A szerbiai hatalom 2012 utolsó napjaiban nagy dérrel-dúrral jelentette be, a képviselőház december 29-én elfogadta a közbeszerzésről szóló (legújabb) törvényt (Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye, 124/2012. szám, de a szövegét több helyen, például itt is megtalálhatják:http://www.parlament.gov.rs/upload/archive/files/lat/pdf/zakoni/2012/4113-12Lat.pdf).
Már akkor is sokan szkeptikusak voltak, úgy tartották, ez a törvény végrehajthatatlan, rendelkezéseit vagy nem, esetleg csak részben lehet betartani. Sajnos, mindez a gyakorlatban be is következett.
Az első (és talán a legnagyobb) probléma abból következik, hogy kire is vonatkozik e törvény. Erre az érintett jogszabály 2. szakaszában találunk egy definíciót, itt ugyanis meghatározzák a megrendelő fogalmát, mégpedig ily módon:
„E törvény értelmében megrendelő:
A pénzügyekkel megbízott minisztérium, illetve a Közbeszerzési Igazgatóság javaslatára a kormány a költségvetési év kezdetén meghatározza a megrendelők listáját. A megrendelők listáját meg kell jelentetni Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönyében és a közbeszerzések honlapján.
Azok a személyek, akik nincsenek e szakasz 2. bekezdésében említett listán, de kielégítik az e szakasz 1. bekezdésében említett feltételeket, kötelesek alkalmazni e törvényt.”
Az első nagy problémám mindjárt az 1) ponttal van. Mivel csak azt írja „költségvetési eszközök használója”, azaz nem tesz különbséget a közvetlen és közvetett eszközhasználó között, másként nem lehet értelmezni, csak úgy, ez a rendelkezés mindenkire érvényes. Kik is azok a környezetünkben, az önkormányzatok mellett? Az önkormányzati alapítású, valamint az oktatási, a művelődési, a tájékoztatási és más intézmények, a helyi közösségek, sőt még a művelődéssel, a sporttal és egyébbel foglalkozó civil szervezetek (hiszen a működésükhöz szükséges eszközeik több mint 50 százalékát a költségvetésből, pályázatokon megnyert támogatások formájában szerzik, gondoljunk csak bele, miért is kötelezték őket költségvetési számla megnyitására a Kincstárnál?) – de a sor még itt nem ér véget –, kötelesek e törvényt betartani, közbeszerzési eljárásokat kell lefolytatniuk, de nem máshogyan, csakis a törvény által előírt módon.
Ezek ismeretében kíváncsi vagyok a kormány által elfogadott és megjelentetett megrendelői listára. Higgyék el, hiába kerestem (pedig a költségvetési év már régen elkezdődött), helyette egy igencsak furcsa felhívást találtam, amit a Közbeszerzési Igazgatóság jelentetett meg még 2013. január 8-án, ebben felkérik az érintetteket, jelentkezzenek, hogy elkészíthessék az ominózus listát. A 2014-es évre is csak egy utalást találtam, az egyik Közép-Szerbiában megtartott tanácskozáson beszéltek arról is, hogy 2014-re el kellene készíteni a megrendelők listáját. Most aztán kétközben vagyok, nem tudom mi is történhetett. a) Talán az önként jelentkezés nem következett be, esetleg csak nagyon kevesen jelentkeztek? b) Netán olyan tömegesen jelentkeztek, hogy a kormány egy év elmúltával sem volt képes feldolgozni az adatokat, ami miatt nem is láthatjuk a listát sehol, illetve nem írták ki a felhívást a 2014-es évre?
Kipróbáltam a fantáziámat is. Elképzeltem, hogy amennyiben Magyarkanizsa községben a fenn említettek alapján meghatározzuk a közvetlen és közvetett költségvetési használók listáját, igencsak érdekes számot kapunk, ami még 200-nál is több lehet. Ha ez igaz, ugyan milyen lehet a helyzet a nagyobb önkormányzatokban, a városokban, a fővárosban, a tartományban, illetve a köztársasági felépítményben? Nem hiszem, hogy tévedek, amikor Szerbiában a közvetlen és közvetett eszközhasználók összegét több tízezerre becsülöm. Mi is ennek a végkövetkeztetése? Az, hogy maga a kormány és a Közbeszerzési Igazgatóság sem tartja tiszteletben a törvényt!
Igen ám, de a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. A közbeszerzési törvény alapján a Közbeszerzési Igazgatóság nemrégen elkészíttette az a szoftvert (programot), amely használatával minden egyes potenciális megrendelőnek regisztráltatnia kell magát, majd pedig elektronikus úton adatokat kell szolgáltatnia a Közbeszerzési Igazgatóság részére. Nem fogom mellékelni a program elérhetőségét, ugyanis azzal talán még több gondom van, mint a törvénnyel. Helyette megadok egy linket, ahol a rendszer használatának szintén jócskán megkérdőjelezhető utasítása található (http://www.ujn.gov.rs/download/PlaniKvIzvestajiUputstvo.pdf magyarul: A beszerzési terv, a beszerzési terv megvalósításáról szóló jelentés és a közbeszerzésekről szóló negyedévi jelentések elkészítéséhez és eljuttatásához szükséges szoftver használati utasítása).
Volt alkalmam az utasítást átlapozni (nem merem leírni, hogy elolvasni, hiszen 58 oldal nagyon nehezen értelmezhető szövegről van szó). Egyet azonban – ami csak az én véleményem – megállapítottam: ezt a dokumentumot (és magát az egész rendszert) egy olyan komputerbu...i (sajnos, más elnevezést nem találtam rá) készítette, aki az életében soha, semmilyen gyakorlati(as) munkát nem végzett, de úgy vélem, ugyanezt mondhatom a törvény kidolgozóiról is.
Ami talán a leginkább szembetűnő, hogy három év alatt három program szerint kellett az úgynevezett megrendelőknek evidentálni és lefolytatni a közbeszerzéseket. Miután életbe lépett a legújabb közbeszerzési törvény, az addig (kb. egy évig) használt programot „el kellett dobni”, egy új szerint kellett a teendőket végezni. Most pedig, nem teljes egy év múltán itt a legújabb szoftver, amit február 10-ig minden érintettnek használni kell. Fogadjuk el, hogy mindezt el kellett végezni, mert az informatika fejlődése miatt szükséges volt a változás. Igen ám, de megkérdőjelezhető az illetékes minisztérium hozzáállása, amiért minden szerzőnek – nagy valószínűséggel – vaskos összegeket juttatott a kidolgozott programokért, habár sejthette, hogy nem megfelelő a kidolgozott rendszer. Rosszmájúan még azt is megkérdezem: Vajon e szoftverek (programok) kidolgozására lefolytatták-e a közbeszerzési eljárást?
Az utasítások szerint olyan komoly adminisztrációt kell végezni, ami pl. az egy foglalkozottal rendelkező helyi közösségeknek szinte megoldhatatlan. Azt se felejtsük el, létezik egy korlátozás, ami – a 2014-es köztársasági költségvetés részeként lett elfogadva – megakadályozza a költségvetési használókat, hogy új munkahelyeket létesítsenek. Ki fogja akkor elvégezni a megrendelők számára kötelező regisztrációt az új program szerint, a közbeszerzési terv kidolgozását és feltöltését, minden egyéb szükséges (és szükségtelen) dokumentum elkészítését, majd azok eljuttatását az adatbázisba, de ezeket követően hátra vannak még a közbeszerzési folyamatokkal kapcsolatos teendők stb.
Azt mondják, ha beindul a rendszer, akkor megszűnnek vagy lecsökkennek a közbeszerzéseknél található szabálytalanságok. Erre én csak egy példát hozok fel a sok közül: Hogyan akadályozzák meg, hogy egy megrendelő ne tájékoztassa a potenciális kivitelezőt (vagy beszállítót) arról, hogy mikorra és mekkora összegre várható közbeszerzés kiírása az őt érdeklő témában, ami miatt keresnie kell partnereket, akik vele egyeztetve és együtt fognak ajánlatot tenni (igaz, ezt a fejlettebb államokban kartellezésnek nevezik, ami – ugyebár – tilos)?
E példák igazolják, hogy valami nincsen rendben Szerbiában (nem csak) a közbeszerzések terén. Én – lehet, hogy kicsit leegyszerűsítem – azt merem állítani, minden jogszabályt, legyen az törvény vagy más törvényerejű dokumentum, csak akkor kellene elfogadni, ha azt a gyakorlatban, kísérleti jelleggel kipróbálják, amit Európa nyugati és északi felében úgy neveznek, megvalósíthatósági tanulmányt kell róla készíteni. Kétlem, hogy a közbeszerzéshez kapcsolódó utasítás kapcsán bárki felmérte volna, a közszférában jelenleg foglalkoztatottak el tudják-e végezni a törvény és az utasítás alkalmazását.
Engedjék meg, hogy egy hétköznapi példából induljak ki. Oromhegyes Helyi Közösségnek csak egy munkása van (a helyi közösség titkára). Amennyiben őt nevezzük ki a közbeszerzések felelősének, akinek el kell végeznie minden ezzel kapcsolatos teendőt, az amúgy sem kevés, munkahelyéből eredő feladatait nem tudná ellátni. Nézzünk most egy civil szervezetet, amelyet a tagjai volontőr alapon működtetnek. Annak még alkalmazottja sincsen, de ha olyan projektet akar megvalósítani, ami évi 400 000 dinár feletti költségigényű (mondjuk, egy adott eszköz beszerzése vagy valamilyen szolgáltatás elvégeztetése ennyibe kerül), az ehhez szükséges pénzt pedig valamely költségvetési szerv pályázatán nyerte, akkor be kell tartania a közbeszerzési törvényből eredő és az utasításban található kötelezettségeket, más szóval, le kell folytatnia a kis értékű közbeszerzési eljárást. De mi van akkor, ha nem nevezett ki közbeszerzési felelőst, ha az adott évre nem tervezett közbeszerzést, ha nem regisztráltatta magát a Közbeszerzési Igazgatóságnál stb., mivel nem volt biztos abban, hogy a pályázata nyertes lesz? Ahogyan Önök, én sem tudom a sorjázó kérdésekre a választ. Még ezekre sem: Hol voltak a honatyáink a törvény elfogadásakor? és Hol voltak a minisztérium szakértői az utasítás meghozásakor?
Küzdünk a korrupció ellen, mondják. A már említett három program kidolgozóit biztosan úgy választották ki, hogy melyik a legegyszerűbb, legolcsóbb, leghatékonyabb. Nagy a valószínűsége, hogy a tárgyalt törvény és utasítás miatt mind az illetékes minisztériumban, mind pedig a Közbeszerzési Igazgatóságban új munkahelyeket kellett nyitni. Oda pedig csak a legjobban képzett, legrátermettebb szakembereket vették fel. Egyik esetben sem más mércék (mondjuk párthovatartozás és -szimpátia, baráti vagy rokoni kapcsolatok stb.) voltak a döntőek. Egyik esetben sem merülhet fel a korrupció gyanúja. Az, aki nem hiszi el ezeket az állításokat, bátran cserélje fel a problémás mondatok utáni pontot kérdőjelre.
Nem is kívánok több részletre kitérni, mert akkor még magamat is meggyőzöm arról, hogy a cím végére nem kérdő- hanem felkiáltó jelet kellett volna tennem!
