelik. Mindezt azzal a céllal, hogy a szerintük szűk körben, az ők megkerülésükkel született elképzelés ne valósulhasson meg. Mint hangoztatják, a végsőkig kitartanak. Képviselőik szót kérnek a városi képviselő-testület mai ülésén (melyen új polgármestert is választanak majd).
Persze ez a dolog sem múlhatott el a korábbi (demokrata-ligás) és a jelenlegi (haladó-szocialista) politikai vezetés egymásra mutogatása nélkül. A jelenlegi hatalomtartók arra hivatkoznak, hogy a szórakozóhelyek építését valójában a demokraták irányítása alatt levő Vajdasági Vízgazdálkodási Közvállalat hagyta jóvá egy 2011-ben meghozott határozatával. A napokban viszont megérkezett a válasz Újvidékről, amelyben az áll, hogy a közvállalat az ilyen létesítmények vízre helyezésének az általános (technikai) feltételeit szabta meg. A konkrét eljárásban az önkormányzaté a döntéshozatali jog.
Hogy a politikai dölyfösség egy újabb dicstelen létesítményével gyarapszik-e majd hamarosan Nagybecskerek (ahol amúgy is lépten-nyomon látni a politikai vezérlésű „építkezések” nyomait) az akár már ma is eldől(het).
