Kicsit tudósok, kicsit művészek

Átadták a Napleány-díjat és a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének díjait

Diósi Árpád

2014. március 8., 19:51 >> 2014. március 10., 10:56

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Pénteken este adták át a vajdasági magyar újságírás legrangosabb elismerését, a Napleány-díjat, valamint a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete díjait. A 2003. október 22-én alapított Napleány-díjat 2004-től ítélik oda azoknak a magyar újságíróknak, akik riportjaikkal, cikkeikkel, publicisztikai jellegű írásaikkal a nyomtatott és az elektronikus sajtóban, vagy a világhálón hozzájárulnak a délvidéki magyarság minőségi tájékoztatásához, és a magyar közösség életével, gondjaival foglalkozó írásaikkal segítik a magyarság megmaradását. A Napleány-díjat a Szerb Köztársaság területén élő újságírók, szerkesztők és sajtómunkások kaphatják meg. A kuratórium tagjai: dr. Dévavári Zoltán elnök, Hajvert Ákos, Kabók Erika, Németh István és Tóth Lívia.

Fodor Istvánnak Léphaft Pál adta át a díjat (Fotó: Molnár Edvárd)

Fodor Istvánnak Léphaft Pál adta át a díjat (Fotó: Molnár Edvárd)

Dr. Dévavári Zoltán a Napleánydíj kuratóriumának elnöke köszöntő beszédében a Kosztolányi Dezső Színházat méltatva megjegyezte, hogy a kezdetekben,a két világháború között a kisebbségi újságírás és a kisebbségi színjátszás egymásra volt utalva. Hozzátette, hogy ez az egymásra utaltság az évek folyamán háttérbe került, elsikkadt és mintha a színészek és az újságírók közötti kapcsolat kimerülne tudósításikban, egy-egy kritikában, ám kulturális, nemzetmegtartó, kisebbségpolitikai, és értelmiségi szempontból a színjátszásnak és az újságírásnak egymás támaszainak kell lenniük.

– Kisebbségi újságírás napjainkban számos kihívással néz szembe. Az általános nyomor, a megélhetési gondok, a kiábrándultság mindannyiunk számára jól ismertek. Ha összevetjük az első periódussal, vagy akár az ötvenes évekkel a mostani helyzetünket, még ha fájó is, ki kell mondanunk, hogy színvonalesést, oda nem figyelést és az összecsapott munkákat tapasztalhatunk. Ettől függetlenül mégis vannak sokan, akik a gondok, a nehézségek ellenére merik bátran merik vállalni az újságírást, a kisebbségi sorsról való híradást. Ezek az emberek megérdemlik az odafigyelést, megérdemlik azt, hogy egyszer egy évben nevükön nevezzük őket – mondta Dévavári.

Tóth Lívia a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke Krúdy Gyula szavai t idézte: „Korábbi írótársaink körülbelül kétezerszer elmondták már azt, hogy a redakció az a hely, hol a világ vére kering, vagy legalábbis itt érezni meg a világ vérének lüktetését, amely a napi hangulatok szerint hol gyorsabb és természetesen ötletesebb, hol pedig lassúbb és lanyhább”.

– Nem tudom ki melyik szerkesztőségi hangulatot szereti jobban a pörgőset, vagy a lanyhábbat, de bizonyára nincs olyan közöttünk aki azt mondaná, hogy az újságírás a világ legunalmasabb munkája. Vannak itt olyan kollégák, akik dolgoznak, de mi többiek ünnepelni gyűltünk össze. Mivel az újságírókat többször bírálják, mint dicsérik, tegyük ez utóbbit meg mi, ismerjük el egymás munkáját – mondta VMÚE elnöke.

Kiemelte, hogy a VMÚE elnöksége negyedik alkalommal ítélte oda a szervezet szakmai díjait. Írott sajtó kategóriában Fodor Istvánt, a Magyar Szó újságíróját jutalmazzák, az elektronikus sajtó kategóriában a Pannon Rádió Pannon Reggeli című produkciója kapta meg az elismerést, amelynek műsorvezetői: Csernik Árpád, Kovács Nemes Andor, Brasnyó Zoltán, Zvekán Péter és Bajtai Kornél. Hozzátette, hogy az elnökség a pályakezdők közül Gyurkovics Virágot, a Hét Nap újságíróját, a szórványban tevékenykedő kollégák köréből pedig Kónya-Kovács Otíliát, az Újvidéki Rádió és Televízió, a Bánáti Újság és a Vajdaság Ma közép-bánáti munkatársát emelte ki. Az életműdíjat Varga Horgosi Ildikó, a Hét Nap hetilap nyugállományba vonult lektora érdemelte ki.

Bencsik István a szabadkai rádió szerkesztője Varga Horgosi Ildikót méltatva megjegyezte, hogy már jelöléskor egy pár évvel ezelőtti beszélgetés jutott eszébe, amikor is egy egyetemi tanár megjegyezte, hogy a tanítók és az újságírók munkája sokban hasonlít, még elismertségben is.

– A pedagógusok között a tanítók vannak a rangsor legalján, holott ők azok akik elindítják az élet kacskaringós útján az embereket. Amikor újságírásról beszélünk, rendszerint jó tollú újságírókról szólunk és mindig háttérbe szorulnak azok, akik szerves élő részei a munkának, akik az újságírók nevelésében is kiveszik részüket és akik nélkül lehet dolgozni, de ekkor nagyon fura dolgok születhetnek. Ők a lektorok. Ezért is örülök, hogy a díjat nem újságíró, hanem lektor kapta – mondta Bencsik.

A díjazottak

A díjazottak

A Pannon Rádió Pannon Reggeli című produkcióját Bodzsoni István a pannon RTV igazgatója méltatta. Megjegyezte, hogy reggelente alkalma van adásban és egyben a falon át élőben is hallani a fiatalokat, és az ami nem hallatszik az adásban, az is érdekes.

– Manapság a humor, a jókedvcsinálás nagyon nehéz szakma. Főleg a rádióban. Nagyon kevés médiaháznak sikerül ez. Jókedvvel ébreszteni az embereket és közben négy órán keresztül rengeteg közszolgálati információval szolgálni nagyon nehéz, óriási szakmai tudást igénylő feladat. Ez az öt fiatal, viszont hosszú ideje sikeresen teszi mindezt és sikerült kifejleszteniük egy olyan műfajt, ami eddig a vajdasági rádiókban nem volt ismert – mondta Bodzsoni.

Fodor Istvánt Léphaft Pál lapunk munkatársa méltatta. Kiemelte, hogy aki emberrel mér az jól mér, aki önmagával mér az hiteles. Ha egy újságíró hitelesen készíti el írását, fényképét, rajzát az kitapos egy utat.

– Fodor nem csak a tájat, a riportalanyokat, hanem az anyanyelvünket is önmagával méri. Olyan mívesen műveli, hogy aki olvassa az tanulhat is belőle. Azt kívánom, ha tanítványai nem is, de unokái is tapossanak ilyen utat – mondta Léphaft.

Gyurkovics Virágot Molnár Krekity Olga a Hét Nap szerkesztője méltatta, megjegyezve, hogy a feladat egyszerre hálás, és hálátlan is.

– Hálás mert méltatni és nem bírálni kell, de hálátlan mert mi újságírók mindenre érzékenyek vagyunk. Jómagam amikor virág írásait olvasom, úgy érzem mintha önmagából is kiadott volna valamit. Nyitott, kíváncsi, pozitív értrémben vélt maximalista. Nem tűri el a sémákat, megkötöttségeket, az üres szócsépléseket – mondta a szerkesztő.

Kónya Kovács Otília munkásságát Tóth Lívia mutatta be. Szavai szerint, azok közé tartozik, akik szerencsét próbáltak a világban és végül mégis visszamentek szülőföldjükre.

– A szórványban élőknek minden esemény, megmozdulás nagyon fontos és Otília bemutatja a szórványban élők mindennapjait, gondjait, örömeit, amelyekkel megmaradásukért küzdenek. Otília is azok közé tartozik, akik minden erejükkel a szülőföldjük szívverésének megerősítésén dolgozik – mondta Tóth Lívia.

Tizenegyedik alkalommal került átadásra a Napleány-díj. Az idei kitüntetettet, Csíkos Zsuzsát, az Újvidéki Rádió nyugalmazott szerkesztőjét Kabók Erika, a Magyar Szó szerkesztője Kosztolányi Dezső szavaival méltatta: „Az újságolvasásnál az a tudat bűvöl meg, hogy azt, amit olvasok, egy oly valaki írta, ki velem együtt él, sétál a korzón, rendel magának fröccsöt a vendéglőben, és a saját ügyemet mégis ördöngös bűvészettel tudja a magáévá tenni”.

– Kosztolányi kicsit művésznek kicsit tudósnak tartja az újságírót és Csíkos Zsuzsára tekintve, mindez igaz. Mindig az események sűrűjébe vetette magát és kommentárjaival felhívta magára a figyelmet, de a politika haragját is. Azon újságírók közé tartozott akiknek politikai okok miatt mondtak fel és mégis mindvégig következetesen kiállt a magyar közösségért. Bátor kiállásával, páratlan munkásságával méltán érdemelte ki a  Napleány díjat – mondta Kabók Erika.

A rendezvényen az újságírótársadalom számos tagja és több közéleti személyiség is megjelent, többek között Andrékó Gábor, a Szabadkai Magyar Főkonzulátus konzulja, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke és a VMSZ elnöke,Juhász Attila, a Tartományi Művelődési Titkárság segédtitkára, Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa is. A díjátadás után Béres Mártának és Mészáros Gábornak, a Kosztolányi színház két művészének Két karodban – Ahogy Radnóti Miklós szeretett című verses estjét láthatta a  közönség.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége