Libanonban már háború van, még ha az nem is öltött a szíriaihoz hasonló formát – vélekedett Maya Mikdashi libanoni származású Közel-Kelet-szakértő, aki a közvélekedéssel ellentétben úgy látja, hogy hazája megosztottságát nem a vallási törésvonalak mentén kell keresni. Szíriában mindkét oldalon harcolnak libanoniak, miközben Libanont is sújtják pokolgépes támadások, az emberek pedig jogosan tartanak attól, hogy a szíriai polgárháborúban aktív csoportok már kiépítették libanoni bázisukat – magyarázta a New York-i Egyetem docense.
Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy az egykor a „Közel-Kelet Svájcaként” emlegetett Libanon évtizedek óta maga is válságban van. „A libanoniak sajnálatos módon már hosszú ideje gyilkolják egymást” – fogalmazott az 1975 és 1990 között tartó libanoni polgárháborúban felnőtt Mikdashi, emlékeztetve arra, hogy hazáját a szíriai válság kezdete előtt sem lehetett stabilnak vagy békésnek nevezni, jó példa erre a Szíria-ellenes politikájáról ismert Rafík Haríri volt kormányfő 2005-ös meggyilkolása vagy a következő évben kitört izraeli–libanoni háború.
A libanoni és szíriai fejleményekkel kapcsolatban elmondta, hogy azok mindig is szoros összefüggésben álltak egymással. „Libanon ősidők óta együtt rezeg Szíriával – és mindig is ezt fogja tenni” – vélekedett. Mint mondta, már csak a libanoni–szíriai határon átívelő családi kötelékek miatt is szoros kapcsolat van a két állam között. A két ország szimbiózisban él, és ezt a szoros kapcsolatot az Izrael részéről megnyilvánuló agresszív lépések fényében ápolni is kell.
A libanoni fejlemények megértéséhez nemcsak Szíria irányába kell tekinteni, hanem Irak felé is. Az iraki események szintén fontos szerepet játszanak Libanonban. Irak 2003-as inváziója óta bizonytalanok az ottani viszonyok, így onnan Szírián át fegyverek jutnak Libanonba. Libanon és Szíria Irak nélkül nem tekinthető összeforrt egységnek. Irak és Szíria között hagyományosan szoros a kapcsolat, nem utolsósorban a családi kötelékek miatt.
Az általános vélekedéssel ellentétben a libanoni társadalmat nem a felekezeti törésvonalak, hanem sokkal inkább a politikai és szocio-ökonómiai problémák forgácsolják szét. „A munkanélküliség 30 százalék körüli. Ezenkívül még meg kell birkózni a több mint egymillió szíriai menekült jelentette teherrel is. Az infrastruktúra katasztrofális, a nők jogainak helyzete úgyszintén, a politikusok pártállástól függetlenül tudvalévően korruptak, ráadásul törvényes kormány sincs...
Az említett problémák mellett már alig jut hely a vallási hovatartozással kapcsolatos konfliktusoknak. „Ráadásul nem igaz, hogy csak a síiták támogatják a Hezbollahot” – hívta fel a figyelmet Mikdashi, hozzátéve, hogy még sok más olyan szempont van, amely alapján a radikális libanoni szervezet mögé lehet állni. Ezek között említette az Irán-párti csoportosulás politikai ágának programját vagy az Izraellel való szembenállás jogát. Utóbbi alapján maga is a Hezbollah követője, igaz, mint a neoliberális gazdaságot pártoló erőt, már nem támogatja őket. A síita szervezet érdemei között említette azt, hogy miközben a kormány több mint két évtizeden át ügyet sem vetett a déli országrészre, addig a Hezbollah mindvégig segítette az ott élőket, még akkor is, amikor a terület izraeli megszállás alatt volt.
